Országjárásba kezdett, szinte minden egyéni választókörzetbe eljutott, közben folytak az egyezkedések a baloldali pártokkal, a Karácsony Gergely-féle Párbeszéddel és a Hadházy Ákos-féle LMP-vel. Gyurcsány Ferenccel, a DK elnökével meglehetősen ambivalens kapcsolata volt a kampány alatt. Gyurcsány nem értett egyet a közös listaállítással, Botka pedig határozott feltételek mellett hívta a DK-t az összefogásba:
Gyurcsány Ferencet ki kell hagyni mind a kampányból, mind a közös listáról.
Gyurcsány cinikus Facebook-posztokkal reagált a kijelentésre, illetve az „MSZP sírásójának” nevezte a szegedi polgármestert. A Partizánnak adott interjúban Botka elárulta, hogy a pártokat elsősorban azért nem sikerült összekovácsolni, mert az ellenzéki pártvezetők úgy tartották, hogy az „igazságtételes, társadalmi egyenlőséges programja” miatt nem lehet nyerni, illetve mind az LMP, mind a Párbeszéd elutasította a Gyurcsány Ferenccel való összefogás lehetőségét.
„Működött a szlogen, az emberek jelentős részének átment az üzenete. Botka pedig jó jelölt volt. Karizmatikus, óvatos és valóban tisztességes, ami talán a legfontosabb” – mondta lapunknak Rabi Béla, MSZP-tag, aki dolgozott is a 2017-es szocialista kampányban. „Még a ’90-es évek végén találkoztunk először, mikor már képviselő volt. Jó benyomást tett rám. Egyedüli hátránya a stílusa volt: elég merev volt, ami sokaknak nem tetszett a pártban sem.”
Valóban, sok ellenséget szerzett a sokak szerint „nevetségesen idealista” programjával, illetve azzal, hogy Orbán Viktor mellett le akart számolni Gyurcsány Ferenccel és azzal a politikai réteggel is, amely a 2010 előtti rossz döntésekért felelős. „A választókban tisztességes ember benyomását keltette. Szinte mindenben Orbán ellentéte volt: magas, fiatalos és őszinte. Még a kampány alatt, egy falusi kocsmában hallottam azt a viccet, hogy kérdezi az egyik: ki az a Botka? mire a másik: akinek az Orbán a tökéig ér!” – idézte Rabi.
Október 2-án azonban visszaadta a miniszterelnök-jelölti felkérést.
Döntését azzal indokolta, hogy nem sikerült elérnie a demokratikus ellenzéki erők összefogását, emellett kijelentette, hogy „az ellenzéki vezetés egy része nem nyerni, hanem túléni akar”. A baloldali kísérletét kívül-belül megfúrták. Ezzel el is tűnt az országos politikai palettáról, visszament Szegedre. A Párbeszéddel koalícióra lépő MSZP decemberre új miniszterelnök-jelöltet állított, Karácsony Gergelyt, aki később úgy “nyilatkozott”, hogy „a faszért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre”. 2018-ban újabb fideszes kétharmados győzelem következett.
Botka a lemondása óta semmilyen párttisztséget sem vállalt, Szegeden stabil, a 2019-es önkormányzati választáson élete eddigi legnagyobb győzelmét aratta, 60,56%-ot szerzett és 24 százalékponttal győzte le a Fidesz által támogatott, de papíron függetlenként elindult Nemesi Pált. Nem ült be az MSZP-hez, megalakította az Összefogás Szegedért Egyesület frakcióját, majd három nappal a közgyűlés megalakulása után hivatalosan is kilépett a szocialista pártból.
Azóta függetlenként vezeti a várost,
és bár a helyi kormánysajtó pedzegette, hogy bizonyára a Momentumban folytatja majd, ebből nem lett valóság. Ellenzéki vezetéssel bár, de Szegeden számos városfejlesztési beruházás történt. Elindult a Zöld Város Program, a szociális intézményhálózat infrastruktúrafejlesztését, iskolák, óvodák, bölcsődék energetikai korszerűsítését végzik, a Belvárosi Mozit felújították, a Stefániát, a Móra parkot és a Roosevelt teret egyszerre formálták modern, zöld belvárosi látképpé, hogy csak néhány példával éljünk. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a szegedi kulturális élet vitathatatlan központja az egyetem. Az SZTE az ország legsikeresebb és legnagyobb vidéki felsőoktatási intézménye, vonzza a fiatalokat, a fejlesztéseket, a folyamatos megújulást.
