Megszakítjuk adásunkat: kiadó a Négylépcsős

Új bérlőt keres a Négylépcsős kocsma – írja a Délmagyar. „Szeged egyik legrégebbi kocsmáját csak nem kéne elveszíteni. Nem lenne szép, ha bezárna a város egyik legrégebben üzemelő kocsmája, de az igazság az, hogy szívesen átadnám a stafétát a fiatalabbaknak” – mondta a lapnak az üzemeltető, Bánfi Csaba.

A Négylépcsős Szeged egyik, ha nem legrégebbi kocsmája, talán az utolsó klasszikus kocsma a belvárosban. Az épület eredetileg vendéglátóhelyként épült, és már a XX. század eleje óta ismert kocsmaként és családi vendéglőként.

A kocsma korábban nonstop üzemelt, de gazdasági okokból a nyitvatartást korlátozták, és csak délután 2 órától fogadják a vendégeket, mivel a délelőtti bevételek nem fedezték a költségeket. A Négylépcsős helyzete újra napirenden van most, mivel kikerült a „kiadó” tábla. Sokan aggodalmukat fejezték ki, hogy a kocsma bezárhat, ami egyelőre nem biztos, hogy megtörténik, de Bánfi már várja, kinek adhatja át az üzemeltetést.

A hely egyik legismertebb – tragikus – esete volt, amikor 2016 februárjában egy este egy joghallgató elvágta egy vendég torkát. A vádirat szerint a sértett és a vádlott beszélgettek, amikor egyszer csak éjjel 2 óra 50 perc körül a férfi elővett a zsebéből egy svájci bicskát, majd minden előzetes szóváltás nélkül a bicskát tövig beleszúrta a sértett nyakába, és átvágta annak torkát. Ekkor a megkéselt vendég a Négylépcsős kövezetére esett. A szék elborulásának hangjára a sörözőben tartózkodók meglátták, mi történt. Egyikük kicsavarta a gyilkos kezéből a kést, és megpróbálta elállítani a vérzést. Ez idő alatt a férfi felvette a földről a kést, majd lelépett a helyszínről.

A rendőrség pár órán belül elfogta a lakóhelye közelében. A kiérkező mentők már csak a megtámadott halálát tudták megállapítani.  A gyilkos végig tagadta a bűncselekményt, jogos védelmi helyzet fennállására hivatkozott. Ezt a védekezést azonban a tanúvallomások alapján az I. fokú bíróság elvetette. N. Bence az utolsó szó jogán ezt mondta: „Nem érzem magam bűnösnek. Nem akartam a halálát. Jól elbeszélgettem vele. A hirtelen modor és hangsúlyváltása kergetett az ijedtség állapotába.”

A nyomozás során készült több igazságügyi pszichiátriai, illetve elmeorvosi szakvélemény alapján megállapítható volt, hogy a férfi a cselekménye elkövetésekor paranoid skizofréniában szenvedett. Végül jogerősen elrendelték kényszergyógykezelését, azóta pedig ki is engedték.