„Pénz még van a kultúrára, csak nem jut” – véget ért a 33. THEALTER Szegeden

A július 25–30. között idén már 33. alkalommal megrendezett THEALTER-t a szervezők közleménye szerint teltházas előadások és lelkes, nyitott, értő nézők jellemezték, akik közül sokan az ország távoli pontjairól érkeztek Szegedre. A dél-alföldi város idén is a független színházi szcéna fővárosává vált erre a 6 napra: 5 helyszínen 18 előadást láthattak a nézők.

Balog József, a fesztivált szervező MASZK Egyesület elnöke, a THEALTER művészeti vezetője a záróeseményen úgy összegzett, hogy „az idei fesztiválon rettenthetetlenül elmondta önmagát minden történet”. Úgy fogalmazott: „Lehet másként is, de minek?”

Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség korábbi ügyvezető titkára szerint az idén több mélyütés érte a független színházat, és van, aki ezekből már nem tud felállni. Úgy véli, a fesztivál programjának alakulása leképezi a magyar független színház állapotát: egyre kevesebb szereplő, egyre kisebb díszlet, a kortárs tánc már el is tűnt, nemigen lehet ennél jobban összehúzni magukat.

A THEALTER-en idén fellépett a már hibernálódott győri RÉV Színház, s nem csak a fesztiváltól búcsúzott el az idén 10 éves FAQ Színház. „Pénz még van a kultúrára, csak nem jut. Néhány hete még nem lehetett tudni, számíthat-e bármilyen állami támogatásra a fesztivál, és amit már megítéltek, mindeddig nem érkezett meg. Hogy lehet úgy fesztivált szervezni, hogy nem tudjuk, mennyit költhetünk?”

Rihay-Kovács Zita úgy véli, a 33. THEALTER mindennek ellenére jött létre. „A pénzügyi bizonytalanság ellenére, a tervezhetetlenség ellenére. Meghatározó élmény a búcsú és a gyász, de nem csak ezeket viszem magammal.” Egy nézőtársát idézve az egykori ügyvezető titkár azt mondta: „Ha tudtam volna előre, mi lesz, nem jövök. De nem bántam meg.”

Jászay Tamás fogalmazása szerint „fogyunk, de vagyunk. Nem tudom, meddig lehet még hátrálni: sokakhoz hasonlóan mi is a felelőtlen, magát kultúrpolitikának becéző kivégzés áldozatai vagyunk. Hogy mi a bűnünk, ne kérdezze senki, hivatalos válasz nincs rá. Mégsem akarok panaszkodni, helyette egy képzeletbeli díjat ajánlok az idei fesztivál legfontosabb fellépőinek: a nézőknek”.

A THEALTER művészeti tanácsadója azt mondta, a végig telt házas előadások megmutatták, hogy a THEALTER kell. „Védjegy, viszonyítási pont, márkanév. És a várva várt találkozások helye, ahol a sok egyéni történet színpadon és azon kívül összeadódik, hogy kiegészítse és tovább írja egymást. Ha nincs néző, ez mind nincs.” A fellépőknek is megköszönte a munkát, akik minden nehezítő körülmény ellenére töretlenül jönnek.