Botka Lászlónak két évtizedes polgármestersége alatt igazolt korrupciós ügyei, botrányai nem voltak. Luxuséletvitelt, drága órákat, még drágább nyaralásokat azért lepleztek le az Origo vagy a Figyelő „tényfeltáró munkatársai”, de a botrányok egyetlen politikust sem kerülhetnek el. Pályafutásának talán legkényesebb esete az úgynevezett Szeviép-ügy volt, amely során a cég, amely részt vett az M43-as autópálya és a szegedi 2-es villamosvonal építésében, 2010-ben
csődöt jelentett és nem fizette ki az alvállalkozóit, ami több száz munkavállalót jelent.
A cég egykori vezetőinek ügyében még nem született jogerős ítélet, annyit megállapítottak, hogy az építőipari vállalat anyagi nehézségei ellenére óriási hitelt vett fel, majd a több mint 10 milliárd forint eltűnt. Egyes beszámolók szerint a károsultak közül néhányan öngyilkosságot követtek el, aminek a felelőseit a kormánymédia a szegedi Városházán kereste, a Fidesz felszólította az MSZP-t, azon belül is Botka Lászlót, hogy tisztázza az esetleges érintettségét.
A másik, nagyobb port kavaró ügy a városnak nagyjából 40 millió forintos kárt okozó „VIP-parkolójegyek” esete volt. 2008 és 2012 között körülbelül hetven ingyenes parkolóbérletet biztosítottak olyan személyeknek, akik hivatalosan nem álltak kapcsolatban az önkormányzattal, vagyis nem volt indokolt a kiváltságuk. Eljárás indult.
2019–20-ban a Gyulai Törvényszék elsőfokon felfüggesztett börtönbüntetést ítélt meg, majd másodfokon milliós pénzbüntetést szabott ki a vádlottakra hűtlen kezelés miatt. A vádlottak Mózes Ervin, Szeged egykori címzetes főjegyzője, Solymos László korábbi alpolgármester és Kalmár Gábor, Botka kabinetfőnöke voltak. A polgármester koncepciós pernek nevezte az eljárást.
A szegedi polgármester érdemeit még politikai ellenfelei is elismerik. Az egyik ilyen éppen az a fideszes Lázár János, akivel, bár ellentétes oldalon állnak, mégis sokkal több hasonlóságot mutatnak, mint azt bárki gondolná. Érdekesség, hogy pontosan két év és két nap különbséggel születtek, mindketten fiatalon, az egyetemi évek elején kerültek bele a politika sűrűjébe, mindketten az SZTE-n voltak jogászhallgatók, és ami a legfontosabb, egyszerre lettek polgármesterek a húszas éveik végén, a Dél-Alföld két legfontosabb városában, Szegeden és Hódmezővásárhelyen.
A tram-train beruházás kezdete 2011-ben, amikor Botka és Lázár együtt írják alá a két város közötti együttműködést
Fotó: Rosta Tibor / MTI
Szentistványi István, korábbi LMP-s önkormányzati képviselő már élesebb kritikát fogalmazott meg Botka Lászlóról, akivel 2002-től egészen 2019-ig közvetlen munkakapcsolatban álltak. „Egyértelműen autoriter, ellentmondást nem tűrő, kritikát el nem viselő személyiségnek tartom. A rendszerváltás tipikus győztes figurája, aki mindenképpen eléri, amit akar.” A volt képviselő szerint
a szolidaritás és a zöld város csak üres szlogenek, valódi tartalom nélkül.
„Úgy tesznek, mintha a szociális bérlakásprogram új lakásokat adott volna a rászorulóknak, nem pedig elvett volna a lakosságtól. Úgy tesznek, mintha az energiatakarékosságot komolyan gondolnák. Egyszerűbb olyan helyen mérni a légszennyezettséget, ahol egyébként is alacsony.”
