1500-ból is jól lehet lakni az idei SZIN-en, és még csak meg sem bánjuk utána

Minden magára adó fesztiválnak elengedhetetlen kelléke a megfelelő mennyiségű kajás bódé, ahol az egész nap ugráló emberek némi kalóriát vehetnek magukhoz, újratölthetik kedvenc alkoholos italukkal repoharaikat, vagy kivételes esetekben akár hidratálódhatnak is. Az idei Szegedi Ifjúsági Napokon sincs ez másképp, a fesztivál területén ahol nem valami színpad vagy bulisátor van, ott gyakorlatilag egymás hegyén-hátán állnak a valamilyen ennivalót vagy folyadékot árusító standok, így mindenki garantáltan talál valamit ami kedvére való, és az árak bár pénztárcabarátnak nem mondhatóak, mégsem olyan kellemetlenek, mint mondjuk az idei Szigeten.

Nincs nehéz dolga idén a Partfürdőn annak, aki jól szeretne lakni, ugyanis ételt vagy italt áruló pultból van annyi a fesztivál területén, hogy egy pár percnél tovább még nem kellett sorban állnom sehol, legyen szó hotdogról, lángosról vagy aldis saláta-karaj kombóról, de még a söröm is úgy vettem át, hogy rajtam kívül két ember csoszogott oda a pulthoz egy újabb körért. Itt szembesültem azzal, amivel korábban már a Deja Vu fesztiválon is: az italoknak egységára van.

A pultosok, akikkel beszéltem, nem tudtak választ adni ennek miértjére, a cikk íródásáig pedig a szervezők sem válaszoltak megkeresésemre, de pletykák szerint valószínűleg ez azért van, hogy teljesen mindegy legyen, ki, hol és mit iszik, ugyanolyanok legyenek az árak, néhány szabadon választott terméket leszámítva, ami azért kifejezetten előnyös, mert így nem alakulhatnak ki sorok olyan pultok előtt, ahol 50 forinttal olcsóbban adják az Arany Ászokot. Én személy szerint az Ászokot már 16 éves korom óta nem szeretem, így a Staropramenre esett a választás, ennek korsója 989 forint, a dobozos verzió pedig 1300 forint körül van. Arra a kérdésre, hogy miért drágább a dobozos, mint a repoharas, ugyancsak spekulációval szolgálhatok: az emberek így anyagilag motiválva lesznek az olcsóbb, újratölthető pohárba érkező sörre, és nem termel annyi szemetet a fesztivál.

Ételek közül rengeteg dolog megtalálható a helyszínen, az elfogadhatóan nagy pizzaszelet 1500 forinttól kezdődik, hambizni vágyók 2500 forint körül fognak költeni a vacsorájukra, aki pedig az elvártnál korrektebb, már-már bárjellegű kosztra vágyik, az Aldi lounge-ban 1600 és 2000 forint körül lakhat jól. Van a fesztivál területén néhány hotdogos is, ők átlagosan 1500 forintot kérnek portékájukért, ami szerintem egy kicsit túlzás ahhoz képest, hogy a fent említett áruház konyhájában mit kaphatunk hasonló áron, de meg kell hagyni,

egy jó virslis kifli mindig jól esik, pláne egy kellemesen hűvös sör mellett.

A másik dolog, ami mellé passzol a Staropramen (vagy Kőbányai, Borsodi, kinek mi...), az a jó öreg lángos, ami bár számomra kifejezetten vásáros reggeli szokott lenni, fesztiválos vacsorának is fenomenális élmény bedobni egy sajtos tejfölöst, amire a kezemben markolászott fényképezőgépet látva még egy kis extra sajtot is kaptam, amitől bár finomabb nem lett, hiszen felborult a tejföl–reszelt sajt equilibrium, tényleg csinibb lett a képen a fotózott pédány. Szintén említésre méltó a Rolling Cafe, ahol egy frissen őrölt sötét pörkölésű kávéból készült espresso 490 forint, ami gyakorlatilag olcsóbb, mint a kinti, igényes kávézós árak legtöbbje, és emellé még finom is.

