Kémény nélküli város: Tarjánban is elkészült az EU legnagyobb geotermikus távhőrendszerének egyik eleme

Újabb szegedi városrészben, Tarjánban fejeződött be a geotermikus fűtési rendszer kialakítása egymilliárd forint uniós támogatás felhasználásával. Az Építési és Közlekedési Minisztérium közigazgatási államtitkára megkérdőjelezhetetlennek nevezte a projekt társadalmi hasznosságát a csütörtöki szegedi zárórendezvényen.

Juhász Tünde szerint a beruházás a rezsivédelmi program garantálásához is fontos, és hozzájárul az energia-importfüggőség mérsékléséhez. Az államtitkár elmondta azt is, hogy Szegeden kilenc Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) projekt valósul meg összesen több mint 22 milliárd forint értékben. A klímastratégia alapján a kormány célja hármas: az energiaszuverenitás és energiabiztonság megerősítése; a lakosság számára megfizethető energia biztosítása; továbbá a „tiszta energia” támogatása. Juhász Tünde szavai szerint

a beruházás a „kémény nélküli város” pilot-projektje.

Horváth Viktor, az Energiaügyi Minisztérium energiaátmenetért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy Magyarországon 4,5 gigawattnyi megújuló energiakapacitás van, ami 2,5-szerese a paksi atomerőmű kapacitásának. Most leginkább az időjárástól független megújuló energiák, elsősorban a geotermia minél nagyobb fokú kiaknázása és alkalmazása a cél főként a távhő és az ipari hő terén, de később esetleg villamos energia előállításában is. Elárulta, Szeged mellett Miskolcon és Győrben már használják a geotermikus energiát távfűtési céllal.

Hencsey Mónika, az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának képviseletében elmondta, az Európai Unió legnagyobb geotermikus távhőrendszere épül Szegeden, amelyet 8,6 milliárd forint uniós forrással támogattak. Európában Izland után Magyarországon van a második legnagyobb geotermikus energiakészlet, s a beruházás egész Európa klímavédelmi célkitűzéséhez, a 2050-es karbonsemlegesség eléréséhez is hozzájárul. Mivel Európa lakosságának 25 százaléka olyan területen él, ahol van a fűtéshez elegendő geotermikus energia, nagyon nagy az érdeklődés a projekt iránt.

Kovács Tamás, Szeged gazdasági alpolgármestere elmondta, a teljes, 9 hőkörzetre kiterjedő beruházás 80 százalékos készültségi szinten van, a remények szerint az októberi fűtési szezonra teljesen elkészül. Akkor a jövő évi gázenergia 50 százalékát ki tudják váltani, amelyet nem kell Oroszországtól megvásárolni, így csökken az energiakitettség is. Emellett az éves szinten 50 ezer tonnányi szén-dioxid-kibocsátás – amelyet legnagyobb szennyezőként a távfűtő bocsátott ki – 60 százaléka lesz megtakarítható.

Kóbor Balázs, a Szegedi Távfűtő Kft. igazgatója a rendezvényen elmondta, Szegeden működik az ország harmadik-negyedik legnagyobb távhőrendszere: 23 hőkörzetben csaknem 28 ezer háztartás és több mint 400 intézmény fűtését biztosítják. Az évente korábban fölhasznált 28–35 millió tonna gáz elégetése 55 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátással járt. A városban két geotermikus rendszer már egy évtizede működik, de Makón, Hódmezővásárhelyen, Balástyán, Szentesen és Csongrádon is van példa geotermikus hőrendszer működésére.

A fejlesztéssorozat végére a kilenc geotermikus rendszer 13 fűtőművet lát el, melyek a távfűtött szegedi lakások 96 százalékát szolgálják majd ki. Kóbor Balázs megjegyezte,

számos egyéb kutatás mellett dolgoznak egy tizedik rendszer tervein is.

Lajkó Csaba, a beruházó Geo Hőterm Kft. üzemeltetési vezetője a tarjáni hőkörzetről szólva elmondta: itt csaknem 3300 lakás és 27 intézmény, például óvoda és iskola található; 715 méternyi távvezetéket és 1500 méter visszasajtoló vezetéket fektettek le. A beruházással évi 5885 tonna szén-dioxidból 4048 tonna váltható ki.

A geotermikus kört egy kétezer méter körüli talpmélységű termelő és kettő némileg sekélyebb visszasajtoló kút szolgálja ki. A termelő kutaktól szigetelt, magasnyomású távvezetékeken szállítják a hőközpontokhoz a 90 foknál melegebb termálvizet, ahol több körben lemezes hőcserélőkön adják át az energiát, majd a visszasajtoló kutakhoz továbbítják a vizet. A fejlesztés részeként a kutak, gépészeti berendezések mellett mintegy másfél kilométernyi, a föld felszíne alá telepített távvezeték is épült, amely a vizet a hőközpontokba, majd a visszasajtoló kutakhoz juttatja.