A szegedi MSZP-frakció képviselője, Ménesi Imre ezzel szemben jó kollegiális kapcsolatról számolt be nekünk. „Különben nem is dolgoznánk együtt.” A politikus szerint Szeged az elmúlt 20 évben nagyon sokat fejlődött, „a város mérlege abszolút pozitív irányba billen. Ami a legfőbb probléma, és ez nemcsak Szegeden, hanem az egész országban komoly gondot jelent, hogy folyamatosan megnyirbálják az önkormányzatok hatáskörét a rendszerváltás óta. Ha leépül az önkormányzat, akkor csorbul a városi önrendelkezés. Botka László igyekszik ezt az önrendelkezést megőrizni. Sokan emiatt tartják túl keménykezűnek.”
Hasonlóan oldott munkaviszonyról mesélt Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester is. Ő úgy véli, hogy „Szeged a jó munkakapcsolatok miatt tudott az elmúlt 20 évben fenntarthatóan fejlődni és megőrizni élhető és toleráns karakterét”.
A közvetlen, produktív munkahelyi légkört Botka Lászlónak nem minden munkatársa érzi át. Chovanecz Katának, a Fidesz-frakció képviselőjének elmondása szerint szinte semmilyen kapcsolata nincs a polgármesterrel. „2019 októberében, a közgyűlés alakuló ülésén csak véletlenül mutatkozott be nekem Botka László. Odajött, hogy kezet fogjon azokkal az urakkal, akik körülöttem álltak, ezért hát bemutatkozott nekem is. Azóta csak egyszer beszéltünk:
a legutóbbi közgyűlésen odajött hozzám és megkérdezte hogyan is ejtem a nevem, mert még mindig nem tudta megjegyezni.”
Német Ferenc, aki szintén a Fidesz-frakcióban politizál, hasonlókról számolt be. A Szegedernek arról beszélt, hogy a polgármester nem kommunikál egyes képviselőkkel, vagyis leginkább a Fidesz–KDNP politikusaival. „Még 2019-ben, az alakuló ülésen azt mondta a polgármester, hogy minden képviselővel szeretne majd leülni beszélgetni. Én azóta is várom, hogy sorra kerüljek.”
A szegedi jobboldal, a Bartha László-féle vezetést megidézve ismét gyanús, időnként botrányos ügyeket termelt a sajtó számára. Észrevehetően sok önkormányzati pozíciót osztottak ki a két párthoz közel álló személyeknek, 2011-ben be akarták záratni a Belvárosi Mozit és a Grand Cafét, ezért tüntetést is szerveztek ellenük. Sódar István, a Szegedi Ifjúsági Ház Nonprofit Kft. akkori igazgatója, aki Keresztúri Farkas Csaba volt jobbikos képviselő közeli barátja is, azzal indokolta a két kulturális központ bezárását, hogy azok statikailag nem megfelelőek, például a „tisztázatlan vezetékek” miatt.
Botka László polgármesterként kisebbségben volt. A közgyűlésben rendszeresek voltak a személyeskedésig menő viták, Botka stílusát is gyakran érte kritika, minthogy autoriter hajlamú, lekezelő, merev.
A 2010 és 2014 közötti ciklus volt Szegeden talán a rendszerváltás óta a legkaotikusabbnak mondható időszak,
önkormányzati cégek körüli botrányok, meg nem tárgyalt napirendi pontok és döntésképtelenség jellemezte.
2014-ben, 21,34%-os fölénnyel folytathatta polgármesteri munkáját, ugyanis legyőzte kihívóját, a fideszes Kothencz Jánost és a közgyűlésben is újból többséget szerzett a baloldal, a 28 mandátumból 17-et vittek. A választási törvények módosítása értelmében a polgármesteri megbízatása ekkor már öt évre szólt, és az újonnan elfogadott összeférhetetlenségi szabályok miatt nem viselhetett egyszerre közhivatalt Szegeden és az Országgyűlésben, így
lemondott a parlamenti mandátumáról.
