Fotó: Bálint András / Szegeder
A ház elkészültét technológiaváltás késleltette, végül a mellé tervezett emeletes üzletház építése is elmaradt a mozival együtt. A kész lakások – panellakásokhoz híven – koppra megegyeztek egymással, mind 45 négyzetméter, az összes másfél szobás. Egyébként az épületet a tervezés során még magasabbnak álmodták meg, húsznál is több szinttel, ám ez a Temesvári körúton kijelölt talaj alkalmatlansága miatt nem volt lehetséges.
Az épület 1998-ban, a városban elsőként kapott hőszigetelő burkolatot, ekkor újra is festették, 2007-ben pedig a felvonókat is kicserélik. A Délmagyarország abban az évben cikkezett a panelről, a lap írásában olyan részletekre is kitért, miszerint a szegedi tűzoltóság magasból mentő berendezése csupán 42 méteres magasságig tud felkapaszkodni, ami az épület szempontjából a 13. emeletet jelenti, ezért a további szinteken lakókat veszély esetén a protokoll szerint először is lejuttatnák ebbe a biztonságos magasságba, és innen már gördülékenyen folyhat tovább a mentés.
Az épületbe annak idején építettek egy füstmentes lépcsőházat is, amit a hétköznapokban nem használnak, csak mentés esetén nyitják meg, illetve a beépített felszálló vezetékeknek köszönhetően az oltáshoz szükséges víz mennyisége is biztosított. „Ha nagy szél van, érezhető az épület kilengése, a saroklámpa oda-odakoccan a falhoz” – mesélte egy lakó 2007-ben.
A panellal kapcsolatban mi is megkerestük a katasztrófavédelmet. A megyei szószivő kérdésünkre azt mondta, hogy az elmúlt években több alkalommal is végeztek beavatkozásokat, volt, hogy tűzesethez, máskor pedig műszaki mentéshez riasztották a szegedi egységeket, de a tűzoltás-technikai eszközöknek, valamint a tűzoltók szakmai tapasztalatának köszönhetően a veszélyhelyzeteket minden esetben biztonsággal el tudták hárítani.
Megtudtuk azt is, hogy a ház paraméterei nem indokolnak speciális beavatkozást, nincs szükség a szokásostól eltérő technikai berendezésekre. „A tűzoltóság emberi és technikai felkészültsége maradéktalanul alkalmas egy, akár a legfelső szinten bekövetkezett tűz eloltására, vagy műszaki mentés elvégzésre.”
Néhány éve pletyka szintjén hozzám is eljutott, hogy a panel annyira magas, hogy szeles időben érezni lehet, ahogy kileng. Ezt kérdésemre több lakó is magabiztosan cáfolta, így elképzelhető, hogy csak költői túlzások ezek a beszámolók, és valójában nem kell egymásba kapaszkodni, ha fúj a szél.
Az épületbe költözés mellett több érv is szól, gyakorlatilag 5–10 perc sétára van bolt, a Belváros, edzőpark, füves tér és gyakorlatilag minden, amire az embernek szüksége lehet. Nem elhanyagolható szempont a kilátás sem, azon szerencséseknek ugyanis, akik az épület nyugati oldalán laknak, páratlan látványt nyújt Szeged.
„Nagyon jó a kilátás, főleg amikor van tűzijáték!”
– mesélte egy itt lakó férfi, egy hölgy pedig arról számolt be, hogy ilyen eseményekkor a lakók viszonylag sokan szoktak a felsőbb szintek ablakaihoz gyűlni, az augusztus huszadikai, vagy az újévi tűzijátékok miatt. Ilyenkor még a 17. szinten is szoktak állni a lépcsőházban, bár ez az emelet már nem is lakó-, hanem szervizszint.
Fotó: Bálint András / Szegeder
Fotó: Bálint András / Szegeder
Moszkvában a 60-as években annyira sikeres volt a panelház ötlete, hogy 64 ezer épületet húztak fel mindössze hét év alatt. Magyarországon az első panelház Dunaújvárosban épült 1959-ben, majd később a panel a szovjetektől átvett technológia fejlesztésével hazánk egész területén egyre nagyobb teret hódított.
Szeged legmagasabb lakóházát az első kísérletek után majdnem két évtizeddel adták át, 1977-ben foglalták el a lakók, azóta pedig az összes lakás betelt. Építését a Délmagyarország egyik 1970 januári cikke szerint még az évben elkezdték, az épületet Illés Lajos és Maár Márton, a CSOMITERV mérnökei tervezték.
„Újszegeden még az idén megkezdik az építését a város első magas házának, amely tizenhét emeletes lesz. Az Odesszai körút és a Bérkert utca sarkán hamarosan hozzáfognak az alapozáshoz.
Az épületben 118 darab kétszobás, összkomfortos lakást alakítanak ki.
A toronyépülethez csatlakozik egy 500 személyt befogadó szélesvásznú mozi, valamint különböző szolgáltatásokat kínáló üzletsor” – írta a lap több mint fél évszázada.
Fotó: Bálint András / Szegeder
A toronyház a Bertalan híd építésekor, 1978 májusában
Fotó: Strébl László / UVATERV / Lechner Fotótár
Fotó: Bálint András / Szegeder
Az újszegedi magasház őriz mindent, ami a panelépítési láz magyarországi hagytékából megmaradt. Bár külsőre nem feltétlenül megnyerő, több mint száz ember otthonául szolgál, és több száznak volt már lakhelye az elmúlt évtizedek alatt. A Temesvári körúti épületet a lakók többsége szereti, élveznek itt lakni, amit tökéletesen mutat az a tény is, hogy ezen cikk elkészülte alatt nem találtam a házban eladó lakást.
Szeged legmagasabb lakóépülete az újszegedi toronyház, ami ezt a címet még a 70-es években nyerte, a kitüntetést azóta sem sikerült másik lakóháznak sem elbitorolnia, viszont a város legmagasabb, nem lakóépületei között sajnos dobogóra sem állhat. A tizenhétemeletes panelépület történetén túl a ház lakóival közösen igyekeztünk megtudni, mégis milyen Újszeged tetején lakni.
A ház a Temesvári körút 36-hoz érve magasodik fölénk baljós, szürke betonóriásként. Legmagasabb pontja 64 méteren nyugszik, ami elegendő ahhoz, hogy szájtátva bámuljuk, a város legnagyobb épületeinek dobogójához viszont kevés. Azok között ugyanis az első helyezett az 1992-ben átadott rókusi adótorony 158 méteres magasságával, amit az 1988-ra felhúzott, 90 méteres újszegedi tévétorony, majd a fogadalmi templom követ.
Az előregyártott betonelemekből összerakott épületek ötlete először a Szovjetunióban, Nyikita Hruscsov pártfőtitkársága alatt merült fel. A panelház a vidékről, kisebb településekről a városba özönlő tömegek gyors elszállásolását volt hivatott szolgálni, ezeket az épületeket a szovjet köznép hruscsovkának gúnyolta, a nevet a Hruscsov által vezetett építési bizottság meglehetősen szűkre szabott keretei miatt nyerte el.
A panelek kezdetben nagyok sem voltak, és a kor igényeit sem merítették ki teljes mértékben, az összkomfortot pedig hírből sem ismerték, igaz, okkal. A hruscsovkákat mindösszesen 25 éves élettartamra tervezték úgy, hogy ha ez az idő letelik, könnyedén lebonthatóak legyenek, és helyüket a technológiai és gazdasági fejlődések miatt modernizálódott építőipar új termékei foglalják el.
Fotó: Bálint András / Szegeder