Az alapproblémát még a Magyar Kerékpárosklub szegedi szervezete, a CM365 vetette fel egy január 12-én megjelent posztjukban. Mint írják, olvasói jelzés szerint egyre csak szaporodnak a karók a városi bicikliutaknál, mely alapvetően a szabálytalanul behajtó gépjárművek ellen hivatott védeni, melyek „sárdagonyává változtatják a sugárutat, fölszántják a zöldterületet, és a járdára, vagy a kerékpárútra is rámennek.”
Csakhogy mellékhatásként a Petőfi Sándor sugárúton a Faragó utcától a körútig végigszórt fém- és faoszlopok a kerékpárosklub szerint a kerékpárút űrszelvényébe lógnak, melyet a helyszínen készült fotók is megerősítenek. Nyilván megvolt az oka annak, hogy ennyire a kerékpárút, a mellette lévő járda és zöldterület szélére lettek ezek telepítve és nem valamivel kijjebb.
Viszont így a szlalomos akadálypálya egy nem várt pszichés hatást is kifejt: a magas fizikai akadályoktól a bringások tartanak, és messzebb húzódnak tőlük, azonban ott már a szemből jövők vannak, akik szintén elhúzódnak a karóktól, így szinte a kerékpározók érnek össze a kétirányú bringaút közepén. Éjszaka ráadásul balesetveszélyes is annak ellenére, hogy a Petőfi Sándor sugárúton fényvisszaverős matricák vannak a felületükön.
Utóbbi fényvisszaverős megoldásból következett már az az ötlet, amit a Magyar Kétfarkú Kutyapárt szegedi részlege mintegy figyelemfelhívó gegnek szánt, miután a lakosok bejelentették a fent leírt, karós helyzetet a Rendkívüli Ügyek Minisztériumába. Hamar léptek a párt aktivistái: szerintük a kicsi fényvisszaverők ellenére sem igazán látszanak a pollerek, ezért Yoda mester lézerkardját hívták segítségül a Petőfi Sándor sugárút nagykörúti szakaszánál, hogy hosszabb fényvisszaverőkkel még inkább feltűnővé tegyék azokat: