„Nem úgy mentem el, hogy nem jövök vissza” – Karikó Katalin Szegeden

„Minden jó, ami történt, az Szegeden történt” – mondta Karikó Katalin a tömeget látva, amikor csütörtökön először tért vissza egyetemi évei helyszínére immáron Nobel-díjasként. Egy előadáson azt mondta, meglepődött az országban tapasztalható oltásellenességen, mesélt a róla elnevezett probléma lehetséges okairól, és elmondta, mire fogja költeni a pénzjutalmát. A kutató megkapta az első Nobel-díjas szegedi, Szent-Györgyi Albert egykori dolgozószobáját is a Dóm téren.

Néhány száz ember gyűlt össze Karikó Katalin köszöntésére a Dugonics téren, a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatala előtt késő délután. „Minden jó, ami történt, az Szegeden történt” – mondta ekkor a tudós, elérzékenyülten a tömeg láttán.

Amit felfedeznek, valaki más is felfedezte volna

Viccelődve azt mondta, nincs benne gyakorlata, „ez az első Nobel-díj, amit kaptam”, majd megjegyezte, még nem is tudja teljesen felfogni, hogy ez történt. Arra a kérdésre, hogy mennyire tartja magyarnak a díjat, azt válaszolta: „nem úgy mentem el, hogy nem jövök vissza.” Felidézte,

a mesékben is batyuba csomagolták a hamuban sült pogácsát, és útnak indultak, ehhez hasonlította kutatói útját a világban.

„Nagyon sok mindent megtanul az ember, mert látja a példákat, hogy mi van Amerikában, mi van Németországban.” Szerinte ezt a tudást haza kell hozni és meghonosítani, de arra is rámutatott, hogy mire az ember hazajön, addigra már megváltozhat a rendszer.

„Mindent, amit fölfedeznek, előbb-utóbb valaki más is fölfedezte volna” – válaszolta arra az újságírói kérdésére, hogy lenne-e mRNS-vakcina, ha a kutató Szegeden marad. Arról is kérdezték, hogy milyen kilátásai vannak a Nobel-díj után. „Egy kutatónak az a célja, hogy megértsen valamit”, nem a Nobel-díj elnyerése, mondta. Sokan érdeklődtek, hogy mire költi a Nobel-díjért járó jutalmat. „Ékszereket nem viselek, jachtom nincs, és nem is lesz” – mondta. A pénzt inkább oktatásra fordítaná, de hogy melyik országban és hogyan, az még a jövő zenéje.

Meglepte az oltásellenesség

Karikó úgy látja, hogy a tudománykommunikációval nemcsak Magyarországon, hanem Amerikában is volt probléma. Fontosnak tartja, hogy a kutatók mondják meg, ha valamit nem tudnak, de árulják el a nyilvánosságnak, amit már igen.

Szerinte az emberek jobban elfogadják az őszinteséget, mert nem azt látják, hogy a tudósok „össze-vissza beszélnek”.

Mikor Magyarországra jött, meglepte az oltásellenesség, mesélte. „Mi örültünk, ha volt vakcina” – idézte fel gyerekkorát. Ugyanakkor türelmesen áll a témához, szerinte az emberek kíváncsiak, de nem kapnak választ a kérdéseikre. Kiemelte a sajtó jelentőségét a tudomány népszerűsítésében és az információterjesztésben: „ha ezért közösen tudunk tenni valamit, akkor megéri, hogy itt vagyunk.” Megjegyezte, hogy általában a filmsztárokon vagy a sportolókon van a reflektorfény, örül, hogy most a tudományra figyelnek az emberek. Nem önmaga, hanem a tudomány népszerűsítéséért van itt.

A Karikó-probléma

A kutatónő délután szemináriumot tartott a Szegedi Tudományegyetem magyar, majd külföldi hallgatóinak a nemrég újranyílt JATE Klubban.

A beszélgetésen felmerült, hogy Amerikában problémát is neveztek el a tudósról. A Karikó-probléma lényege, hogy hajlamosak a már eleve ismert kutatóknak nagyobb esélyt adni a nagy potenciállal rendelkező tudományos ötletek helyett. Karikó szerint azért nem kapott soha pályázati pénzt, mert ismeretlen ország ismeretlen intézményéből érkezett, és nem volt egy elismert tudós pártfogója sem. „Most már nektek ez nem igaz az egyetemen” – mondta a hallgatóknak.

Az ünnepség zárásaként este fáklyás felvonulást rendeztek a Dóm térig. Itt található Szent-Györgyi Albert egykori dolgozószobája, melyet Karikó Katalinnak ajándékoztak. „A szívünk, a férjem szíve és az én szívem mindig is itt volt, itt is maradt Szegeden. Visszajövök majd az éremmel is, és megmutatom!” – mondta a Dómmal szembeni erkélyen állva.