Öt év után, súlyosbítás helyett csak négy évre ítélték Szegeden a saját egyházközségét is megkárosító korábbi lelkészt

Jogerősen négy év börtönbüntetéssel sújtott a Szegedi Ítélőtábla egy korábbi lelkészt, aki társai közreműködésével több tízmillió forint kárt okozott a központi költségvetésnek és saját egyházközségének tájékoztatta a bíróság csütörtökön az MTI-t. A táblabíróság a vádlottat folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek. A szabadságvesztés mellett a vádlottra 1,25 millió forint pénzbüntetést is kiszabtak, valamint öt évre eltiltották a lelkészi foglalkozástól.

Az ügyről korábban mi is beszámoltunk, akkor még öt év börtönbüntetésről volt szó, majd innen folytatódott az ügy másodfokon, Szegeden. Akkor a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott volt, ugyanakkor egyetértett az ügyészi fellebbezéssel abban, hogy a vádlottakkal szemben kiszabott büntetések enyhék, ezért azok súlyosítása indokolt.

Ehhez képest jelenleg a vádlott a bűncselekményekben bűnsegédként közreműködő három társárával szemben a táblabíróság felfüggesztett szabadságvesztést, illetve pénzbüntetést szabott ki. A korábbi lelkész két vádlott-társa esetében a táblabíróságon egyes vádpontokban az elsőfokú döntéssel ellentétes felmentő ítélet született, így ügyük az ügyészi fellebbezés miatt harmadfokon a Kúrián folytatódik.

Az elsőrendű vádlott 2010 szeptemberétől 2016 augusztusáig egy Békés megyei település református egyházközségének lelkipásztora volt, a kezében összpontosultak az egyházközséghez tartozó intézmények, így az idősek otthonának pénzügyei. A lelkész szerződéseket kötött egyik társa vállalkozásaival rendezvényszervezési, felújítási és karbantartási feladatok ellátására, azonban a tényleges munkát nem a cégek munkatársai végezték el. Ennek ellenére a lelkész valótlan tartalmú teljesítési igazolásokat állított ki, melyek alapján az egyházközség felé benyújtott fiktív számlákat az ügy egy másik vádlottja a gazdasági vezető befogadta a könyvelésébe, és azok kiegyenlítését ellenjegyezte.

A lelkipásztor egyik társa közreműködésével papíron társadalmi dolgozóként foglalkoztatott több olyan embert köztük saját magát , akik ténylegesen nem, vagy nem a dokumentumokban szereplő időtartamban végeztek munkát a szeretetotthonban, azonban ezért a feladatukért fizetést vettek fel. A lelkész és egy társa a valótlan munkavégzésből összesen több mint 36 millió forintra tett szert.

A lelkipásztor az egyházközség képviseletében eljárva vásárolt egy személygépkocsit, ám ehhez nem rendelkezett az egyházi belső normák által előírt presbitériumi felhatalmazással. A vásárlást követően a járművet saját céljaira használta, a tankolásokat és több magáncélú éttermi étkezést is az egyházközség bankkártyájáról egyenlített ki. Az egyházközség tulajdonában lévő lakásból elköltözésekor több ingóságot is magával vitt anélkül, hogy elszámolt volna velük.

Az egyházközség a központi költségvetésből folyósított forrásokat használt fel az általa nyújtott szociális szolgáltatásokra, így időskorúak nappali ellátására, családi napközi működtetésére, fogyatékosok és demensek ellátására, valamint házi segítségnyújtásra. A lelkész közvetlen utasítására a magasabb összegű támogatások megszerzése érdekében az egyházközség a napi jelentésekben, illetőleg a támogatás éves elszámolása során a valóságosnál magasabb létszámadatokat szolgáltatott, mintha ezen ellátásokat az egyházközség hétvégente is nyújtotta volna. Ennek ellenére hétvégén egyáltalán nem biztosították a szolgáltatásokat, és az így megmaradt pénzt valótlan szerződésekkel átcsoportosították az egyházi épületek építésére, felújítására.

Az egyházközség több központi költségvetésből finanszírozott pályázatot is nyert, ám e projekteket a valóságban nem valósították meg. Ennek ellenére a lelkész kiállította a valótlan teljesítésigazolásokat, így a fiktív számlák alapján fizették ki a támogatásokat. A vádlott társai segítségével a központi költségvetésnek több mint 67 millió forint vagyoni hátrányt okozott.