Emléktáblát avattak Bálint Sándor néprajztudós egykori szegedi lakóhelyénél

Felavatták Bálint Sándor emléktábláját kedden a néprajztudós egykori szegedi lakóhelyén, születésének 120. évfordulója alkalmából. Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora az ünnepségen úgy fogalmazott, Bálint Sándor hagyatéka közismert a városban, az iskolateremtő tanárember emléke él az egyetemen. Munkássága meghatározó Szeged és az Alföld vallásos néprajzának föltárásában.

„Bálint Sándor ugyanakkor a közösségért aggódó, azért cselekedni merő, értékeit soha fel nem adó ember is volt. A maga csöndes és szelíd módján mondta el a keresztény értékeken nyugvó, egységesülő Európára vonatkozó elképzeléseit. Következetesen vállalta nézeteit, nem törődve azzal, hogy adott esetben szavait felhasználják ellene” – mondta a professzor, aki szerint jelenlegi ismereteink alapján huszonhatan írtak róla jelentéseket. „Bálint Sándor minden megaláztatást, hánytatást, kiközösítést emelt fővel, csöndes méltósággal elviselt, és végezte munkáját, melynek ma mindannyian haszonélvezői lehetünk.”

Bálint Sándor szülőházán Alsóvároson, a Pálfy utcában 1984-ben avattak emléktáblát. A néprajzkutatót és a házat ábrázoló domborművet Szathmáry Gyöngyi szobrászművész készítette. A szülőházat azonban 2004-ben, Bálint Sándor születésének 100. évfordulóján lebontották. Az emléktáblát Liszkai Tamás röszkei plébános őrizte, majd idén átadta a Bálint Sándor hagyatékát gondozó Móra Ferenc Múzeumnak. Bálint Sándor egykori lakóhelyére, a Tömörkény utca 2/b számú társasházra kihelyezett emléktáblán az eredeti domború látható. Az épület egyik lakásában élt 1942-től 1980-ig Bálint Sándor, és itt írta meg szülővárosa művelődéstörténetét és vallási kultúráját bemutató munkáit.

Bálint Sándor 1904. augusztus 1-jén született Szegeden. Az alsóvárosi paraszti életmóddal és az alföldi néphagyománnyal már gyermekkorában megismerkedett, melyet később maga kezdett el kutatni. A középiskolát a szegedi piaristáknál végezte, majd a Ferenc József Tudományegyetemen magyar–történelem szakos diplomát szerzett. Ugyanitt lett tanársegéd, később a Néprajzi Intézetben gyakornok, majd végül 1934-ben magántanárrá habilitálták. Professzorként óriási erőfeszítéssel és odaadással vállalta az Alföld, különösen az alföldi szakrális néprajz kutatását.

1944-ben nyilvános rendkívüli egyetemi tanár, később 1947-ben nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezték ki a néprajzi tanszékre. 1951-ben a kommunista hatóságok eltiltották az egyetemi oktatástól, és csak 1957-től vállalhatott újra oktatói tevékenységet. A szocializmus éveiben is rendőri megfigyelés alatt volt, majd 1965-ben koholt vádak alapján felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1966-ban nyugdíjazták. Bálint Sándor 1980. május 10-én közlekedési balesetben hunyt el.

Bálint Sándor boldoggá avatásának hivatalos egyházmegyei szakasza 2005-ben kezdődött el, majd a Positiot (Positio super vita, virtutibus et fama sanctitatis) 2013-ban nyújtották be a Szentek Ügyeinek Kongregációja számára.