A Fidesz–KNDP mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásokon elsöprő győzelmet aratott, Salgótarján és Szeged kivételével minden megyei jogú város felvonta a narancssárga lobogót.
Az új szabályok értelmében Botka nem ült vissza a Parlamentbe, de egyre több országos sajtóorgánum foglalkozott a lehetséges pártelnökségével. Az MSZP országos választmányának elnöke lett, majd a választási vereségek miatt a teljes elnökség lemondott, és őt kérték fel ügyvivő elnöknek a legközelebbi tisztújításig, majd a júliusi kongresszuson az egyetlen indulót, Tóbiás Józsefet választották a párt elnökévé. Botka nem tudta megtartani a választmányi elnöki pozícióját, Hiller István váltotta a poszton.
2016-ban megkezdődtek az egyezkedések, tárgyalások, üzletelések az ellenzéki pártok között, az MSZP összefogást hirdetett. Az ellenzéki összefogás már a tárgyalások fázisában megbukott, az általános vélemények szerint „nem akarták eléggé”. Végül 2017 elején az
MSZP bejelentette, önállóan fog miniszterelnök-jelöltet indítani 2018-ban, Botka Lászlót.
Kampányszlogenje a „Fizessenek a gazdagok!” vegyes érzéseket keltett a közvéleményben, a pártjában többen demagógnak nevezték, sokan úgy ítélték meg, hogy túlságosan középosztály-ellenes üzenetet hordoz, de Botka úgy tartotta, hogy „Orbán Viktort egy hiteles baloldali programmal lehet leváltani”.
„A közügyek iránti érzékenységét már osztályszinten is megmutatta. Szolidáris volt, észrevette, ha valakinek problémája van. A szó legjobb értelmében volt baloldali érzelmű. Készült is erre a pályára, ezért ment jogot tanulni Szegedre. Azt tudom mondani, hogy őt mindig a legjobb szándék vezérelte” – ezt már Kedves Mónika, a polgármester egykori osztálytársa mesélte, aki a mai napig szép emlékeket őriz volt diáktársáról. „Azt hiszem, valahol megvan még egy filozófia füzet, abban jókat leveleztünk órákon. Benne volt minden csínytevésben, jó volt a humora. Tavaly volt a 30 éves osztálytalálkozónk, és szinte semmit sem változott,
annak ellenére, hogy polgármester, ugyanúgy beszélgetett, nevetett, mint 30 éve.”
A Varga Katalin Gimnáziumot 1985-től Botka édesanyja, Lukács Julianna Mária vezette, egészen 2002-ig, amikor is Szolnok polgármesterévé választották, és fiához hasonlóan az MSZP színeiben országgyűlési mandátumot is szerzett. Igen, Botka ugyanazon a napon lett Szeged polgármestere, mint édesanyja Szolnoké.
1991-ben szerezte meg az érettségit, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója lett. Ekkor, 18 évesen lépett be az MSZP-be, kezdetben lelkes aktivistaként működött, majd egy év múlva az MSZP országos ifjúsági tagozatának elnöke, a szegedi alapszervezet elnökségi tagja és a Baloldali Ifjúsági Társulás szegedi szervezetének tiszteletbeli elnöke lett.
Az évek teltek, és 1994-ben az MSZP a várakozások ellenére megnyerte az országgyűlési választásokat. Az ekkor mindössze 21 éves Botka a 3. számú szegedi választókerületből, listáról jutott be a Parlamentbe, legifjabb képviselőként az Országgyűlés alakuló ülésének korjegyzője, a külügyi bizottság tagja, részt vesz a külföldi baráti kapcsolatokért felelős tagozatok munkájában. A külügyek iránti fogékonyságát a középiskolából hozta, még a gimnázium alatt járt az Egyesült Államokban ösztöndíjasként.
Botka Lászlóval szemben több kritikusa is megfogalmazta, hogy nem hajlik a kompromisszumra, egyesek szerint emiatt buktatták meg miniszterelnök-jelöltként is. „Nem igazán megy az emberek közé. Minden városi ünnepségen azt csinálja, hogy elmondja a beszédét, majd beül az autóba és elmegy. Mint akit nem is érdekelnek a szegediek. Nem kérdezi meg őket, hogy mit gondolnak. Nem bántani akarom, de tény, hogy nem nagyon hallgat senkire, pedig kellene, ha már ekkora bizalmat kapott, hogy 20 éve polgármester” – mondta Német.
