Szegedre ért a holokausztra emlékező tehervagon

Július első hetében Szegedre, a Rókusi pályaudvarra érkezett az Élet Menete Alapítvány vándorkiállítása, amely egy korabeli tehervagonban mutatja be a holokauszt magyarországi történéseit. A tárlat utolsó napján, június 7-én délelőtt az egykori téglagyári gettótól emlékező menet is indul majd a vasútállomásra.

Nyolcvan évvel ezelőtt ugyanis a Rókus állomásról szállították el a szegedi és környékbeli zsidókat, akiket előtte a téglagyári gettóba hurcoltak. Nagy részük többé nem tért vissza, megsemmisítőtáborba vitték őket, a szerencsésebb keveseket pedig Strasshofba hurcolták el munkaszolgálatra. A szállítás ahhoz hasonló vagonokban történt, mint amely hétfőn gördült be a pályaudvarra.

„Mi megmaradtunk. Véletlenül? Minket gettóba kényszerítettek saját városunkban, Makón. Mindenünk leltárba vétele és zárolása után még a legszükségesebb holmikat sem vihetük magunkkal. Gyűjtőtáborba, azaz a szegedi sportpályára, majd a téglagyárba kerültünk. Itt pár nap után marhavagonokba raktak bennünket, mert minket eredetileg Auschwitzba szántak. Három transzport indult, de végül is ezek közül csak egy, a harmadik ment Auschwitzba. Nem is tudom, min múlott, hogy ki melyik vagonba szállt.”

Őket Strasshofba vitték, érkezésük után édesanyja éjszakai műszakot vállalt egy hadigyárban, nappal lányára vigyázott. „Azt hiszem, sose aludt. Én persze éjjel aludtam, akkor nem kellett rám vigyázni, de már hajnalban a láger kapujában álltam és vártam őt. Örökké éhes lehettem. Az első mondatom ez volt: »mami, kenyér«. Ő húsz kilót fogyott, 56-ról 36-ra. Én megúsztam az éhezést is. Anyu nem aludt, nem evett. Mindent nekem adott. A pihenésre szánt órákat és az élelmet. Kétszer adott nekem életet.”

Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke a szegedi tárlatmegnyitón arról beszélt, hogy a vagonkiállítás több mint száz településen járt már, és több mint 153 ezren tekintették meg határainkon innen és túl.