A Graphisoft park vezérigazgatója szerint Szeged jó helyzetben van, még nem rontották el a várost

A címben szereplő mondatot még húsvét előtt, a szegedi Paprikás Ankéton mondta Kocsány János, a Graphisoft Park vezérigazgatója annak kapcsán, hogy szerinte a dél-alföldi megyeszékhelyen még jó sétálni, friss a levegő és nincsenek zavaró irodafolyosók, mint Budapesten. A legutóbbi Meritus által szervezett vitán arra a kérdésre keresték a választ Szemerey Samu városépítésszel, hogy támogathatja vagy kiolthatja-e egymást a Science Park és egy autóipari nagyberuházás.

A Graphisoft park megtartóerejét Kocsány a zöld környezetben látja, az ugyanis a Duna-part mellett helyezkedik el, figyeltek a parkolók föld alá helyezésére és a parkszerű környezetre. Emellett, mint viccelődött, ha a rómaiaknak jó volt a helyszín, nekik is jó, ugyanis Aquincum romjai mellé építkeztek. Kocsányi később kifejtette, az „elrontás” kapcsán Szegednek figyelnie kellene arra, hogy továbbra is a tudomány városaként gondoljanak rá, ahogy szerinte jelenleg is azokkal a hírességekkel és tudományos eredményekkel, akik, vagy amik itt születtek, éltek, alkottak. Vagyis – mint mondta – arra az egyensúlyra kell figyelni, hogy a BYD autógyára ne vigye el egy Győr-féle ipari város koncepciója felé Szegedet.

A vezérigazgató megemlítette a nagyszámú, alacsonyabb kvalitású munkaerő érkezését is, úgy véli, ha a város lakosságában ez arányokat mozdít el, „az nem biztos, hogy előreviszi a dolgokat”. Szemerey Samu arra tért ki, hogy inkább egy sokszínű város a fontos, ahol mindenféle társadalmi csoport együtt él, és saját igényeikhez mérten mindenkinek legyen megfelelő lakhatása, amit a városépítész szerint a magyar ingatlanpiac szinte sosem képes kiszolgálni. Szemerey szerint nem iskolai végzettség vagy tudás alapján kell szegregálni, hanem élethelyzetek alapján kell kezelni a különféle kultúrákból érkező, más típusú munkákat végző egyéneket.

Kocsány megemlítette, Debrecenben például gettósodás folyik a BMW gyára kapcsán, mivel az ott dolgozók konténerekben laknak a város szélén. Reméli, hogy Szegeden ezt még el lehet kerülni. Szemerey úgy véli, az a város hozzáállásán múlik, hogy miként bánik a máshonnan betelepülő dolgozókkal, mennyi lehetőséget ad nekik a maradásra és integrálódásra. Kocsány szerint sajnos a hazai autógyárakba érkező külföldieknek két év alatt nem lesz esélye életet kezdeni itt. A meghívottak arra jutottak, hogy a Science Park és egy autóipari beruházás nem feltétlenül oltják ki egymást, de ehhez tudatos tervezés is kell, a különböző ipari és tudományos tevékenységek egymás közti interakciójára is. Kocsány szerint a városnak „beszélnie kellene” a BYD-vel arról, hogy ne csupán a saját „dobozukban” gondolkodjanak, hanem bekapcsolódjanak a város vérkeringésébe.

„Nem lehet évenként, vagy választási ciklusonként módosítani a koncepciót, nem is lesz ennyi idő alatt sikeres egy Science Park”

– Kocsány szerint egy sikeres tudományos park receptje, hogy ki kell egy határozott koncepció mellett tartani, és azt végig kell vinni. Mint az előadáson bemutatta, nekik 30 év munkájuk van a fővárosi techparkban, ez nem megy egyik napról a másikra. Az is ritka, hogy magántőkéből valósul meg egy ilyen projekt, nem evidens, hogy egy nagy cég befektet, ezért leginkább állami, önkormányzati forrást kell beleadni.

Kocsány szerint alapvetően három fontos alappillére van egy ilyen tudományos parknak:

1. a nagy, tőkeerős világcégek,
2. az innovációt hozó startupok és
3. az oktatás.

Szemerey Samu városépítész azt emelte ki, hogy egyrészt az ilyen parkokban globális, vagy a globális piacra nyitó vállalatok szoktak beköltözni. Ezért fontos, hogy globális térben helyezzük el a tudományos parkot a siker érdekében, bárhol is legyen a világon. Többek között a repülőteret is említette Szemerey, mint olyan tényező, ami a park elérhetőségét javítja. Budapest hatalmas versenyelőnye a nemzetközi beágyazottsága, már csak a méretéből adódóan is, míg Szeged egy kicsi, agglomerációs településnek tekinthető, így itt nehezebb a globális környezetet létrehozni.

A Science Parkok Európa más részein is a városok külső területein helyezkednek el, akár barna-, akár zöldmezős beruházásban. Nagyon nehéz egy komoly céget meggyőzni adott esetben még arról is, hogy Budapestre jöjjön, így Szegeden sem fog rövid távon beindulni a dolog szerinte, hiszen nem feltétlenül beszélhetünk világvárosi szintű szolgáltatásokról. Kocsányhoz hasonlóan a városépítész is úgy véli, ezért nem is szabad ingatlanos szemmel nézni a befektetésre, amely valószínűleg nem is fog megtérülni egyhamar pénzügyileg. A városvezetés nem feltétlenül magának a parknak a kialakításában, hanem a városi szolgáltatások emelésével segítheti a projekt vonzerejét a betelepülő cégek és az itt akár letelepedő munkaerő számára.

A műsor végén a közönségből rávilágítottak arra, hogy a harmadik híd tövében, a volt Tisza pályaudvar helyén is terveznek ilyen tudományos parkot, ám itt kicsi a hely. „Kicsiben kellene elindulni a belvároshoz közel, vagy jó-e, hogy a város szélén, közlekedési infrastruktúra nélküli területen kezdik nagyban a Science Parkot kialakítani?” – hangzott a kérdés, amire Kocsány meglepően azzal válaszolt, hogy szerinte a Tisza pályaudvar alkalmasabb lenne a fokozatosság elve és a Tisza folyó közelsége miatt, illetve egy tudományos parkot szerinte nem lehet nagyban kezdeni. Szegeden viszont – kicsi város lévén – nincsenek távolságok, így nem gond szerinte, ha később ezt a város határában folytatják, ahol van hely.