Már ebben az évtizedben hatással lehet ránk, ha leáll az Észak-atlanti áramlat egy része

Az elmúlt években a kutatók az egész világon kiemelten kezdtek el foglalkozni az óceáni tengeráramlatok szerepével és az elmúlt egy év kutatásain alapuló modellezések során meglepő eredményekre jutottak. Dr. Gál Tamás, az SZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének tanszékvezető docense magyarázta el, mi és miért várható például a legkritikusabb áramlat, a grönland-i bukóáramlat leállásával, ami 2025 és 2095 között várható.

A tengeráramlásoknak óriási szerepe van a Föld hőáramlásában és az éghajlat alakulásában. Ha ezek az áramlatok leállnak, az szinte dominóként dönthetné be a Föld további fontos éghajlati rendszereit. Az Észak-atlanti áramlat Grönland előtti része az egyik kulcspont ebben a nagy rendszerben. Az áramlat lassulásának oka, hogy az egyre intenzívebben olvadó jég hígítja a víz sótartalmát, ezért a víz alábukása gyengül.

A sebessége már csökken az áramlatnak és mértéke alapján akár már 2025 után kicsivel leállhat az áramlat, ami egy jóval korábbi katasztrófa lehetőségét hordozza, mint a korábbi 22. századra várt forgatókönyv. A Science Advances lapban megjelent vizsgálat rámutatott arra is, hogy az áramlási rendszer leállása viszonylag gyorsan lezajlik, és a várható hatásai Európában és a világ többi részén alapjaiban módosítják a hőmérsékletet és a csapadékviszonyokat.

Ez a globális felmelegedés ellenére nem jó hír, mert a változás a kontinens északi részén például ellehetetlenítené a mezőgazdasági tevékenységek és a hajózás jelentős részét. Erre jelenleg nincs felkészülve senki.

– mondta el Gál az egyetemi portálnak.

A modellezések alapján az egyik következmény lehet, hogy a trópusok egyes területein az emberi életre alkalmatlanná válhat a klíma. A hőmérséklet és a páratartalom emelkedése miatt az emberi test képtelen lesz párologtatni, ezzel lehetetlenné válik a hőháztartás szabályozása, ami végső soron halálhoz is vezethet.

Sebességüket tekintve a most lezajló klímaváltozási folyamatok sokkal gyorsabbak, mint a történelemben eddig lezajlott hasonló jelenségek. Ahhoz, hogy az áramlatok leállását megakadályozzuk, nagyon gyorsan és intenzíven kell a kibocsátásunkat csökkenteni, hogy még megfogjuk a váltópont előtt a rendszert, mert ha a váltópontba eljut, onnantól kezdve már nem tudunk érdemben beavatkozni – hangsúlyozta az SZTE. docense, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.