A szegedi lépcső, ami valójában egy kerékpárút, de mégsem

A szegedi Belvárosi hídnak mindkét hídfőjében van kettő-kettő csigalépcsője, amelyek a híd alatti közterületekről vezetnek fel a híd két járdájára. Csakhogy az átkelő északi, ún. befolyási oldalán a járda kerékpárútként funkcionál, így hiába vezetnek oda lépcsők, azok egy rövidebb gyalogosút helyett csak balesetveszélyes helyzeteket szülnek. Eljött Magyarország első olyan kerékpárútjának ideje, ami valójában egy lépcső, és nem lehet rajta biciklizni? És egyáltalán, hogyan alakult ki a mostani közlekedési helyzet?

A Tisza két oldala között nagyon sokáig volt megoldatlan a kerékpárosok többi közlekedőtől való szeparálása. A Belvárosi híd 1948-as átadása óta, amikor még egyébként Rákosi Mátyás nevét viselte a szegecseltacél-szerkezet, az úton kerekeztek a szegediek a többi jármű között. Eleinte itt egy villamossínnel nehezített kockaköves terep volt, aztán a villamos és a kockakő ment, a nagyobb gépkocsiforgalom és az aszfalt jött, ami némileg könnyített a helyzeten, de az biztonságos még mindig nem volt.

Nyolc évnyi agyalás

A villamost részben azért is szüntették meg a hídon, mert ha például két nagyobb termetű teherautó jött egymással szembe, meg a villamos középen, nem fértek már el, valakinek várnia kellett, amíg a többiek elmennek. És bár a kerékpárosok ilyen veszéllyel talán annyira nem fenyegettek, azt a városvezetés is látta idővel, hogy el kell őket különíteni. A helyzeten az sem segített, hogy 1979-ben új hidat adtak át északabbra, az ugyanis kerülőt jelentett, és azon sem épült külön kerékpárút, azóta sem.

A helyi sajtó az 1990-es évek közepén kezdett egyre többet cikkezni a problémáról, és hogy milyen megoldás szülessen. 1996 januárjában a Délmagyarországban azt írák egy bizottsági döntést követően, hogy „a terv többször szóba került, most azonban már határozott elképzelés is született arról, miképpen lehetne biztonságosan átvezetni a bicikliforgalmat a fölújított hídon. A Belváros felőli nézetből bal oldali járdát egy kicsit szélesebbre szabnák, s ott karikázhatnának oda s vissza a kerékpárosok.”

Aztán ahogyan az szokott történni, nem történt semmi,

legalábbis még egy jó ideig. 2000 szeptemberében egy újságolvasó javasolta, hogy osszák meg a kerékpárosok és a gyalogosok között a hidat, és az egyik oldalon a járókelők, a másikon, kettéosztva a járdát, a biciklisták kelhetnének át a hídon. Erre Körtvélyesi Csaba, a polgármesteri hivatal városfejlesztési osztályvezetője mondta azt, hogy bár már készülnek tervek, ez így nem fog megvalósulni, mert ahhoz korlátot kéne építeni a kerékpár- és a közút közé.

Ehelyett a város azt tervezte, hogy 2001-ben a híd külső oldalaira konzolos gyalogjárót építenek, a járdákat pedig egyirányú kerékpárutakká alakítják. Ez azt jelentette volna, hogy a jelenlegi hídszerkezeten kívül tudtunk volna csak sétálni, és kérdéses, hogy örökségvédelmi szempontokból hogyan tudták volna kiegészíteni az 1940-es évekből való hidat, ami ekkorra már bőven városi jelképpé lett. Később e terv annyiban módosult, hogy már csak az északi oldalra terveztek külső járdát, és azt számolták, hogy mindez 150 millió forintba kerülne, ami az inflációval számolva 2022-ben úgy 360 millió forint lenne.

Alternatívaként végül megszületett a végül kiválaszott módszer, amely szerint az északi járdát kiszélesítik, és azt a kerékpárosoknak adják, míg a déli megmarad a gyalogosforgalomnak. Erre 100 milliót prognosztizáltak, azért ennyit, mert a bicikliutat a ligetbe is be kellett vezetni, sok közműves költség is felmerült. Egyébként ez volt az a megoldás is, amit az UVATERV is javasolt a híd néhány évvel korábbi felújításakor is, de végül akkor nem valósult meg.

Félelem és reszketés osztrák módra

De nem ez lett, hanem 2003-tól bevezették osztrák mintára a kerékpárosokat a gépjárműforgalom közé, az úttest két oldalára. „A sávszűkítés valószínűleg megkeseríti az életünket, mivel már most is nehezen fér el két ekkora jármű. (...) A hídon veszélyesebb lesz majd a közlekedés” – fejezte ki aggodalmát egy trolibuszsofőr.

Ez a közlekedési rend nem is maradt sokáig, már hónapokkal később beismerte az akkor két éve regnáló Botka László-féle városvezetés, hogy az új rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert sokan féltek és továbbra is a járdákon bicikliztek. 2004-ben kidolgozták részletesen a ma is működő közlekedési rendet, amiben csak az északi járda kerékpárút, a másik irányba pedig továbbra is az út szélén kell kerekezni.

A probléma tehát nem újkeletű, és nem is feltétlenül nagy, de az igaz, hogy az elmúlt tizennyolc évben feltévedt már jó néhány gyalogos, mert a kihelyezett Gyalogos közlekedés a túloldalon táblát nem vették észre/figyelembe. Hogy mi lenne erre a megoldás? Lehetne ez Magyarország első kerékpárútja, ami lépcsőn vezet, vagy ha mást nem, csinálhatnánk belőle csúszdát. Miért nincs csúszda a hídról lefelé egyébként is?

Nem lesz kerékpárút, de cserélik a táblákat

Csüllög Imre, a Magyar Kerékpárosklub helyi területi szervezője szerint is kellene valamit kezdeni a helyzettel. „Nem kerékpárúttábla kell, mert akkor a lépcsőnek meg kéne felelnie a kerékpárútra vonatkozó műszaki követelményeknek, ami lényegéből adódóan képtelenség” – mondta a Szegedernek Csüllög, aki szerint minimum föl lehetne újítani a mostani táblákat, és átírni/ábrával kiegészíteni, hogy egyértelműbb legyen a helyismerettel nem rendelkezőknek is, hol tudnak biztonságosan átgyalogolni a hídon.

Az önkormányzat részéről Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármesterrel beszéltünk, aki azt mondta, egyeztettek a Környezetgazdálkodással, és ők sem támogatják a lépcsősorok elé a kerékpárút közúti jelzőtábla kihelyezését. Viszont a meglévő Gyalogos közlekedés a túloldalon tájékoztató tábla új táblára történő cseréjét elvégzik, azzal a kiegészítéssel, hogy feltüntetésre kerül egy nyíl, mely az útirányt mutatja a gyalogosok részére.