Újságírói munkám legfontosabb pillanatainak tartom, amikor az utcán lefényképezek valamit, aztán húsz perc alatt összedobok valami helyeísrási hibákkal teletűzdelt rövid cikket. Ilyen volt múltkor a Széchenyi téren összegyűlt kukaktanács is, amit azért írtam meg, hogy elsüthessem a kukaktanács viccet arra, hogy a borfeszt után 98 darab kuka volt egymás mellé rendezve a téren.
Ezúttal a Kárász utcára evezünk, túl az óperenciás párakapun is, túl a világ peremén, túl a minden tetején, s még azonistúl, egészen addig a padig, ami egyáltalán nem megbízható emlékezetem szerint már lassan években kifejezhető ideje hiányzik a két óriáskaspó közül, amik ugye a padokat fogják közre az utcán. Hogy pontosan mióta nincs ott, nem tudom, de 2019 áprilisában még valaki gyorsan bekötötte a cipőfűzőjét, az fix.
Most az történt, hogy vagy valaki megunta, hogy irreálisan régóta hiányzik a pad, vagy az önkormányzatnál ütött fel valaki egy lakberendezős magazint, és győzte meg a városatyákat, hogy a korszellemmel haladván végre a Kárász utcán is legyenek raklapbútorok. Vagy válság van és erre van pénz, akkor nem szóltam, elnézést.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder