Hegyi Péter: Továbbra is Szeged az ideális hely a magyar tudósok képzésére

Mint azt kedden írtuk, a Svájcban kutató magyar neurobiológus, a vakság gyógyításán dolgozó Roska Botond, valamint a nemzetközileg is egyedülálló tehetséggondozó programban résztvevő fiatal kutatók tartanak előadásokat Szegeden a Nemzeti Tudósképző Akadémia növendékeinek, akik laborlátogatásokon is részt vehetnek.

A csütörtökön már megkezdődött konferenciára az ország 42 középiskolájából 240 gimnazista, valamint 150 egyetemista hallgató, mentor, junior mentor érkezését várják. A háromnapos rendezvény során a 2013-ban indult program hallgatói közül többen is előadásokon mutatják be saját kutatásaikat, a kezdeményezésben résztvevő mentorok is beszámolnak tudományos munkájukról, és a középiskolások a szakemberek laboratóriumaiba is ellátogathatnak.

Szeged, mint központ

Nagy Sándor úgy nyilatkozott az eseményről, hogy Szeged a jövőjét a tudásalapú gazdaságban látja, és ebben rendkívül fontos a szegedi intézmények szerepe. „A kiváló egyetemi és középiskolai munkára építő, a diákokat a tudományos pálya felé motiváló, Nobel-díjas és nemzetközileg jegyzett kutatókat a városba hozó Nemzeti Tudósképző Akadémia XIX. alkalommal hozza össze a tudósokat és a diákokat Szegeden” – jegyezte meg a városfejlesztési alpolgármester. Elmondta, a város a kezdetektől támogatta a programot.

„Továbbra is Szeged az ideális hely a magyar tudósok képzésére”

– fogalmazott Hegyi Péter a Rádió 88-nak. A Nemzeti Tudósképző Akadémia programigazgatója a Nobel-díjasok és tehetséges diákok találkozóján elmondta, az akadémiával már évek óta azokat a diákokat és hallgatókat keresik, akikből a jövő kutatói lehetnek. Az eredetileg Szegedről induló programban (egykori Szegedi Tudós Akadémia) a középiskolás tanulók képzése a húsz, országos lefedettséget jelentő területi képzési központon kívül az országos képzési központokban – Debrecen, Gödöllő, Hódmezővásárhely, Pécs, Szombathely – is zajlik. Ennek ellenére Hegyi Péter reméli, hogy a központ továbbra is Szeged marad.

A találkozót már 19. alkalommal rendezik meg, amelynek idén kiemelt vendége Roska Botond neurobiológus, aki egyes vakságot okozó betegségben szenvedő páciensek látásfunkcióit részben helyreállító génterápiás kezelés után az éleslátás visszaállítását is lehetővé tevő eljáráson dolgozik munkatársaival. A konferencián arról beszélt, hogy fontos a programban Szeged szerepe, mert szerinte a város vezetői megértették Hegyi Péter elképzeléseit, és felkarolták azokat. „A tudósokat képző akadémiáról és az innen kikerülő emberekről legyen híres a jövőben Szeged” – zárta szavait.

Az ember rendkívül „vizuális állat”

Roska Botond, a bázeli Institute of Molecular and Clinical Ophthalmology vezetője, a Semmelweis Egyetem vendégprofesszora pénteken Szegeden, a Nemzeti Tudósképző Akadémia által szervezett Nobel-díjasok és tehetséges diákok XIX. találkozóján a tudományos felfedezés elemeiről tartott előadásán úgy fogalmazott, az ember rendkívül „vizuális állat”, a humán agykéreg jelentős része képi információk feldolgozásával foglalkozik – számolt be róla az MTI.

A neurobiológus elmondta, több mint két évtizede foglalkozik a látás mechanizmusának megértésével. Hasonlata szerint a szemideghártya, a retina olyan mint egy „biológiai számítógép”, melyben különböző típusú sejtek működnek együtt a vizuális ingerek feldolgozásában. A szakember úgy gondolta, annak a megoldásnak, mellyel más sejtek egy gén bevitelével hatékonyan fényérzékennyé tehetők, működnie kell a retinában is. A kérdés az volt, melyik legyen az a sejttípus a sok közül, melyet megcéloznak a génterápiás vírusvektorral, hogy fényérzékennyé tegyék. Az egyik megoldásként a retinában található idegsejtek, a ganglionok módosítása merült fel, a másikként pedig a fotoreceptorok egyik típusa a – bizonyos betegségek esetén fényérzékenységüket elvesztő – csapok átalakítása.

A kísérleteket egereken kezdték el, és sikerült is kifejleszteni a megoldást a ganglionsejtek fényérzékennyé tételére. Ezt követően azonban egy teljesen új génterápiás vektort kellett kidolgozni, mert ami működött az egereknél, az nem volt alkalmazható a főemlősöknél, így az embereknél – közölte Roska Botond. A vizsgálatokhoz szükség volt egy olyan technológiára is, amely lehetővé tette az elhunyt donorokból származó szemideghártya életben tartását a génterápia idejére. Ez sikerült is, és azóta megalkottak egy modellt is, amely megfelelően leképezi a humán retina felépítését – mondta a kutató.

Az első kísérleti kezelések eredményi szerint a ganglionsejtek fényérzékennyé tételével vissza lehet állítani a látásfunkciók egy részét, és az is kiderült, hogy a motoros reakciók még hosszú – akár évtizedes vakság után is megmaradnak. A korábban teljesen vak páciensek képesek az objektumfelismerése, és meg tudnak érinteni egy asztalon elhelyezett tollat vagy noteszt – tudatta a professzor. A kísérleti kezelésen átesett pácienseknél azonban nincs arcfelismerés és nem tudnak olvasni.

Ennek oka, hogy a retina területének csak töredéknyi részét kitevő, az éleslátásért felelős, csupán fél milliméteres átmérőjű látógödör felépítése eltér a szemideghártya más részeitől. Itt a retina legnagyobb felbontású, szín- és éleslátásért felelős részén szinte kizárólag csap típusú sejtek vannak. Ezért megpróbáltak visszatérni az eredeti elképzeléshez, a csapok fényérzékenységének visszaállításához. Négyéves munkával sikerült kivitelezni egy új módszert, amellyel az elhunyt donorokból származó szemideghártya csap típusú sejtjein kísérleti körülmények között normál elektromos aktivitást tudtak mérni – mutatta be kísérleteik eredményeit Roska Botond.