Szűcs Dániel kollégám még 2017-ben írt egyébként egy hasonló cikket, amiben az akkori árakat és kajalehetőségeket vette át.  Akkor, öt évvel ezelőtt a gyros pitában 1000 forinttól, a tál 1600-tól, nagy és finom pizzaszelet 690 forinttól, kürtős kalács egy ezres körül, sparos grillkaják (pl. grillkolbászos hotdog) 1300-tól, sima lángos 350-ért és sajtos-tejfölös 700-ért volt kapható, tehát látszik, hogy bár a mai helyzethez képest viszonylag kedvező árfeltételekkel támaszthatjuk meg egy büfékocsi oldalát, azért elképesztő drágulások voltak.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi volt a kedvencem a fesztiválon az eddig megkóstolt étkek közül, és mi az, amit tiszta szívből ajánlani mernék bárkinek, mert egyszerűen annyi minden van, hogy a négy nap is kevés lenne mindent végigkóstolgatni. Idő és energia hiányában arra jutottam, hogy az eddigi tapasztalataimból táplálkozva a két hely, amit különösen kiemelnék, az az Aldi, ami 2019-es SZIN-nel ellentétben sajnos nem egy konkrét üzlet kitelepülése, csak egy konyha, illetve egy csocsóasztalos lounge, a kínálattal, és az ételek minőségével bármelyik szegedi falatozóban ki lennék békülve. Az első esti vacsorám sült karaj és némi saláta volt, amiért úgy 1800 forintot fizettem, ami az adag méretét és az alapanyagok minőségét tekintve annyira kompetitív, hogy ha nem kellene jegyet fizetni a bejutásért és mindig itt lenne német multicég standja, megfontolnám, hogy a hét néhány napjában itt ebédeljek a megszokott helyeim és az itthoni konyhaasztal helyett.

A másik egy klasszikus, és itt talán egy csöppet elfogult is vagyok, teljesen objektív véleményt valószínűleg nem is tudnék írni, hiszen évek óta járom már a Csongrád-Csanád megyei heti vásárokat, amiken fixen minden alkalommal sajtos tejfölös lángost reggelizem, egy kis fokhagymával megkenve. Ezért klasszikusan kirakodós kajának tartom a lángost, és a mai napig nem fér a fejembe az a sok butaság, amit Pesten a Dob utca sarkán csinálnak szerencsétlen lángosokkal, mire nutellás vagy lekváros hajtogatott, esetleg hamburger lesz belőlük. A SZIN-en idén azt kell mondjam, nagyon finom lángost ettem, a tejfölön, és a sajton is érződött, hogy nem a legolcsóbb alapanyagokból dolgoznak, a tészta pedig pont kellőképpen volt sós, és valahol a belül omlós, kívül pont roppanós mezsgyéjén egyensúlyozott. Mindezt ráadásképp még az is tetézte, hogy a kiszolgálás azelőtt is kedves volt, hogy meglátták a nyakamban a sajtós fityegőt.

Az elmúlt időszakban intenzíven kúszik fel az alapvető élelmiszerek ára, idén február környékén az átlagos infláció már 10% felett járt, bizonyos élelmiszerek esetében ez a szám akár 20%-nál is több lehet. Ezért állok érthetetlenül előtte, hogy miért ennyire „olcsó” az idei SZIN, ahol az 1500 forintos lángos és hotdog mellett nem szálltak el észveszejtően az árak, mint pédául a Szigeten, ahol 2500 forintért sikerült egy szelet pizzát kapnom, illetve a csónakházi büfében is két nap alatt inflált a rántotthúsos szendvics ára 500-ról 750 forintra. Hogy viszonyítási alapunk legyen, néhány felkapott belvárosi hely étlapját lapoztam át gyorsan, az árak pedig valahogy így alakulnak:

• szendvics croissant-ban, friss salátával a belvárosban ~1500–1800 forint, az Aldi pultban 1600–1800 forint
• sajtos tejfölös lángos a dorozsmai vásárban ~850 forint, ugyanez a SZIN-en 1500 forint
• hotdog a Retek utcán 1200–1700 forint, bent ~1500
• 28 centis egész pizza a Budapesti körúton ~1800 forint, a Partfürdőn egy szelet 1500 forint
• espresso egy igényes belvárosi kávézóban ~500–600 forint, bent a Rolling Cafe-nál 490

A kajasort végigjárva valahogy nem az volt az első gondolatom, hogy kiszaladok a fürdő melletti kisboltba epres croissant-ért, hanem az árakat látván kifejezetten kedvet kaptam hozzá, hogy bent ebédeljek/vacsorázzak valamit, amiből bár rendszert nem fogok csinálni, egyszer-egyszer bőven belefér mindenkinek, aki a fesztiválra a jegyet vagy a bérletet ki tudta fizetni, úgy meg aztán pláne megéri a Partfürdő területén étkezni, hogy közben nem kell elhagyni a fesztivált, és akár egy tál gyrossal is beállhatunk a tömegbe, hogy aztán ne tudjunk tele kézzel tapsolni kedvenc előadónknak.