A szegedi papucsról nyílik kiállítás a Dóm Látogatóközpontban csütörtökön

Szegedi papucsokból és a páratlan lábbeli készítéséről nyílik kiállítás a szegedi Dóm Látogatóközpontban csütörtökön, erről a Szegedi Papucsért Alapítvány tájékoztatta az MTI-t.

A közlemény szerint a 20. század első felében emblematikus termékké vált szegedi papucs népszerűségének fenntartását 2017-ben a civil szervezet karolta fel. A híres lábbeli viselőinek és készítőinek száma megfogyatkozott, de a papucsviselés hagyományának töretlenségét a régi fortélyokat ismerő és megújulásra is kész mesterek biztosítják. Az alapítvány folyamatosan gyűjti a szegedi papucs kifogyhatatlan számú változatát, így dokumentálja annak történetét és őrzi motívumkincsét.

A Szegeden Szűz Mária is papucsban jár című tárlaton a civil szervezet gazdag gyűjteményéből látható válogatás, a kísérő fotókon és filmeken pedig az alkotás folyamata ismerhető meg régi és mai mesterek vallomásai alapján. A kiállítás központi alakja a Fogadalmi templom szentélye feletti „Szűrös Madonna”, közelről megcsodálható fotóján jól látható a Szűzanya lábát bújtató, piros szegedi papucs, amely ékes bizonyítéka e lábbeli egykori népszerűségének.

A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között kezdődött el a szegedi papucs másodvirágzása.

1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből –, Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János és Tuksa Gyula ”készítményeit” az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki „mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult. Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.

A szegedi papucsot nem csak egyedisége miatt nevezik páratlannak, hanem azért is, mert egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá. A szegedi papucs késztésének és viselésének élő hagyományát 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.