Binszki József, a Demokratikus Koalíció színeiben frissen megválasztott várospolitikai alpolgármester szerint Botka „rendkívül erős és karizmatikus karakter, s ebből könnyen adódhatnak félreértések”. Mindemellett „nagyon magas az intelligenciája és a hosszú évek alatt rengeteg ismeretet, tapasztalatot szerzett, így teljes mértékben átlátja a szegedi gazdasági és közéleti ügyeket”.
Munkatársai is vegyes érzelmekkel viszonyulnak hozzá. Kovács Tamás alpolgármester szerint „empatikus, határozott vezető, aki igazi csapatjátékos”, ezzel szemben a fideszes képviselők arról számoltak be, hogy nem is áll szóba velük. Abban viszont mindenki egyetért, még a különböző politikai csoportok is, hogy
egy polgármester alkalmasságát, eredményességét mindig a választók döntik el.
Tőlük kapja a hivatalt, nekik is adja vissza. Botka László pontosan 20 éve kapott bizalmat először a városlakóktól, és a jövőben is az lesz az alkalmasság valódi mércéje, hogy újra felkérik-e munkára a szegediek.
Írásunk megjelenése előtt interjút és háttérbeszélgetést is kértünk Botka Lászlótól. Megkeresésünkre a szegedi önkormányzat sajtófőnöke, Szabó C. Szilárd válaszolt, aki szerint a polgármester most egyik lehetőséggel sem kíván élni, interjút egy ideje senkinek sem ad.
A helyi ellenzéki pártok összefogása, Bartha Lászlónak a mai Fideszre emlékeztető városvezetési stílusa és a jól felépített, fiatal szocialista megyei bázis alkották azt az elegyet, ami a fiatal szocialistát a polgármesteri székbe juttatta. Érdekes egybeesés, hogy ugyanebben az évben választották meg polgármesterré a szintén fiatal és feltörekvő Lázár Jánost is Hódmezővásárhelyen.
„Úgy vettem át a város irányítását 20 évvel ezelőtt, hogy erős pesszimista hangulat volt már hosszú ideje. A városlakók jelentős része veszteségesnek tartotta a rendszerváltást követően Szegedet” – jellemezte az akkori helyzetet Botka, szintén a Partizánnak adott interjújában. Szeged a kormányzásba visszatérő szocialisták egyik vidéki bástyája lett, az egyetlen város, ahol a vezetés azóta sem bukott meg.
Az ominózus 2006-os évben bár az MSZP–SZDSZ koalíció folytatta a kormányzást, az önkormányzati választásokon már a Fidesz szerezte meg a legtöbb polgármesteri és önkormányzati pozíciót. Ennek ellenére Botka László ismét fölényesen győzött Szegeden, az Országgyűlésben pedig az európai ügyekkel foglalkozó bizottságban vette fel a munkát.
A rendszerváltás óta először fordult elő, hogy a kormányon lévő miniszterelnököt még egy ciklusra benevezték a választók. Ez volt a már említett Blair-i harmadikutas baloldaliságot Magyarországon megvalósítani igyekvő Gyurcsány Ferenc, akinek a híres beszédét nem kell bemutatni, szinte az ország bármely pontján, ha elhangzik az, hogy „elkúrtuk” vagy „böszme”, érteni fogják.
Medgyessy Péter miniszterelnökkel az M5-ös autópálya Szeged–Kiskunfélegyháza szakaszának alapkőletételén 2004 áprilisában
Fotó: Ujvári Sándor / MTI
Egy későbbi interjúban elmondta, hogy első nemzetközi politikai élménye az 1995-ös Brit Munkáspárti Kongresszus volt, ahol személyesen is találkozott Tony Blair későbbi brit miniszterelnökkel. Ezen a kéthetes liverpooli konferencián fogalmazódott meg benne
a kapitalizmus és a tradicionális szocializmus közös pályára emelése, az úgynevezett harmadikutas baloldaliság jegyében.
