Különórák, nulladik óra reggel 7-től – mi a megoldás a gyerekkori kiégésre?

„A kapitalista társadalmakban nagyon nehéz nem kiégni” – mondta Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember kedd este Szegeden, a Mentor(h)áló rendezvényén. November 20-án volt a gyermekjogok világnapja, Gyurkó ebből az alkalomból tartott előadást a gyerekkori kiégésről Teher alatt nő a gyerek? címmel.

A közkeletű vélekedéssel ellentétben a kiégés nem csak a felnőtteket érinti, egy gyereknek is számtalan dolog okozhat érzelmi terhet. Gyurkó Szilvia ezeket alapvetően hat csoportra osztotta. Az egyik az, ami életkornak nem megfelelő, legyen ez mentális teher, például egy válás, vagy fizikai, mondjuk az élsport. Szintén megterhelő lehet a kontrollvesztés, amikor túl sokszor és ok nélkül döntik el a gyerek helyett, hogy mit csináljon. Újabb kategóriát alkotnak az olyan tevékenységek, amelyek csak elveszik az energiát és nem töltik vissza. Egy másik halmazt jelentenek azok a történések, amelyek mellett a gyereknek nincs ideje magára, és egy újabbat az olyan dolgok, amik egyszerűen csak felemésztik az időt: nyolc tanóra az iskolában, különóra, edzés, korrepetálás és a sok házi feladat egyértelműen az utóbbihoz tartozik. Végül az is terhet jelent, amivel a gyerek egyedül marad, amit nem tud megbeszélni senkivel.

Hétkor vagy nyolckor már iskola

„Az is a rendszer hibája, hogy 8-kor kezdődik az iskola, vagy nulladik óra van” – tette hozzá a gyermekjogász. És végül teher az is, amivel a gyerek egyedül marad, amit nem tud megbeszélni senkivel.

Jogos kérdés lehet, hogy miért most beszélünk a témáról, hiszen a történelem során számos háború, vagy akár megerőltető fizikai munka nehezítette a gyerekek életét. Az előadó szerint nem rosszabb vagy jobb, csak más gyereknek lenni most, mint a korábbi évszázadokban. A változás egyik oka az lehet, hogy a gyerekekre jelenleg sokkal több figyelem jut, de ennek minősége átalakult. Egy gyerek körül kevés olyan felnőtt van, aki értő figyelemmel meghallgatja az ő érzéseit.

Fontos tehát, hogy legyen, aki támogatást nyújthat, azonban a segítség könnyen átfordulhat elvárásokba.

„A gyereknevelés néha arról szól, hogy megadjunk mindent, amit csak tudunk, néha arról, hogy ne adjunk meg mindent, amit tudunk”

– állítja az előadó. Gyurkó Szilvia szerint a több nem feltétlenül jobb, a gyerekek könnyen túlterheltté válhatnak, ennek pedig számos súlyos következménye lehet. Ezek közé tartozik a fizikai és mentális kimerültség, az önbizalomhiány, az alvászavarok, az ingerültség, a megváltozott táplálkozási szokások, az érdektelenség a korábban örömet okozó dolgok iránt, vagy a halogatás.

Gyurkó a kiégés megelőzésére azt tanácsolja, hogy a szülők beszéljék meg a gyerekükkel, mit szeretne. A gyereknek „joga van hozzá, hogy olyan felnőtté váljon, aminek ő született”, azaz a döntéseit ne a szülei vágyai határozzák meg. Példának említi az olyan szülőket, akik azért íratják be zongoraórára a gyereküket, mert fiatalkorukban ők maguk is ezt tanulták, vagy pont azért, mert nem volt lehetőségük erre, esetleg azért, mert „a nővéred is zongorát tanul, majd segít neked”, és nem kérdezték meg, hogy ténylegesen szeretne-e zongorázni.

Polikrízisek kora

Egy másik ok, amiért ma más gyereknek lenni, hogy megváltozott az átélt krízisek természete is. Ezeket korábban hullámzás jellemezte, a megpróbáltatásokat megkönnyebbülés követte.

Most polikrízisekről, azaz egymásba fonódó krízisekről beszélünk, amelyek folyamatosan és párhuzamosan fennállnak. Ide sorolja Gyurkó a pandémiát, a globális felmelegedést és a demográfiai problémákat.

A gyerekekre ebben a helyzetben nem leselkedik közvetlen veszély, mégis állandó szorongásnak vannak kitéve, amelyre rárakódnak a további terhek. Gyurkó azt tanácsolja, hogy az ilyen kisebb kríziseket is empátiával kezeljük, és ne relativizáljuk. Például, ha a gyerek amiatt panaszkodik, hogy másnap öt dolgozatot kell írnia, ne vágjuk rá, hogy „az én időmben hatot kellett”. Ez kiemelten fontos annak tükrében, hogy egyre több a tanulási nehézséggel, figyelemzavarral küzdő gyerek, akiknek sokkal tovább tart elsajátítani a tananyagot vagy elkészíteni egy házi feladatot.

Gyurkó szerint ez nem független a digitális eszközöktől, hiszen kutatások bizonyítják, hogy agyi elváltozásokat okozhatnak, ha a gyerek túl korai időszakban találkozik velük. Az előadó figyelmeztetett: az sem jó megoldás, ha a szülő a gyerek helyett próbálja megoldani a problémát, mondjuk betelefonál az iskolába. Inkább azt javasolja, hallgassuk meg a gyereket, mit érez ebben a helyzetben.

A szülők már tudják: nem szabad megütni a gyereket

Gyurkó szót ejtett a testi fenyítésről is, mely szerinte régen elterjedt és elfogadott volt, ezért a gyerekek azt érezhették, nem lógnak ki a sorból.

„Ha mindenkit vernek, akkor nem traumatizál annyira. Ha téged vernek és mást nem, az stigmatizál is”

– véli a gyermekjogász, aki szerint ma már a szülők tudják, hogy nem szabad megütni a gyereket, ezért bűntudatot éreznek, ha mégis megteszik, és ezt a bűntudatot a gyerek is ki fogja használni.

Gyurkó a gyermekjogok rögzítését pozitív folyamatnak látja, sőt örülne, ha róluk „ma is pártállástól függetlenül egyet lehetne érteni”. Ugyanakkor ez a folyamat azt is eredményezte, hogy a szülők részben elveszítették az autonómiájukat és tanácstalanná váltak. Bizonytalanok abban, mi az, amit megtehetnek, és mi az, amit nem, felteszik maguknak a kérdést, hogy „ha nem csinálhatom úgy, ahogy tanultam, akkor hogyan csinálhatom?”

Gyurkó szerint a gyerekkori kiégésre a megoldás ott kezdődik, hogy a szülők egyáltalán felismerik a helyzetet. Szerinte nem szabad, hogy a családban ez tabutéma legyen. Beszélni kell róla a gyerekkel, aztán megpróbálni közösen változtatni. A legjobb módszernek a testmozgást tartja, de itt határozottan nem a kötelező testnevelés órákra gondol, amelyek szerinte nem működnek elég jól. A szakember szerint szintén fontos az is, hogy a szülők minőségi időt töltsenek együtt a gyerekükkel.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.