Elhunyt Lukács János volt megyei rendőrfőkapitány, a szegedi kézilabdacsapat egykori játékosa

Méltósággal viselt betegséget követően 68 éves korában elhunyt Lukács János György nyugállományú rendőr vezérőrnagy, a Csongrád-Csanád Megyei Rendőr-főkapitányság egykori vezetője szeptember 21-én, Szegeden.

A rendőrség megemlékezett a vezérőrnagyról, aki még 1972-ben csatlakozott a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság állományához, majd 1982-től már a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon teljesített szolgálatot. 1982-től a Szegedi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Vizsgálati Alosztályán vizsgálóként, majd csoportvezetőként, 1985-től a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztályán kiemelt fővizsgálóként, csoportvezetőként, majd osztályvezetőként dolgozott.

1991-ben először a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon a főkapitány bűnügyi helyetteseként, majd bűnügyi igazgatóként tevékenykedett. 1997-ben nevezték ki Csongrád megye rendőrfőkapitányának, mely tisztséget 2017-ben elérkezett nyugdíjba vonulásáig töltötte be.

1991 óta a Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékének külső előadója volt, címzetes egyetemi docens. Elnökként tagja volt az államvizsga bizottságnak. Rendszeresen publikált különböző szaklapokban. 2004 óta tagja volt a Belügyi Szemle című folyóirat szerkesztőbizottságának.

Vezérőrnagy úr 2005-ben vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (katonai tagozat) elismerést, 2012-ben az Év Rendőre címet és a Pro Facultate Emlékplakettet, 2013-ban a Szent György Érdemjelet, 2014-ben Csongrád megye díszpolgára lett, 2017-ben pedig átvette a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (katonai tagozat) kitüntetést és a Bem József szablyát.

Egykori munkatársai és a rendőrség teljes személyi állománya osztozik a család gyászában.

Lukács János a Pick Szeged kézilabdacsapat elődjének, a Szegedi Volánnak volt egykori játékosa. A szegedi csapat megemlékezésében arról ír, hogy elveszítettek egy nagyszerű embert, sportolót, családapát, nagypapát, barátot, örök Szeged-szurkolót.

„Még decemberben, a Pick Aréna-avató előtt felhívtál bennünket. Minket, a szeretett klubodat, hogy sajnos nem tudsz eljönni hozzánk, mert műtétre mész. Mi mondtuk, hogy egy a lényeg, legyél jól, mert várunk, mert tudjuk, hogy mennyire kedvelsz bennünket. Az újszegedi sportcsarnokban lettél Szegeden ismert játékos. Várt téged a szegedi tábor, mert a bajnok Debrecenből igazoltál hozzánk.

Kintről lőttél, sokszor kellett a hálót foltozni, mert bizony a te bombáid ezt sokszor szétszakították. Miután befejezted a pályafutásodat, akkor sem szakadtál el tőlünk. Mindig mellettünk álltál, akkor is, amikor nem ment a csapatnak, akkor is, amikor meccseket, trófeákat nyertünk. Volt benned egy különleges elegancia, amit mi örökre eltettünk a szívünkbe, és azt is, hogy mindig volt egy kedves szavad hozzánk, egy vállveregetésed, ami erőt adott.

Sohasem bántottál bennünket. A mai világban ez tanítani való dolog. Hiányzol majd nekünk. A jó Isten már nem adhatta meg, hogy eljöjj a mi csodás Arénánkba, pedig szerettük volna, és te is azért harcoltál minden nap, hogy megnézd a szeretett csapatodat. Köszönjük amit a szegedi kézilabdáért tettél, ezért hálásak maradunk, emlékedet megőrizzük.

Te már fentről figyelsz bennünket, és szurkolsz a többiekkel. Biztos, hogy Piki már Szabó Sonka és Giricz Sanyi közé ültetett, és mondta: »Itt a te helyed!«” – írták.