Duda Ernő az USA-beli időszakáról: Azt az országot az intelligens embereknek készítették

Duda Ernő nagyinterjút adott a Szeged.hu-nak, melyben többek között arról beszélt, hogy a génmódosítás nélkül nincs jövőnk, de az átlagember és a tudomány viszonyáról is szót ejtett. Elmesélte azt is, hogyan kezdték annak idején a hetvenes években a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot építeni, melyet eredetileg Budapesten akartak, és azt is, mit tapasztalt az Egyesült Államokban, amikor kijárhattak oda.

Duda Ernő a városi lapnak adott interjújában elmondta, „hatvanhatban” kezdte oktatni az orvostanhallgatókat a pesti egyetemen. Abban az időben Straub prof kezdeményezésére a Biológiai Központ eredetileg a Hűvösvölgyben épült volna, még a helye is ki volt jelölve. „De az akkori pártvezetés kitalálta, hogy decentralizálni kell, de közben abban reménykedtek, hogy Straub azt mondja, akkor nem. Ő pedig azt mondta, oké, akkor legyen Szeged” – mesélte Duda azt, hogyan került Szegedre a Biológiai Központ.

Arról is mesélt, hogy a Szegedre költözésért cserébe „az volt a csali”, hogy lakást kapnak. Őt azonban nem ez motiválta, mert volt Budán lakásuk, de volt egy olyan lehetőség is, hogy

minden öt évből egy évet külföldön tölthettek.

„Az 1970-es évekről beszélünk, el tudja képzelni...” – tette hozzá a professzor. Ez azt jelentette, a világ vezető tudományos országaiba mehettek ki. Végül 1971-ben jött le Szegedre, és már 1972-től 1974-ig az Egyesült Államokban dolgozhatott: „Néhány hét alatt rájöttem, azt az országot az intelligens embereknek készítették. Olyan meglepetések értek.”

Duda elmondta, Straubnak köszönhetően az SZBK a UNDP-től, az ENSZ Fejlesztési Programjától kapott ötmillió dollárt is. „Felfoghatatlan mennyiségű kemény valuta volt. Arra használhattuk, hogy vezető nyugati kutatókat hívunk meg, akiknek az lett a feladatuk, hogy elindítanak itt egy kutatócsoportot, egy-egy kutatást. Olyan műszereket szereztünk be, amik csak itt voltak az egész Varsói Szerződés területén. De ösztöndíjakra is fordíthattuk, ebből tudtunk kimenni külföldre” – mesélte a városi lapnak.

Nagyon kevesen disszidáltak

Mint megjegyezte, az SZBK már kezdetben is rendkívül magas színvonalon működött. „Azt kell mondjam, hogy akkor biztos, hogy a Kelet-Közép-Európában nem volt hozzáfogható intézmény. Az SZBK-ból a körülményekhez képest nagyon kevesen disszidáltak (az egyik talán maga Karikó Katalin volt). Mindenki egy kicsit úgy érezte, hogy tartozik annyival Straubnak és az intézménynek, hogy marad, hogy hazajön.”

Büszke arra is – épp Karikó Katalinnal beszélt erről telefonon a napokban –, hogy szerte a világban egy focicsapatnyi – tartalékokkal együtt – tanítványa van, akikből akadémikus, intézetvezető, egyetemi tanár lett: „Ulánbátortól Bostonig, Kanadától, Törökországon keresztül Dániáig. Tizenhárom ember, akik a legtöbbre vitték, valamennyien innen az SZBK-s laborból kerültek ki. A körülményeket figyelembe véve, ez komoly teljesítmény.”

