Egyre nagyobb teher, hogy a főváros mellett a megyeszékhelyeknél is fellépett az a jelenség, miszerint sokan az agglomerációs településekre költöznek ki. Ez nem csupán az „anyaváros” számára jelent többletterhelést az utakon például, de maguknak az agglomerációs településeknek is.
A Népszava a Szeged melletti Algyőn készített riportot erről a jelenségről. Mint írják, ahogy azt például a solymári vízgondok is jelezték, egyre kevésbé tudnak lépést tartani ezen települések a lakosság gyarapodásával, s mindeközben a nyugodt, vidéki hangulat is odavész. Algyőn viszont szokatlan rendeletekkel – például a telkek méretével, a kocsibeállók kötelezővé tételével – gátolnák az elvárosiasodást.
A lap tudósítója két közeli utcában öt építkezést számolt. „Egymást érik itt a mediterrán stílusú, vagy lapostetős házak, divatosak a vakolatszínek, az épületek előtt elegáns autók parkolnak. Az iskola bármelyik nyugati országban megállná a helyét, és van itt műjégpálya, uszoda, gyógyfürdő. Meglehetősen városias a kép ahhoz képest, hogy egy nagyközségben járunk” – írták a településről.
„Algyő az első nagy átalakuláson a 60-as években ment át, amikor olaj- és szénhidrogénmezőt találtak. Jelentősen megváltozott a falu társadalmi összetétele, tíz év alatt ezer fővel nőtt a lakosok száma. Az ország minden részéről jöttek ide dolgozni, elsősorban fiatal férfiak. A tanyai élet is szűnni kezdett. Ekkor kezdett el városiasodni a település” – így emlékezett vissza a Népszavának az elmúlt évtizedekre Molnár Áron független polgármester, aki Algyőn született és ott is nőtt fel.
Felidézte: 1973-ban Szegedhez csatolták a falut, de egy népszavazást követően 1998-ban leváltak, s ekkor olyan anyagi erőforrásokhoz jutottak amit korábban nem láttak: az övék lett az iparűzési adó, ami a Mol-nak köszönhetően jelentős összeg. Az urbanizáció második felvonása ekkor vett igazán nagy lendületet. Míg máshol az elvándorlás, az elöregedő társadalom miatt fájt az önkormányzati vezetők feje, Algyőn megfordult a trend.
Amikor telket parcelláztak, volt, hogy licitáltak azokra.
A folyamat mára sem lassult: szinte nincs eladó telek a faluban, a házak elkelnek, mielőtt meghirdetnék. Később egyre-másra jöttek az olyan ötletek, hogy a tulajdonosok a nagyobb portákat szétszabdalnák, úgy hirdetnék meg. Máskor társasházakat álmodtak egy szűkös telekre.
A település népszerűsége a nagyvárosok közelsége mellett az is közrejátszott, hogy két évvel a kormány előtt vezették be például a babaváró támogatást és a vállalkozások számára a nulla százalékos hitelt biztosítottak. Az utóbbi pár évben további 10 százalékot emelkedett a lakosok száma, így ma körülbelül 5600-an élnek a településen. Az óvoda csúcsra jár, és most építenek új bölcsődét.
Molnár Áron szerint pont a hozzájuk hasonló önkormányzatokra sújtott le a kormány. Míg korábban 1,4 milliárd volt az adóbevételük, tavaly 750 millió, miközben ugyanazok a feladataik, éves költségvetésük pedig 2,1 milliárd forint, így kérdés, meddig tartható a növekedés, melyet mára már fékeznének. Ezt egy helyi rendelet módosításával érnék el, mely szerint
Legalább fél év, mire az összes hatóságon végigmegy a módosítási terv, de az ötletet már ismertették egy lakossági fórumon.
A lap által megkérdezett helybeliek helyeslik az irányt, igaz egyesek megjegyzik, náluk sem kell már a nagy porta, mint régen: az emberek nem akarnak állatot tartani, kiskertet művelni. Egy másik lakos – aki Algyőn született, négylakásos társasházban él – soha nem vágyott el a faluból, de a fejlődésnek nem szabna gátat helyi rendelettel. Egy 75 éves asszony szerint viszont „a fiataloké a jövő. Legyen csak városias, nehogy már visszafelé haladjunk” – mondta a Népszavának.
Fotó: MÁV