„Furcsa volt, hogy a frissen hatalomra kerülő szocialista kormánypárt engem küldött ki. Ennek két üzenete volt: jelezni akarták, hogy nem a régi kommunisták tértek vissza a hatalomba, hanem van a magyar baloldalnak jövője, fiatalsága. Illetve senki sem ért rá azon a héten, ezért kértek meg engem” – mesélte Botka a Partizánnak.
Négy évvel később, 1998-ban a választásokat már a Fidesz nyerte. Botka ekkor nem szerzett mandátumot, diplomás jogászként mégis a politikai pályán marad és a Csongrád megyei közgyűlés alelnöke lesz, mindössze 25 évesen. „Fiatalos volt, magas, karizmatikus, de a stílusa már akkor is kicsit merev volt. Óvatos volt” – mondta a Szegedernek Rabi Béla, a Baloldali Tömörülés Platform alelnöke.
2000-ben már Botka vezette az MSZP Csongrád megyei szervezetét. A fiatalok őt pártolták, a megyében abszolút támogatást élvezett, ahogy növekedett mögötte a tábor, úgy a párton belül is egyre több kritikusa tűnt fel.
Két év múlva, a Fidesz 2002-es kudarca után újra a Parlamentben találta magát, valamint közel 60%-ot szerezve Szeged polgármesterévé is megválasztották. Édesanyja ekkor szintén képviselő a Parlamentben és szintén polgármester, Szolnokon. Szegeden a fideszes Bartha Lászlót váltotta, akit az előző ciklus alatt számos kritika ért, az ellenzéki sajtó Városházáról való kitiltása, vagy a hozzá közel álló személyek pozícióba emelése nem vetett rá jó fényt, így Botka László fölényesen tudott nyerni.
Fent: Botka a felújított Gutenberg utca átadásán 2010-ben, lent: Botka a Széchenyi téren
Fotó: Botka László / Facebook
18 évesen lépett be az MSZP-be, 21 évesen jutott be a Parlementbe és 2002 óta nem tudják felállítani Szeged polgármesteri székéből. Volt a Szocialista Párt nagyreményű miniszterelnök-jelöltje, majd független ellenzéki városvezető lett. Egyesek szemében a „szocialista Lázár János”, mások számára elvhű szociáldemokrata. Botka László csütörtökön 20 éve Szeged polgármestere.
1973-ban született Tiszaföldváron, felmenői között találni Székelyföldről menekült nagyapát, katolikus földbirtokosok lányát és partióta szociáldemokratát is. Nem csoda, hiszen a múlt század elején a kisbirtokosok és iparosok körében a Szociáldemokrata Párt volt az egyik legnépszerűbb politikai mozgalom, így érthető, ha a Botka-családban is gyökeret vert a szociális baloldali értékrendszer. Szülei mindketten szolnoki kémia-fizika szakos tanárok voltak.
Középiskolai tanulmányait 1987 és 1991 között a nagymúltú, szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban folytatta. „Mindvégig kitűnő tanuló volt. Erősen a humán vonal felé húzott, de ott volt benne az is, hogy a fizika is jól menjen, ha már a szülők mindketten reálosok voltak. Igyekezett jól teljesíteni” – emlékezett vissza a Szegedernek volt tanítványára Nagy Tibor fizikatanár.
Fent: a szegedi városháza díszterme, ahol a közgyűlést tartják, lent: Botka László egy októberi közgyűlésen
Fotó: Szűcs Dániel, Bálint András / Szegeder
Már a pályájuk elején nagyreményű tehetségeknek tartotta őket a közvélemény. A saját pártjukon belül is számos ellenfelet szereztek maguknak, illetve többször szembementek a politikai közösségük megszabott irányával,
egyfajta önállóságot valósítottak meg a saját közegükben.
