Jogerősen 11 év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a Szegedi Ítélőtábla azt a fiút, aki 15 évesen 2022 decemberében baltával ölte meg édesanyját a Bács-Kiskun vármegyei Fülöpjakabon. A vádlott J. Levente nem jelent meg a tárgyaláson.
Az ügyészség szerint a fiú 48 éves édesanyja 2022 augusztusában költözött az élettársával a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Ormosbányáról a Bács-Kiskun vármegyei Fülöpjakabra. Megkérte az egyik barátját, hogy a távolléte alatt gondoskodjon a fiáról, szeptemberben egy kérelmet is benyújtott a Kazincbarcikai Járási Hivatalhoz azért, hogy a fiút a barátja hivatalosan is befogadhassa. A gyerek ezért neheztelt rá, úgy érezte, édesanyja elhanyagolja őt.
Egy vele rendszeres kapcsolatban álló szociálpedagógusnak szeptemberben már visszatérően ölési szándékáról beszélt, arról, hogy „leszámol mindenkivel, aki bántotta”, de „ártatlan áldozatok” megölése is foglalkoztatta. „Nem mondta nekem, hogy kit ölne meg, azt sem, hogy hol és milyen módon, pusztán azt, hogy 100 ember megölése vezet az üdvözüléshez. Egészen biztosan ezt a szót használta” – idézte a bíró az egyik korábbi tárgyaláson az iskolapszichológus szavait, aki szintén foglalkozott a gyerekkel.
Mások előtt is hangoztatta, hogy „az ölés a küldetése”, rajzainak állandó témája a vér, a fájdalom, a halál és az ölés volt. 2022 őszén készített fejben egy „halállistát” is, amelyen első helyen az édesanyja állt. A család barátja – akiknél a fiú 3-4 hónapig lakott – is szerepelt rajta, ezt maga a fiú mondta el neki. Azt is hozzátette, hogy azért ment el hozzá, hogy megölje és elvegye a bankkártyáját.
A fiú édesanyja aztán a családba fogadás iránti kérelmet 2022 novemberében visszavonta és a gyereket magához vette. A végzetes napon, december 12-én reggel egyszerre indultak el otthonról kerékpárral, de a fiú nem ment iskolába. Elhatározta, hogy megöli az anyját, ezért miután a falu központjában elváltak egymástól, visszafordult. Hazaérve a bicaját és az iskolatáskáját a ház mögé rejtette, majd magához vett egy baltát, és az egyik szoba sarkában elbújva várta az anyját.
Amikor a 48 éves nő belépett a szobába, fia hátulról rátámadt, előbb a vád szerint többször ököllel megütötte, majd a baltával sújtott kétszer a fejére. Az asszony a földre zuhant és a helyszínen meghalt. Ezután a fiú az anyja holttestét az ágyba fektette, betakarta, aztán magához vette az értékeit, a nyomokat gondosan eltüntette és távozott a lakásból. A holttestet az élettárs találta meg, a fiút a rendőrök 314 kilométerrel távolabb, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében lévő Sajókazán, az apjánál. A férfi később azzal védte a fiát, hogy 12 évesen végignézte a bátyja öngyilkosságát.
A gyerek korábban az előkészítő ülésen elismerte a gyilkosságot, de azt tagadta, hogy a baltás támadás előtt bántotta volna az anyját. Mikor a „halállista” szóba jött, név szerint elkezdte felsorolni a rajta szereplőket, olyanokat, akik korábban az iskolában bántották, és az édesanyját, akivel kapcsolatban gondolkodás nélkül rávágta, hogy „ő az első helyen szerepelt”.
J. Leventét előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében mondta ki bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék tavaly novemberben. 11 év fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélték, majd az ügyészség súlyosbítás, a védelem enyhítés miatt fellebbezett. A védelem többek között azt kérte, hogy a kifosztás bűntette alól mentsék fel a fiút, és mellőzzék az előre kitervelt minősítést, így került az ügy Szegedre.
A csütörtöki másodfokú tárgyaláson a védelem azzal érvelt, hogy bár a fiú elismerte, hogy eltervezett volt a tette, szavai megkérdőjelezhetőek, mert akkor 15 éves volt, aki pszichiátriai ellátásra szorult. Csak az iskolából való távolmaradását akarta leplezni azzal, hogy a kerékpárját elrejtette, ölési szándéka később támadt. „Az otthon töltött idő alatt kattant be” – idézte a védelem a vádlott korábbi szavait.
Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder
Az ügyészség szerint az elsőfokú bíróság nem állapította meg helyesen, hogy kinek a tulajdonát képezték az elvett értéktárgyak, mert az elvett pénztárcában lévő 10 ezer ötszáz forint készpénz a nő élettársának a tulajdona volt. Súlyosbítást többnyire az elkövetéshez használt eszköz, egy 90 centis balta miatt kértek, valamint azért, mert a fiú orvul, hátulról támadt, a törvényi maximum közeli büntetés kiszabását kérték.
J. Levente ügyvédje szerint a fiút az anyja tartotta el, sokszor használta a gyerek a sértett telefonját is, ő etette, ezért sem valósult meg a kifosztás, mert a vádlott joggal feltételezhette, hogy az elvett értéktárgyak, pénz és telefon az anyjáé. Életkora, hányatott gyermekkora és pszichológiai állapota, valamint az idő múlása miatt kértek enyhítést és azt, hogy a fiú tettének minősítése emberölés alapesete legyen, előre kiterveltség és kifosztás nélkül.
Az Ítélőtábla végül a kifosztás vádját az elvett bankkártya miatt készpénz-helyettesítő eszközzel való visszaélésre is minősítette, de ezen kívül mást nem igazán módosított a korábbi ítéleten. „Helyes volt az a következtetés, hogy a vádlott egyenes ölési szándékkal ölte meg a sértettet” – mondta a bíró, aki azt is hozzátette, hogy egyértelmű, hogy J. Levente eltervezte a tettét.
„A balta olyan eszköz volt, ami ellen a védekezés reménytelen” – jelentette ki a bíró, aki szerint megfelelően súlyos büntetést adott az elsőfokú bíróság, mert a halmazati büntetésekkel már túllépték az ilyenkor alapvetően kiszabható maximum 10 évet. A korábban kiszabott 11 évet az Ítélőtábla helybenhagyta, jogerőre emelte úgy, hogy abba az eddig eltöltött időt is beszámítják.
A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.
Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder