Bagosi Zsolt neuroendokrinológus, az orvostudományi kar kórélettani intézetének egyetemi docense a neuropeptidek vágyat, vonzalmat, kötődést, szorongást és depressziót kiváltó hatását kutatja. Az SZTE kutatója jelenleg az alkohol és a nikotin hatásait vizsgálja kísérleti állatokban és arról elmélkedik, hogy mi a hasonlóság egerek és emberek közt.
A kutató a Szegedi Tudományegyetem hírportáljának adott interjújában elmondta, hogy a rohamivás, vagyis a „binge drinking” egyezményes módon a férfiaknál 5, a nőknél 4 sztenderd ital elfogyasztását jelenti, ami körülbelül három korsó sörnek vagy két pohár bornak, illetve egy pohárka töménynek felel meg. Ennek az alkoholmennyiségnek az elfogyasztása után egy ember 2 órán belül eléri a 0,08 százalékos véralkohol-koncentrációt.
A rohamivás leginkább bevált állatmodellje a sötétben történő ivás, a „drinking in the dark”. Ennek a módszernek a lényege, hogy a C57BL/6, azaz a „black six” típusú egereket két héten keresztül éjjel világosban, nappal sötétben tartják és négy napon át 20 százalékos alkohollal itatják. Bagosi Zsolt megfigyelése alapján a néhány órán át tartó tivornyázás az egerekben is hasonló eredménnyel jár, mint az emberekben. „Ha egy ketrecben tartják őket,
az egerek kocsmai verekedést rendeznek,
a viselkedési tesztek közben pedig dülöngélnek, néha leesnek az emelt keresztpallóról vagy elsüllyednek az erőltetett úszás közben. Ezek a szorongás és a depresszió vizsgálatára használt standard viselkedési tesztek” – fogalmazott.
Fotó: Molnár Dóra / SZTE NKI
A kutató a korábbi években a CRF és a nikotin kapcsolatáról két cikket is publikált. Arról is beszélt, hogy a neuropeptidek változásai nemcsak kísérik, hanem kiváltják az egerek döntéseit, beleértve a társas viselkedést is, és ez is összehasonlítható az emberi magatartással. „Ha egy monogám állat, például mezei pocok agyába CRF-et fecskendezünk, akkor az fokozza a partnere iránti preferenciát. Ha egy nem-monogám állattal, például mezei egérrel tesszük ugyanezt, akkor az ismeretlen környezetben lefagy, ismert környezetben pedig hiperaktívvá válik, fokozottan vizsgálja környezetét” – fejtegette Bagosi.
Ahogy a klasszikus neurotraszmitterek közül az adrenalin vagy a dopamin is percek alatt okozhat egy gondolatot, úgy a CRF és az urokortinok közti egyensúly is seperc alatt felborulhat, és kiválthat egy döntést. „Az állatkísérletek alapján joggal reménykedtem benne, hogy a szelektív CRF1 antagonisták és a szelektív CRF2 agonisták hatékony gyógyszerekké válnak a szorongás és a depresszió kezelésében” – mondta a kutató, aki megjegyezte, sajnos a klinikai vizsgálatok nem váltották be a reményeket, ugyanis ezek a szerek emberben többnyire hatástalanok voltak.
Ám bebizonyították, hogy az urokortinok szorongásoldó és antidepresszáns hatásainak kifejtéséhez nem szükséges a teljes peptid, hanem elég egy rövidebb aminosavszekvencia is, ezért jelenleg is folyik a biológiailag aktív urokortin-fragmensek tesztelése.