A BYD rövid távon hozzátesz Szegedhez, hosszabb távon viszont lezár lehetőségeket az SZTE professzora szerint

Száztíz ország közül csak mintegy tíznek sikerült a legfejlettebbek közé felzárkóznia, a többiek beragadtak a „közepes fejlettség csapdájába”, köztük Magyarország is. A jelenségről és arról, hogy miként maradnak versenyképtelen, boldogtalan, szélsőjobbra tolódó tömegek az országban és miként teheti tönkre a helyi vállalatokat a BYD szegedi gyára, Lengyel Imre szegedi közgazdászprofesszor beszélt a Jelennek.

„Valamit, valakiket utol szeretnénk érni – csakhogy azok is változnak, fejlődnek” – mondta az interjúban a regionális gazdaságtannal foglalkozó Lengyel arra utalva, hogy Lázár János miniszteri meghallgatásán azt ígérte, 2030-ra felzárkózunk Ausztriához. Egy elmélet szerint az elmaradott térségek sohasem tudják utolérni a fejletteket, mert a centrum folyamatosan „kizsákmányolja” a perifériát, a jó vállalkozók, tehetséges fiatalok mindig átmennek a fejlettebb térségbe a magasabb jövedelemért, biztosabb egzisztenciáért, mondta a professzor a lapnak.

Úgy véli, a felzárkózó országok sikerének kulcsa, hogy „alapvetően egy irányba gondolkoznak a kulcsszereplők”. Demokratikus keretek között – Finnország, Írország, Spanyolország – az elitek kompromisszumot kötöttek egymással. Autoriter berendezkedésű országoknál – Dél-Korea, Malajzia, Szingapúr – a hatalom tűzött ki célt, és maga alá rendelte a gazdaságot. „Jórészt viszonylag kis államok lettek sikeresek – olyanok, mint Brazília vagy Argentína elbuktak ebben.” Lengyel szerint a felzárkózók jelentősen korlátozták a külföldi tőke pozícióba kerülését.

A magyar társadalom jó része nincs felkészülve a tudásalapú társadalomra, véli a szegedi professzor. „Bezártak bányák, megszűntek téeszek, csődbe mentek piacképtelen termékeket előállító gyárak, nagyon sok lett a munkanélküli, akik nem voltak alkalmasak bonyolultabb munkára.” Felerősödtek a területi különbségek, amik bár a természeti és történelmi különbségek mentén nem egyenlíthetők ki, az egyenlőtlenség mértékén lehet változtatni például az oktatás mentén, mondta.

Budapest és agglomerációja természetes előnyben van már csak méretéből, lakosságszámából adódóan is. A fejlettség szerinti második szint a potenciális tudásalapú gazdaság, melynek része Győr, Szeged, Debrecen, Pécs, talán még Miskolc és Veszprém is Lengyel szerint.

Ezekben a városokban az optimálisnál kisebb a népesség, ugyanakkor van helyi elit, vannak jó vállalkozások, megbízható üzleti szolgáltatások.

Közülük is kiemelkedik Debrecen, Szeged és Pécs; ott vannak a nagy vidéki egyetemek. Ha ezek a térségek nem találnak egységes jövőképet, akkor a központ fog diktálni, mondja a professzor. „Odavisz olyasmit, ami nem nagyon illik oda, nincs meg minden feltétel.”

Lengyel a szegedi BYD kapcsán azt tartja valószínűnek, hogy rövid távon hozzátesz, hosszabb távon viszont lezár bizonyos lehetőségeket helyben. Az ipari terület az egyik szűkös erőforrás, a BYD méretével pedig más fejlett cégtől veheti el a lehetőséget. A város várhatóan nem fog kapni pénzt a nagyobb infrastruktúra költséges fenntartására sem, és a helyi iparűzési adót is el lehet vonni egy tollvonással. Szegeden másfél százalékos a munkanélküliség, tehát itt messze nincs elég szabad munkaerő.

Emiatt aztán kettős hatás érvényesülhet a szegedi professzor szerint. Egyrészt emelkedik a bérszínvonal a városban, de nő a munkanélküliség is, mert tönkremennek azok a cégek – példaként itt a Picket is említette –, amelyeknél csak a képzetlen munkaerő marad. A lakáspiacon is megjelenik ez, az emelkedő kereslet megnöveli az árakat, ami néhány tulajdonosnak kedvező, de a helyiek egy része, a szegények lakhatása ellehetetlenül, véli Lengyel.

„Ha a munkások egy autógyárba Dél-Békésből vagy a Vajdaságból jönnek, akkor a munkaidő után hazamennek, és a jövedelmük nagy részét nem itt költik el, de legalább nagyobb része Magyarországon marad. A távoli országokból érkező külföldi vendégmunkások viszont két-három évig élnek itt, hazaküldik vagy megtakarítják a napi élelmen felüli jövedelmüket – nem érvényesül helyben a fogyasztásuk multiplikátor hatása. Annyi haszna lesz belőlük Szegednek, mint például egykor Mezőtúrnak a szovjet laktanyából.” A teljes interjú a Jelen oldalán olvasható el.