Arról is mesélt, hogy miként került az SZBK-ról az egyetemre professzorként úgy, hogy közben nem is akart az lenni. Az Antall-kormány idején pénzt kaptak volna egy új tanszék alapításáért, azonban az egyik kollégájuk mégis professzor akart lenni, így kútba estek a tervek. Később szó volt egy Immunológia Tanszékről is, de ehelyett végül Duda betagozódott a Mikrobiológiai Intézetbe. Itt aztán tíz éven keresztül volt tanszékvezető, majd az Orvosi Biológiai Intézetben molekuláris biológiát, genetikát, meg immunológiát oktattak. A nyugdíjba vonulásáig az SZBK-ban maradt, a kutatócsoporjával együtt.

Honnan a fenéből kapartak elő?

Virológusként dolgozott az Egyesült Államokban és itthon is, de a mikrobiológia nem érdekelte, viszont a tanításhoz muszáj volt tudni. Ehhez megvette a legújabb, legjobb amerikai tankönyveket és rájött, hogy amit a hatvanas években tanult, annak semmi köze nincs a modern mikrobiológához. „Ez egy fantasztikus új tudomány lett! Elképedve láttam azt, hogy mi még azt a hatvanas évekbeli mikrobiológiát oktatjuk. Ez nekem egy elég komoly csalódást jelentett” – jegyezte meg Duda.

Megemlítette, a koronavírus-járvány alatt „az egyik tévében egy életmódszakértő pasit kérdeztek meg arról, hogy most hogyan kell a vírus ellen védekezni”, amin rendre kiakadt. Ahogy azon is, hogy egy immunológust is meghívnak, aki főműsoridőben némi tűnődés után azt mondja, hogy ő nem oltatná be magát. „Ezt valami iszonyatos volt ezt megélni, honnan tudták ezeket a hülyéket előkaparni? Ez rám is vonatkozik, hogy

honnan a fenéből kapartak elő?

Miért lettem én a vírusnak a magyar hangja? Semmi közöm nem volt ehhez a vírushoz korábban” – mesélte.

A GMO és a sötétzöldek

Szerinte eljutottunk oda, hogy az ismeretanyag, amit a világról tudunk, az most már nem évtizedek alatt duplázódik meg, hanem hónapok alatt, és sajnos ezt sem a társadalom, sem a jog nem tudja követni. Ennek kapcsán szóba került a genetikailag módosított kukorica is. „Azaz a hülye jognak, egy hülye paragrafusa van kőbe vésve az alkotmányba: a GMO az veszélyes az ember számára. Miért hülyeség ez? Néhány éve száz Nobel-díjas írt egy levelet a Greenpeace-nek, hogy a GMO az emberiség jövője” – fejtegette a professzor.

Azzal példálózott, hogy ha fölmelegedik a Föld, és nem lesz csak 300 milliméter csapadék a magyar Alföldön, akkor nem lehet olyan búzát meg olyan kukoricát vetni, ami 6–800 milliméter csapadékot igényel. Szerinte nincs tisztában a közvélemény azzal, hogy egyik napról a másikra elképesztő új fejlemények vannak a tudományban. Elmondta, két dolog abszolút meg fogja változtatni a világot: a daganatos betegségek és az örökletes betegségek gyógyítása, mely ugyanaz a technológia: GMO, a szervezetnek a genetikai módosítása.

„Csak ezt nem tudja az utca embere, és hogyha megnézi a hülye Facebookot, akkor azt olvassa, hogy a citrom az százszor jobb, mint a kemoterápia és a lófarú zsályagyökértől elmúlik a szklerózis multiplex. És nincs járvány, nincs vírus. És vannak olyan emberek, akik ezt tényleg elhiszik. Iszonyatos baromságok terjednek a populáción belül, mert nincs a tévében, a rádióban egy tudományos műsor” – mondta Duda a Szeged.hu-nak, miközben több érdekes gyakorlati példát is felhozott.

Szerinte „olyan elképesztő dolgokat csinál az orvostudomány, ami science-fictionnek hangzik, és tulajdonképpen az is, de mégis itt van velünk. Három-négy év múlva ez rutin lesz”. További érdekes részletek és történetek a Szeged.hu interjújában olvashatóak, mely ide kattintva elérhető.