Egy Szegeden bemutatott darab, a Mária országa kapta idén a Kortárs Magyar Dráma-díjat

Radnóti Zsuzsa 2019-ben, a Kossuth-díjával járó juttatásból alapítványt hozott létre a 21. századi kortárs magyar irodalmi drámák, kollektívan létrehozott előadásszövegek és adaptációs alkotások elismeréséért és elismertetéséért. Az elismerést minden évben a Tóték című Örkény-darab ősbemutatójának közelében adják át.

A Kortárs Magyar Dráma-díjat idén a Mária országa című történelmi játék érdemelte ki, melyet Székely Csaba a Szegedi Nemzeti Színház felkérésére írt. A Fidelio azt írja, a királydráma-paródiát 2022 áprilisában mutatta be a szegedi teátrum Alföldi Róbert rendezésében, aki a díjátadón Radnóti Zsuzsa köszöntőbeszéde után méltatta a drámaírót. A művet a magyar Trónok harcaként is jellemezték.

A portál arról ír, hogy a mű a Nagy Lajos halála utáni interregnum időszakban játszódik. A darab címe egyszerre utal a Regnum Marianum, vagyis Mária országa kifejezésre, valamint Nagy Lajos király lányára, Mária magyar királynőre, akit apja trónörökössé tett. Fiúsíttatta lányát, így saját halála után a hatalmi elit uralkodóként fogadta el Máriát, akit Nagy Lajos temetése után egy nappal, 1382. szeptember 17-én választották királlyá, de az akkor tizenegyéves lány helyett anyja, Kotromanić Erzsébet kormányzott.

Székely Csaba az Indexnek adott interjújában arról beszélt, hogy eredetileg a szegedi boszorkányperről szerettek volna darabot íratni vele, hogy az kapcsolódjon a városhoz. Szerinte azonban ezt már megírta Arthur Miller a Salemi boszorkányokban, „én pedig biztos nem tudnék nála jobbat írni”. Székely épp ekkor olvasott a Nagy Lajos királyunkat övező zűrzavaros történelmi periódusról, így végül ezt a témát javasolta. A drámaíró arról is beszélt az interjú során, hogy a a darabban inkább azt próbálta megmutatni:

nem véletlen, hogy a történelmünk ilyen, amilyen, hiszen általában idióták csinálták.

„Az, hogy történelmi eseményekről vagy jót, vagy semmit, kizárólag olyan népeknél vetődik fel, ahol mély frusztrációk vannak saját múltbeli sikertelenségeik, esetleg történelmi jelentéktelenségük miatt. Ahol viszont a nemzeti öntudat biztos lábakon áll, mert valóban szembenéztek a múlttal, ott nem jelenthet problémát, hogy bizonyos korszakokat és uralkodókat milyen módon ábrázolunk.”