Szeged mellett Győr, Lisszabon és Münster történelme is a pusztulásról, majd az újjáépítésről szólt

Egy város pusztulása amellett, hogy óriási katasztrófa, egyben lehetőség az újrakezdésre, a réginél korszerűbb, szebb újjáépítésre – vezeti fel a Szegedet is említő írást az Architextúra blog szerzője.

A történelem során számos olyan város volt, mely akár tűzvész, földrengés, árvíz vagy háború miatt, de szinte teljesen, vagy helyrehozhatatlanul elpusztult. Viszont számos esetben nem feltétlen a hátrányukra történt mindez a veszteségek ellenére: a középkori ódon hangulatot a barokk pompa váltotta fel Győrben, avagy a kanyargós és szűk utcákat a széles, egyenes sugárutak Szegeden. Az se mindegy, hogy mikor, melyik korszakban történt az a bizonyos pusztulás: városunk ebből a szempontból is igen szerencsés volt.

A blog írása négy várost említ négy különböző elemi és emberi csapás ekletáns példájaként, így a tűzvész Győrt (1566), a földrengés Lisszabont (1755), az árvíz Szegedet (1879), míg a háborús bombázás Münstert (1945) pusztította el, bár utóbbihoz lehetne venni Drezdát is.

Azonban Drezda esetében sajnos a keleti blokk tagjaként nem mindenhol sikerült a minőségi újjáépítés, hiszen a városszövet nem alakult vissza teljesen, a modern város pedig foghíjakkal és szocialista tömbökkel tűzdelt, széles, autós szemlélet szerinti utakkal épült újra, bár a történelmi belvárost épp ezekben az évekre építették teljesen át régi barokk pompájában.

Szeged esetében a blog azt írja, hogy az árvíz (vagy „a víz”, illetve „nagyárvíz”) előtti várost a legnagyobb jóindulattal sem lehetett szépnek nevezni: a város közepén a középkori eredetű, de osztrák kaszárnyává valakított vár állt, aminek többszáz méteres körzetét hadi okok miatt nem lehetett beépíteni.

Ezen túl húzódtak a város kacifántos utcái, többnyire földszintes, vályogból épült lakóházakkal, amik közül csak itt-ott emelkedett ki egy templom, vagy egy városias lakóház. A városban ráadásul több holtág, mélyedés húzódott, ami mocsaras, bűzös szúnyogkeltető volt, mely mondjuk ma is megtalálható.

Az akkor már nagy, nyolcvanezer fős Szegedet mosta el 1879. március 12-én a vízrendezési hibák miatt visszatoluló Tisza. A gátakat áttörő víz 5458 házat omlaszott össze, mindössze 265 maradt épen, ráadásul ezek nagy részét is le kellett később bontani. A katasztrófának óriási európai visszhangja volt,

az elpusztult városba látogató Ferenc József híres kijelentést tett: "Szeged szebb lesz, mint volt".

Az újjáépítést irányító Tisza Lajos és megbízottja, a várostervező Lechner Lajos vezetésével felépült a „palotás Szeged”. Lechner könyve szerint az általa már Budapesten is alkalmazott körutas-sugárutas alaprajzot alkalmazta itt is. Széles, fásított utcákat, tömbnyi területű parkokat hoztak létre, és ami talán a legerőremutatóbb, a Tiszát a város főutcájának képezték ki. A szinte műalkotásnak is beillő új város kiépítése az 1920-as években fejeződött be.

Az újjáépítés pont jókor, azaz a boldog békeidőknek nevezett korszakban, az ipari forradalmak után következett be. A főként eklektikus, de szecesszióban is gazdag, néhol art deco stílussal operáló városkép egységes lett. Említhetnénk az akkori modern várostervezést is, melynek hatására a ma is áldásnak számító körutas-sugárutas rendszerben épült újjá a város, ráadásul abszolút polgári, nagyvárosi hatása van főként a kiskörúton belüli civil palotákkal. Ezen felül a körútjait Európa számos országának fővárosairól nevezték el,  hiszen hozzájárultak az újjáépítéshez, mely szintén hozzátartozik a város identitásához. Szerencsére a II. világháború, vagy az utána következő korszak sem tett olyan nagy kárt ebben.

A teljes írás, valamint Győr, Münster és Lisszabon rövid története ide kattintva olvasható.