A forgalmista tegnap azt mondta, ne kérdezzen semmit, mert nem tudunk semmit – kéthónapos vonatpótlás indult az Alföldön át

„Egy darabig nem fogok jönni, én ezt nem csinálom”

– mondja egy ötvenes nő ismerősének a szegedi Rókus vasútállomás előtti buszmegállóban állva. Budapest felé indul éppen, az InterCityk helyett azonban Szeged és Kiskunfélegyháza között most busszal kell utazni, illetve csak részben, mert a pótlóbuszok Rókusról, egy külvárosi vasútállomásról indulnak, a kieső szegedi részen pedig a MÁV a Nagyállomásig közlekedő tram-traineket ajánlja utazásra.

Hétfő kora este van, ez az első napja a szokatlan pótlásnak, ami egészen november közepéig eltart, egynéhány kivételével minden héten hétfőtől csütörtökig. A két város között alapvetően 2 óra 22 perc a menetidő vonattal, ez most legjobb esetben is három óra a pótlás miatt, ami tapasztalataink szerint vegyes érzelmeket váltott ki az utazóközönségből.

„Erre itt most ne szálljon fel, uram!” – szólt rá egy idős úrra kissé idegesen az egyik kalauz, miután az utas az állomásépület előtti legközelebbi buszra fellépett volna. Hogy a buszok miért innen indulnak, annak két oka van: egyrészt itt futnak be a tram-trainek Hódmezővásárhely felől, és ez a legalkalmasabb átszállópont rájuk a buszokról az állomás előtti parkoló és buszmegállók miatt, másrészt Békéscsaba felől is megáll itt a személyvonat, és onnan is szoktak átszállni a főváros felé.

Hogy miért nem a Nagyállomás előtti tágas Indóház térről indulnak a pótlóbuszok, arról egyébként megkérdeztük a MÁV-ot még a múlt héten. Válaszukból kiderült, hogy a téren szűkös a hely, és ezért

a szegedi önkormányzat egyszerűen nem járult hozzá a hét járműből álló autóbuszkonvoj ottani indulásához és érkezéséhez.

Rókuson viszont van hely, tram-train is, ami ráadásul keresztülmegy a városon, sok helyen megállva a belvárosban is, ezért optimálisnak tűnt a helyszín.

Mi fél hatkor értünk a helyszínre, ekkor már gyűltek az emberek a következő pótlóbuszindulásra. A recept egyszerű: minden óra 6-kor indul egy busz, ami megáll Szatymazon és Kisteleken is – ahol az InterCity is Szeged és Kiskunfélegyháza között –, majd pontosan húsz perccel később, ‘26-kor elindul egy hat buszból álló konvoj, ami már autópályán jut el Kiskunfélegyházára. A hét busz mind egyszerre ér Móra Ferenc szülővárosába, ahonnan már vonattal lehet továbbutazni Budapestnek.

A kalauzok a 18:06-os buszra nem javasolták a felszállást, de nem is tiltották meg azt senkinek. „Ahogy gondolják, de kérjük, ne telítsék el ezt a buszt, mert megy következő” – mondja egyikük, hozzátéve, hogy a vonat Kiskunfélegyházáról „nélkülünk nem fog elindulni”, hiszen nemcsak a pótlóbuszon, de utána a vonaton is ők a személyzet.

Ahogy közeledünk a ‘26-os konvojinduláshoz, egyre többen állnak már a járdán. „Gyere, mert annyian lesznek, mint az oroszok” – mondja egy ötvenes férfi egyetemistakorú ismerősének, majd az orosz karmesterekről kezd értekezésbe, amiből hamar visszatér a pótlás rövid és tömör kiértékelésére: „jól megszervezték azért”. Álláspontjával valószínűleg többen nem értenének egyet, köztük ismerőse, az egyetemista lány, aki erre annyit mondott:

„Én örültem volna, ha elérem az órámat”.

A lány Kecskemétről ingázik az egyetemre, és a pótlóbuszozás miatt késte le első óráját a belváros távolabb eső részében.

Eközben a területet felügyelő biztonsági szolgálatos férfi a buszok számára elkerített parkolóöbölben elegyedett beszélgetésbe egy odaállt taxisofőrrel. Azt mondja, néha mások is megállnak a lezárás ellenére, ami zavaró a buszoknak, de a taxis úgy állt meg, hogy tőle még épp kiférnek a pótláshoz bérelt magánbuszok. „Tegnap megkérdeztem a forgalmistát bent az állomáson, hogy hogy lesz, azt mondta, »ne kérdezzen semmit, mert nem tudunk semmit«” – osztja meg a taxissal.

A békéscsabai vonat késése miatt végül ‘33-kor startol a konvoj, és bár a biztonsági őr azt mondta nekünk kicsivel korábban, hogy 70–75%-os telítettséggel járnak az innen Félegyházáig már meg nem álló buszok, a hatból kettőn egy lélek sem utazott. Az idős úr mielőtt ezt megosztotta velünk, megkérdezte, utazunk-e, és ha nem, akkor van-e engedélyünk a MÁV-tól arra, hogy fotózzunk. Amikor emlékeztettük, hogy közterületen vagyunk, arról tájékoztatott, hogy a járda át lett minősítve MÁV-területté. „Igen, én most átminősítettem” – vágta rá félig talán viccelve azon kérdésünkre, hogy valóban most a pótlás miatt átminősítettek-e hivatalosan egy nagyobb darab aszfaltot, annak minden bürokratikus nehézségével együtt.

Nemcsak az indulás késett meg, ‘54 helyett végül ‘35-kor futott be Kiskunfélegyháza felől egy másik buszkonvoj első egyede, majd érkezett szépen sorban a többi jármű is. Néhány tucatnyian szálltak le róluk, egy részük elszivárgott az állomás elől gyalog, vagy más járatok megállói felé, és úgy húszan szálltak fel az éppen az állomás elé Hódmezővásárhelyről begurult tram-trainre. Ez, miután dízelaggregátorát lekapcsolta, és a szegedi hálózatra rácsatlakozva felengedte áramszedőjét, meg is indult a belváros felé. Ülőhely nemigen volt már szabadon, de azt sem lehet mondani, hogy kóstolgatta volna 216 fős villamos kapacitását az épp befutott konvoj.

Kérdés volt hétfőig, hogy vajon sűríti-e a MÁV az egyébként csúcsidőben is csak húszpercenként járó tram-traineket, de erre úgy tűnik, nem is lett volna szükség, és a legforgalmasabb napokon, pénteken és vasárnap, rendesen közlekednek a vonatok Budapest és Szeged között.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.