Örökké szennyezett: Szeged is felkerült a nemzetiközi, a vízben lévő vegyi anyagokat mutató térképre

Vízművel és papírgyárral szerepel a város egy nemzetközi kutatás térképén, ami a vegyi anyagokkal szennyezett területeket jelöli. A több mint egy évtizedes szegedi vízminta ugyan nem mutat magas szennyezettséget, olyan anyagokról van szó, amelyek a környezetben soha nem bomlanak le.

Egy kutatás szerint Európában 17 ezer helyszín szennyezett jelenleg soha le nem bomló vegyi anyagokkal olyan szinten, hogy az már igényli a hatóságok figyelmét, több mint kétezer esetben a szennyezés meghaladja az egészségre káros szintet is. A Forever Pollution Project tizennyolc európai újság összefogása, köztük a francia Le Monde is beszámolt az eredményekről még februárban, de a magyarországi sajtóba csak mostanra ért el.

Olyan anyagokról van szó, amelyek a természetben nem tudnak lebomlani, az élőlények szervezetében azonban felhalmozódhatnak, és mérgezők lehetnek. A per- és polifluoralkil anyagok (PFAS) a fogyasztói termékek, tűzoltóhabok, hulladékok és ipari folyamatok széles skálájából kerülnek a vízbe, talajba és üledékekbe.

Ezen anyagok – összesen nagyjából 10 ezer féle különböző vegyi anyagról van szó – kifejezetten tartósan megmaradnak, ráadásul súlyos egészségügyi és környezeti problémákkal is összefüggésbe hozhatók: rákos megbetegedések, májbetegségek, meddőség, csökkent születési súly, károsodott immunrendszer.

Vannak úgynevezett hotspotok, azaz „forró pontok”, ahol a szennyezettségi szint meghaladja a 100 nanogramm/litert (ng/l), ilyenből nagyjából 30 található a kontinensen. Hotspotok azok a helyek, ahol nagy mennyiségben használnak AFFF-típusú tűzoltóhabot, aminek a betiltását már javasolta 2022 februárjában az Európai Vegyianyag-ügynökség. A használatot követően a habban található PFAS-anyagok könnyedén szivárognak le a talajvízbe, ahonnan az ivóvízbe is eljuthatnak.

Persze ahol súlyos szennyezés és az emiatt már belengetett korlátozások vannak, ott komoly lobbitevékenység is rejlik, tárták fel a szerkesztőségek. Bizalmas dokumentumokra és nyílt forrásokra hivatkozva a Le Monde mellett például a The Guardian és a Süddeutsche Zeitung által lehozott cikkek azt írják, több mint száz olyan ipari szövetség, agytröszt, ügyvédi iroda és nagyvállalat van, amelyek hónapok óta dolgoznak azon, hogy meggyőzzék az Európai Bizottságot és a tagállamokat a PFAS-ok közelgő tilalmának enyhítéséről.

A szennyezett helyeket feltáró térképen alapvetően azt láthatjuk, hogy ezek – és ehhez feltehetőleg a szerkesztőségek elhelyezkedésének is van köze – többnyire Nyugat-, Dél- és Észak-Európában vannak, Közép-Kelet-Európában kevésbé. Magyarországon a 100 ezer főnél nagyobb városok esetében egyedül Győr és Szeged szerepel a térképen, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a többi nagyváros mentesülne a szennyezések alól.

Szegeden egy 2009-es, felszíni vízből vételezett minta alapján mutatták ki, hogy a szennyezettség mértéke akkor 31 ng/l volt, ami némileg a budapesti minták (itt több vételezés volt, többnyire felszíni vízből, de például dunai halból is) alatt van, ezek 31–70 ng/l között mozognak.

A térkép a feltételezett szennyezési központokat is mutatja, amelyek nálunk a Szegedi Vízmű Zrt. tompaszigei szennyvíztisztító telepe, valamint egy a Kollégiumi úton található üzem, bár az nem biztos, hogy utóbbi a 2009-es mintavélelkor már ott volt, vagy egyáltalán létezett.

Martin Scheringer, a Svájci Szövetségi Műszaki Intézet kutatója szerint a probléma annyira sokrétű és komplex, hogy azt elképzelni is nehéz, főleg számokkal kifejezni. A legtöbb országban a kormányzati hatóságok olyan jogi környezetet alkottak meg a gazdasági növekedés érdekében, amelyek megágyaztak az ilyen és ehhez hasonló szennyezéseknek. „Bizonyos értelemben ezen állami szereplő óriási hibákat követtek el az elmúlt ötven vagy hatvan évben, és ezek a hibák mára már bűncselekményekké váltak.”