Nem volt hozzá mikrochip, hulladékvasáron adták el a mindössze hét évet futott szegedi trolibuszt

A közelmúltban még egy szegedi roncstelepen pihent az az egykor a szegedi utasokat szállító Škoda trolibusz, amit mindössze hét év használat után selejtezett le a Szegedi Közlekedési Társaság (SZKT). Néhány évig még a telephelyükön állt a fűben, majd hulladékvasáron túladtak rajta. Utánajártunk, miért került minderre sor.

Magának a típusnak, a Škoda 22Tr-nek különös története van, hiszen már 1991-ben elkeztdék megtervezni mint a Škoda új trolicsaládjának zászlóshajóját, de 1999-ig két darab prototípusnál nem akart továbbjutni a projekt. Végül mindössze 13 darabot gyártottak le, ami nem valami nagy szám, főleg ha azt nézzük, hogy a szegedi trolibuszflotta gerincét is adó, a 22Tr kvázi elődjének is tekinthető 15Tr-ből közel hatszázat szereltek össze 1988 és 2004 között.

A szóban forgó 22Tr a cseh járműgyártó ostrovi üzemében épült 2003-ban kísérleti járműként. Az úgynevezett háromfázisú hajtásrendszer kipróbálására készült, és éppen ezért több szempontból is eltért az összes többi 22Tr-től (pontos típusjele 22TrAC), ami végül vesztét is okozta. Az ostrovi gyáregységet 2004-ben bezárták, a gyártelepen maradt próbakocsira 2006-ban igencsak kedvező áron csapott le az akkor még Dózsa Gábor által vezetett SZKT. A csehekkel már 2005 augusztusában folytak a tárgyalások, Dózsa ekkor úgy fogalmazott egy fórumbejegyzésben, hogy „jó alkuhoz idő kell”.

Egy jó ideig eltartott a honosítása, amíg például új fényezést kapott, aztán T-650-es pályaszámmal 2008 márciusában forgalomba állt a szegedi vonalakon, jellemzően a 9-esen lehetett vele találkozni. Különlegessége igazán abban rejlett az utazóközönség számára, és ebben tűnt ki leginkább – túl azon, hogy ez volt az első alacsonypadlós csuklós trolibusz Magyarországon –, hogy nem négy, hanem öt ajtója volt, a csukló előtt és mögött is egy-egy „fél” ajtóval.

Aztán 2015-ben az ekkor tizenkét éves járművet mindössze hét év szolgálat után félreállították, mert egy elektronikus kártya tönkrement benne – ezt már az SZKT sajtóosztályától tudtuk meg, amikor a járműről érdeklődtünk. A Škoda Electric már nem tudta javítani az integrált kártyát, mert ahhoz a Távol-Keleten gyártott mikrochipnek ekkor már nem volt utánpótlása. A T-650-es így csak a teljes hajtásrendszer cseréjét követően tudott volna ismét forgalomba állni. Egy időben még meg-megjavították, de néhány hétnyi, hónapnyi működés után jellemzően mindig félre kellett állítani újból.

Ekkor már az is szempont volt, hogy egy ilyen nagy rekonstrukción átesett járművet szereljenek fel klímaberendezéssel, amit ezen a járművön az SZKT szerint nem lehetett volna már megoldani. „Végül a műszaki nehézségek és a felmerülő költségek figyelembevétele után, a vállalat a jármű selejtezése mellett döntött. Ez volt a legracionálisabb megoldás” – írta megkeresésünkre az SZKT.

2019-et írunk, amikorra törölték az állományból, miután a még használható alkatrészeket kibontották belőle, majd mint roncsot értékesítették, hulladékvasáron. A jármű a Roncs Autó Kft. városszéli telephelyére került több másik SZKT-s kocsival, például három Ikarus 417-es pótlóbusszal és a társaság falain belül dízelbuszból trolibusszá átépített, T-850-es számon nyilvántartott szóló Volvóval egyetemben. A Roncs Autó Kft. megkeresésünkre azt írta, 2022 decemberében elbontották a trolit.

Az SZKT-tól azt is megkérdeztük, hogy a Škoda 22Tr-t 2006-ban mennyiért vásárolták, 2015-ben mennyibe került volna a megmentése, és 2018-ban mennyiért adtak túl rajta, ezen kérdéseink azonban megválaszolatlanul maradtak, és az akkori lapokban sem találtunk erre vonatkozó infókat. Annyit ugye elárultak, hogy hulladékvasáron adtak túl rajta, de ez bármit jelenthet néhány százezertől 1–2 millió forintig. Többet azonban nem.

Valószínű, hogy a vállalatnál ennyi nyűglődés után már örültek, hogy akár ennyiért is elviszi valaki, és nem kell tovább tárolniuk. Egy ilyen jármű elbontása nem is kis feladat, mert bár azt hihetnénk, hogy elég csak a szétvágott fémanyagot felhányni egy vagonra, és már csörög is a kassza, valójában rengeteg anyagot veszéllyessége miatt ártalmatlanítani is kell, ami költséges folyamat.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 22Tr-ek máshol sem futottak fényes karriert. A csehországi Ústí nad Labemben bár a háromdarabos flotta még teljes, Brnoban nyolcból már csak három kocsi van meg, illetve egy található elméletileg utóbbi város műszaki múzeumában is, és ennyi.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.