Közösen emlékeztek szegedi politikusok a holokauszt áldozataira vasárnap

Hetvenkilenc éve, hogy három vonatszerelvénnyel elhurcolták a zsidókat Szegedről még 1944. június 25-én, 27-én és 28-án. Emiatt minden évben június utolsó hétvégéjén tartják a megemlékezést, idén június 25-ére, vasárnapra esett. A Cserzy Mihály utcában az egykori téglagyári gettó bejáratánál tartott megemlékezésen a Szegeden jelen lévő politikai pártok egyszerre képviseltették magukat.

A Momentum szegedi helyi szervezetének elnöke, Körmendi Zoltán és alelnöke, Halász Noémi arról írnak közösségi oldalukon, hogy az 1941-es népszámlálás 725 000 izraelitát mutatott, akiknek kétharmada meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült: Szegeden a II. világháború előtt körülbelül 5600 zsidó élt, akik a dualizmusban és a két háború közti időszakban motorjai voltak a város fejlődésének.

A holokauszt során közel 3000 szegedi zsidót küldtek a német és magyar hatóságok a koncentrációs táborok valamelyikébe, vagy munkaszolgálatosként a szovjet frontra, a túlélők nagy része pedig nem tért vissza Szegedre. Megjegyezték, ahogy Lily Ebert magyar származású holokauszt-túlélő mondta: „A holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem szavakkal és gyűlölettel.”

Fotó: Halász Noémi / Facebook

A gyászistentiszteletet a Zsinagógában tartották, de a szegedi nagyállomáson is volt megemlékezés, ahol Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkésze szólalt fel: Évről évre össze kell gyűlni emlékezni, egyrészt azért, mert pótolhatatlanul hiányoznak azok, akik nyolc évtizeddel ezelőtt elindultak a halálba, a másik oka az emlékezésnek pedig az, hogy a magyar társdalom máig nem jutott el oda, hogy igazán ki tudja mondani, hogy vétkeztünk.

Szerinte Auschwitz nem egyszeri, véletlen kisiklás volt a történelem akkori forgatagában, hanem „húsz évszázadon át tartó antijudeizmusnak, a gyűlölködésnek és a gaztetteknek a betetőzése”. A Wesley-iskola diákjai versmondással és az akkori események felidézésével vettek rész a megemlékezésen, majd az esemény koszorúzással zárult.