„Botka László és Lázár János. Ha ismét nyernek az önkormányzati választáson, példájuk azt erősíthei, hogy mindegy, milyen párti a városvezető, csak rátermett legyen” – írta 2006-ban a Délmagyarországnál Bakos András. Egy idősebb MSZP-tag a Szegedernek úgy fogalmazott, szerinte „a fő különbség közöttük az, hogy amíg Botkáról tudom, hogy tisztességes, Lázárról nem tudom elhinni. Neki is vannak jó gondolatai és kétségtelenül ügyes, de lop, így a párhuzam meg is bukott”.
Megkérdeztük a szegedi képviselőtestület egyes tagjait, mit gondolnak a polgármesterről ma. A válaszok eléggé vegyesek voltak, a kormánypárti képviselők elutasító, az ellenzéki képviselők integráló, de erőskezű vezetőnek írták le Botka Lászlót.
„Azt gondolom, hogy egy politikus alkalmasságát leginkább az határozza meg, hogy a választók alkalmasnak tartják-e a közhatalomra. Az elmúlt időszakban négyszer erősítették meg bizalmukat a szegediek Botka László felé. Azt gondolom, hogy ez mutatja, a szegediek elismerik azt a munkát, amit a polgármester végez Szegedért” – nyilatkozta Mihálik Edvin önkormányzati képviselő, a Momentum-frakció vezetője. Hozzátette azt is, hogy
korrekt vezetőnek tartja a polgármestert, aki nyitott bármilyen véleményre.
„Az elmúlt három évben kialakítottam egy korrekt és őszinte viszonyt a polgármesterrel, tudunk úgy beszélgetni egymással, hogy nem kell mellébeszélnünk, így ha bármilyen kritikám van hozzá, azt el tudom mondani.”
Botka László, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és Kozma Józseffel, az MSZP szegedi elnökével 2005 szeptemberében
Fotó: Segesvári Csaba / MTI
Botka László és Molnár Gyula
Fotó: MTI
Tárgyalás a városházán a rendőrség megyei vezetőivel
Fotó: Botka László / Facebook
Fent: a szolnoki Varga Katalin Gimnázium, lent: Botka László portréja a gimnáziumban
Fotó: Bálint András / Szegeder
Parlamenti napirend előtti felszólalás 2012 márciusában
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Az ’56-os megemlékezés tüntetéssé és tévészékház-ostrommá fajult. Kiderült, hogy gond van a költségvetéssel, a kormánykommunikáció nem vitte túlzásba az őszinteséget vagy a tények ismertetését, s mindezek komoly összezördüléseket váltottak ki nemcsak az országban, hanem az MSZP-n belül is.
Az egészet kiváltó beszédről később Gulyás Mártonnak úgy fogalmazott Botka, hogy szerinte „nem az őszödi beszéd miatt bukott meg Gyurcsány Ferenc. Az túl egyszerű megoldás lenne. Ha nem következtek volna be a kormányzásban azok a vállalhatatlan dolgok, amelyek 2006 őszétől jellemezték a politikájukat, nem lett volna ennyire hatásos a beszéd.”
Szinte borítékolva volt, hogy a 2010-es választást a Fidesz–KDNP pártszövetség nyeri. A többségük kétharmados lett, az önkormányzati választásokon az ország 23 megyei jogú városából Szeged volt az egyetlen, amit nem ők húztak be. Az MSZP ekkor kegyvesztett párt, így Botka politikai hátországa némileg meggyengül, de országosan is megdöbbentő győzelme megerősítette pozícióját a pártján belül. Bár ismét polgármester lett, a városi közgyűlésben jobboldali többség volt.
A legtöbb mandátumot Szegeden is a Fidesz–KDNP nyerte, de a biztos többséghez szükségük volt az egyetlen képviselői helyet szerző Jobbik és az LMP támogatására. „A jobboldali többség a ciklus kezdetén obstrukciós, kompromisszumképtelen politikával indított, ami a pozíciók, bizottsági helyek elosztásánál, az alpolgármester-választásnál azonnal megnyilvánult, így a Fidesz–Jobbik együttműködésnek köszönhetően, csak egy alpolgármestert sikerült választani, a bizottsági pozíciókban, valamint az önkormányzati cégek vezetésében dominált a jobboldal” – írja Fábián György, egyetemi tanár, az Önkormányzati választások Szegeden 1990–2010 című munkájában.