Kétszáztíz óra közmunkára ítélték a szegedi piacokon szalmonellás húst áruló hentest

A közlemény szerint a Szegedi Járásbíróság gondatlanságból elkövetett ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés vétsége miatt 210 óra közérdekű munka büntetésre ítélte a fertőzött hústermékeket értekesítő, korábban hentesként dolgozó vádlottat. A cikkhez tartozó kép csupán illusztráció.

A nem jogerős ítélet lényege szerint a hentes 2019-ben sertéshús feldolgozásával és étkezési célú hústermékek előállításával foglalkozott, amelyet kistermelői piacokon értékesített a vevőknek. Még ugyanazon évben, május közepe és vége között különböző szegedi piacokon több alkalommal olyan húskészítményeket (füstölt disznósajtot, füstölt májast és abált vért) forgalmazott, amelyeket a hatósági előírások megszegésével állított elő, és értékesített a vevők részére. A férfi ugyanis nem a saját maga által tartott állatok húsából, hanem ellenőrizetlen forrásból beszerzett alapanyagokból állította elő a hústermékeket, továbbá a vádlott a termékeket hűtés nélkül szállította és értékesítette.

Mindezeknek köszönhetően az eladott termékekben egy ritka szalmonella tenyészett ki, amely a húsárukból fogyasztó vevők közül 27 személynél súlyos gastroenteritis megbetegedést okozott. A fertőzéssel járó tünetek egységesen 3–6 napig tartottak a megbetegedetteknél, akik közül négyen kórházba kerültek. A Szegedi Járási Hivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi osztálya helyszíni ellenőrzést hajtott végre, a vádlott által hűtés nélkül forgalmazott, jelöletlen termékekből mintát vett. A mintából a járványügyi hatóság ugyanazt a szalmonella-kórokozót mutatta ki, amelyet a betegeknél is.

Mivel a férfi olyan ártalmas közfogyasztási cikkeket hozott forgalomba a szegedi kistermelői piacokon, amellyel a fogyasztók egészségét súlyosan veszélyeztette, ezért a bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat gondatlanságból elkövetett ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés vétsége miatt, amely bűncselekmény a törvény alapján egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bíróság a büntetéskiszabás során enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, az időmúlást, míg súlyosító körülményként értékelte a megbetegedett személyek nagy számát.

A bíróság ítélete nem jogerős, azt az ügyészség tudomásul vette, ugyanakkor a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében fellebbezést jelentett be.