Mit jelenthet egy testnevelő tanár egy iskolának?

Megnyitom a közösségi médiát, és mindenhol történetekkel találkozom Barok Tanár úrról, a legendás testnevelő tanárról. Ki volt Barok Pista tanár úr egy átlagos diák számára? A Ságvári egyik szimbóluma. Egyike azon közösségteremtő egyéniségeknek, akikből egyre kevesebb van, és akinek az elvesztése pont emiatt különösen fájdalmas.

„Je suis Ságvári.”

Ahogy a Facebook-oldalának mottója is hirdeti, a Gimnázium meghatározta az életét, és ő is a Gimnáziumét. A „ságvárizmus alapítójaként” rengeteget tett az iskola identitásának megteremtéséért. A Ságvári különlegessége éppen ebben az identitásban rejlett mindig, az iskola falaiba beivódott szabadságvágyban, ami nem kontrollnélküliséget jelent, hanem az önálló véleményalkotásra és a vitákra való ösztökélést. Mint minden „izmus”, ez is lehetne veszélyes, de nem az. Ez csak az izmusok legnemesebb vonását tartalmazza, a közösségteremtő erőt, ami révén olyan barátságok szövődnek, melyek elkísérnek minket az egész életünkben, ahogy azt Tanár úr Facebook-oldalán hömpölygő történetek is demonstrálják. Akit oktatott és akinek minimális kapcsolata is volt vele, nem felejti el őt, mert egyéniség volt. Még diákként is lehetett vele nem egyet érteni egy beszélgetésben, de a beszélgetést elfelejteni nem lehetett. Ettől vált meghatározó, emlékezetes oktatóvá, akihez számtalan gimnáziumi történet kötődik, amik rendre felmerülnek a vasárnapi családi ebédek, az esti baráti borozások és a kézilabdameccs-nézések közben.

Mit jelenthet egy testnevelő tanár egy iskolának?

A testnevelő tanár egy sajátos szakma. Sajátos, mert ezek a szakemberek általában az iskola lelkét gondozzák. Ők azok, akik leginkább nevelnek minket, és ezt a mai technokrata világunkban nem becsüljük meg eléggé. Identitást adnak az iskolának, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy szurkolhassunk a saját közösségünknek, a saját barátainknak. Eközben kapcsolatokat teremtenek és olyan élményeket, melyek akár egy életre is összekovácsolnak baráti társaságokat. Helyi kötődést adnak, hogy megízleljük, felelősséggel tartozunk a saját tetteinkért és a közösségünk sorsáért. Például ha betörjük az iskola ablakát egy rosszul eltalált focilabdával, akkor kötelességünk ezt a hírt nekünk közölni az igazgatóval. Megtanítanak minket a testvériség értékére, ahol a csapat eredményessége és a közösség érdeke fontosabb, mint az egyéné. A testnevelők olyan dolgokra tanítanak minket, amit divatosan ma „soft skillnek” nevezhetünk, és amelyek elsajátítása nélkül nem élhetünk teljes, sikeres életet. Barok Tanár úr ezen szakemberek mintapéldánya volt.

Mi a legfontosabb dolog, amit tanultam tőle?

Ma délelőtt feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a legfontosabb dolog, amit tanultam tőle. A válaszom egyszerű: van értelme egy közösségnek szentelni az életünk. Legyen ez akár egy sportcsapat, egy baráti társaság, vagy egy iskola. Ennél többet nem tehetünk, és nem is kell tennünk ahhoz, hogy értékes életet éljünk. Hogyan lehet ápolni ezt az örökséget? Történetek elmesélésével a vasárnapi ebédeken és az esti borozgatásokon, a Ságvárizmus Éjszakáján való megjelenésen, vagy segítségnyújtással egy régi padtársnak. Ápoljuk közösen az örökséget, hogy amikor majd ott fent újra találkozunk Tanár úrral, akkor ne kelljen elnézést kérnünk tőle.

Honti Tamás
egy volt diák

Utóirat.: Igen, egy életre megtanultuk, hogy mi az az elnézés.