Ültek a csövesek a Stefánián, rájuk rontott vagy ötven rendőr és akin bőrnadrág volt, azt agyba-főbe verték

Benkő Zoltán, avagy becenevén Güzü, a szegedi CPg gitárosa és egyik alapítója. A 80-as években ezen tevékenységéért két évet ült börtönben, a pontos vád szerint államellenes izgatás miatt. A Hvg-nek adott interjúban beszélt többek között a szegedi szubkulturális életről, az őket ért retorziókról és az Erdős Péterrel való találkozásukról is.

Benkő elmondása szerint amikor még elkezdtek játszani nem is tudták, hogy mi az a punk. Aztán egy ismerősük, aki járt át Jugoszláviába, hozott nekik néhány lemezt a Sex Pistolstól és a Ramones-tól, mivel ott nem volt annyira tabu a punkzene. Néhány szerbül tudó barátjuk lefordította nekik a szövegeket, így ismerkedtek meg a műfajjal.

Ám akkoriban nem volt olyan könnyű punknak lenni Magyarországon, különösen Szegeden, mivel Komócsin Mihály keményvonalas párttag volt az úr errefelé. Benkő megemlítette viszont, hogy megrendezésre került a Szegedi Ifjúsági Napok, mely hatására rengeteg fiatal érkezett a városba. „Előfordult, hogy ültek a csövesek a Stefánia parkban, egyszer csak, minden előzmény nélkül rájuk rontott vagy ötven rendőr gumibotokkal, és akin bőrnadrág volt, azt agyba-főbe verték.” Őket is állandóan igazoltatták, így egy idő után messziről kiszúrták a civil ruhás rendőröket.

Güzü megosztott néhány emléket az első koncertjükkel kapcsolatban is. Ekkoriban az emberek nagy részének fogalma sem volt az általuk képviselt műfajról, így amikor elkezdtek játszani óriási közönség lett kíváncsi rájuk. A művelődési ház pincéjébe vagy ezren akartak bezsúfolódni, akik meg kint maradtak teljesen elárasztották az utcát. Ezt követően pár hét múlva sikerült még egy helyre bekönyörögniük magukat az East zenekar elé.

Meglehetősen furcsa párosítás volt ez, mivel az Eastnek teljesen más volt a célközönsége mint nekik. A CPg viszont készült ezzel-azzal. A basszusgitáros testét befestették rózsaszínre, aztán leöntötték liszttel és WC-papírból csináltak belépőjegyeket. Később azzal rágalmazták őket, hogy lázítottak. Pedig szó sem volt lázításról, Benkő szerint ezt csak egy gegnek szánták.

Ebben az országban a szél ellen pisálni nem lehet

Mindezt követően elindult ellenük egy vizsgálat, melyből annyit vettek észre, hogy odamentek hozzájuk az utcán idősebb fiatalok, akik szociológia szakos egyetemistáknak adták ki magukat, és érdeklődést színleltek az egész punk téma iránt. Azt kérték, hogy mondják el nekik a szövegeiket, mert nem értik rendesen a koncerten.

A harmadik találkozóra már a helyi KISZ székházba hívták el őket, de csak akkor jöttek rá, hogy hova kerültek, amikor már bementek az épületbe. Ezt követően Benkőt behívatta az iskolaigazgató is, és ordítva közölte vele, hogy „ebben az országban a szél ellen pisálni nem lehet”, majd azzal fenyegette meg őt, hogyha nem veszi ki őt az anyja az iskolából,

kirúgják, és soha nem járhat iskolába Magyarországon,

mely eredményeképp ki is iratkozott végül az intézményből.

Kis Antalt, a zenekar basszusgitárosát szintén kirúgták, a másik két zenekartagot viszont nem, mert ők egy másik, sokkal lazább iskolába jártak. A rendőrség rájuk szállt és állandóan megállították őket az utcán igazoltatás gyanánt. Addigra könnyű volt kiszúrni őket a frizurájuk miatt. Ekkor készültek el a karcosabbnak mondható számok is.

Tiszta lappal Budapesten

Hamar az lett autoritás célja, hogy felszámolják az egész szubkulturális életet Szegeden. Ha igazoltatásnál megtudták, hogy hol dolgoznak, elintézték, hogy kirúgják őket, majd megvárták, hogy leteljen a 30 nap, ami után már „közveszélyes munkakerülésért” le tudják őket ültetni. Házkutatások is rendszeresen érték, illetve még a Kommunista Ifjú Gárda tagjait is rájuk küldték, hogy verjék meg őket.

A zenekar úgy gondolta, hogy Budapesten tiszta lappal lehet kezdeni, ott nem fogják majd felismerni őket, és tudnak majd játszani, ám gyorsan megdőlt ez az elmélet. Az első hétvégén, amikor hazalátogattak Szegedre, a rendőrök szokás szerint igazoltatták őket, majd felírták a nevüket és a címüket is.

A következő hétfőn meg is jelent a budapesti albérletnél a rendőrség.

Onnantól a körzeti megbízott napi szinten kijárt oda esténként. Hamarosan búvóhellyé nyilvánították az albérletüket, így már házkutatási engedély nélkül is bármikor bemehettek a rendőrök.

Erdős és a magnós Wilpert

Benkő szerint valamivel azért könnyebb volt koncertezni Pesten, mint Szegeden, de nem sokkal. A rendszer mindenütt ugyanaz volt. Az ismert dalok nagyrésze is a fővárosban született. Az Erdős című szám kifejezetten nagy sikert aratott a koncerteken. Egyszer Erdős Péter üzent is a zenekarnak, hogy találkozni szeretne velük. Ugyan meglepődtek, de belementek. Benkő akkor pont nem volt Pesten, de a többiek megjelentek a helyszínen. Erdőssel ott volt Wilpert Imre is,

akinél volt egy táska, benne egy magnóval, és titokban felvették volna az egész beszélgetést.

A zenekar tagjai viszont mondták, hogy így nem lesz semmiféle beszélgetés. Miután otthagyták őket, buszra szálltak, ahol beléjük kötött egy társaság, verekedés kezdődött. Benkő szerint ez egy megrendezett provokáció volt. El is ítélték Haska Bélát, a zenekar énekesét meg Kutyást (Nagy Zoltán, aki a zenekar dobosa volt) garázdaság miatt három hónapra, pedig inkább őket verték a kötekedők.

Benkőt egy meleg nyári napon vitték el a rendőrök, amikor pont otthon volt ebédszünetben. Kiment a kopogásra és két rendőr állt az ajtónál. Mondták, hogy velük kell mennie tanúskodni Kutyásék ügyében. A gitáros jelezte, hogy rendben, de még felvenne valamit, mivel épp csak egy fürdőnadrág volt rajta. A rendőrök azzal álltatták, hogy szükségtelen, hiszen nemsokára jöhet is haza, de nem így történt: letartóztatták őt fél évre.

A teljes interjú ide kattintva elérhető, ebben többek között arról is szó van, miként magyarázták ki például a Brezsnyev halálakor írt Cselszövőt, hogy ott a rockzene halálára gondoltak, vagy például arról, hogy a katonaság elől miként próbált meg elmenekülni, hogy aztán végül Ausztriába szökjön, majd egy rövid bécsi kitérő után Amerikában találja magát.