Minden eddiginél nagyobb a kórházak tartozásállománya, a beszállítók már elmentek a falig

Soha nem volt még ilyen magas a kórházak tartozásállománya: jelenleg az egyetemi klinikákkal együtt 108,2 milliárd forintot görgetnek maguk előtt, ami 23,4 milliárd forinttal több az eddigi rekordnál. Az orvostechnikai beszállítók úgy érzik, már elmentek a falig, írja az Economx.

Az adósságot a Magyar Államkincstár adatai is megerősítik, az egészségügyi intézmények szeptember végén 82,5 milliárd forinttal tartoznak beszállítóiknak. Fontos megjegyezni, hogy az egyetemi klinikáknak nem kell adatot szolgáltatniuk az államkincstárnak a modellváltás miatt. Az egyetemi klinikák tartozásai:

• Debreceni Egyetem: 9,914 milliárd forint (+1,73 milliárd)
• Semmelweis Egyetem: 1,139 milliárd forint (+189 millió)
• Pécsi Tudományegyetem: 7,447 milliárd forint (+856 millió)
• Szegedi Tudományegyetem: 7,337 milliárd (+929 millió)

Az adósságokból 0,2 milliárd forint az államhoz, 0,4 milliárd forint pedig a társadalombiztosítás pénzügyi alapjával szembeni tartozás, a fennmaradó 81,9 milliárd forint a szállítókkal és szolgáltatókkal szembeni tartozás.

Az államkincstár adatai szerint a 563 intézményből valamennyi adatszolgáltatását teljesítette. Az adósságban érintett intézmények száma szeptemberben 295, közülük 81 intézménynek van olyan tartozása, amit 30 napon belül kellene rendeznie, tehát minden második intézményben vannak kifizetetlen számlák.

Az orvostechnikai szektor érdekképviseletei már korábban is figyelmeztettek arra, hogy szeptember végére a kórházi adósságok meghaladják a 100 milliárd forintot, és a cégek már hónapok óta hitelekből működtetik vállalkozásaikat. Az államtitkár, Takács Péter, aki az egészségügyért felel, elmondta, hogy november elején kerülhet a kormány elé a kórházi adósságok rendezéséről szóló ügy.

Az Orvostechnikai Szövetség hangsúlyozza, hogy bár támogatják az átlátható gazdálkodás és finanszírozás törekvéseit, a kórházaknak, mint minden más szervezetnek, időben kell rendezniük a teljesített szolgáltatások ellenértékét, beleértve az államot is. Az érintettek úgy érzik, hogy a tárgyalásokon a beszállítók és az érintett intézmények nem kapnak kellő figyelmet, és a problémákra hosszú távú megoldásokat kell találni.