Az utolsó nap is megmutatta, hiánypótló fesztivál a Deja Vu

Az Deja Vu utolsó napjára kicsit elfáradtunk, és az időjárás előrejelzés miatt is viszonylag hamar elbúcsúztúnk a fesztiváltól, 11 óra fele már a hídon sétáltunk haza és a Cascada-t már onnan hallgattuk. Előtte Kozmixon voltunk, de Alex Gaudinoba is belehallgattunk.

A Sterbinszky végére értünk be a fesztivál területére, és már picit érződött az utolsó napos hangulat a kapuknál, mert a fenti beengedő sátor már el volt bontva. Nem úgy bent a nagyszínpadnál, ahol már egy elég felhevült hangulatú közönséget találtunk. Megint olyan érzésünk volt, mintha többen lennének az első vagy második napnál.

Kozmixra szintén céltudatosan mentünk, és úgy döntöttünk, mást nem is fogunk valószínűleg meghallgatni a már említett okok miatt. Látszólag a lehetséges eső híre nem tántorított el sokakat attól, hogy még egyet bulizzanak a partfürdőn. Kozmix kőkeményen berúgta annak a háznak az ajtaját, a közönséget rendesen megmozgatták, és olyan showműsor ment a színpadon, hogy egy picit értetlenül is álltunk a látottak előtt. Valami hangosítási probléma történhetett vagy elcsúszás a sávok között, mivel elég kellemetlenül hallottuk a basszust és az éneket. Persze lehet, hogy csak ott volt torz ahol mi álltunk, de az előző napokon ilyet nem tapasztaltunk.

Ami a színpadi show-t illeti, teljesen indokolatlanul mindent összevegyítettek a fellépők háta mögé: volt tűzzsonglőr, angyalruhába öltözött táncos, Miley Cyrus, és tűzben lángoló peace-jel, a klippekről nem is beszélve. Mi azért élveztük a koncertet, és kiemelném itt is mint Arash-nál tettem, hogy kellemes csalódás volt látni, hogy hangszerek is vannak a színpadon, nemcsak egy pendrive bedugva egy mixerbe.

Kozmix után próbáltunk úgy italt vásárolni, hogy elfogyjon a Festipay-kártyánkról a pénz, mivel egyikünk sem látogatja sokszor a Sing Singet vagy a DOKK-ot. (A Festipayen maradt pénzt ezekben a szórakozóhelyekben lehet elkölteni a fesztivál után.) Nem volt egyszerű feladat, de sikerült egy 147 forintos egyenlegel távoznunk. Ezután kerestük, hogy hol lehet leadni a repoharainkat, ugyanis a fesztivál azt hirdette, hogy ha valaki nem haza viszi, hanem leadja a repoharát – amely ugye 500 forintba került, és pénzre nem lehetett visszaváltani – akkor 300 forinttal támogatja a szegedi gyermekkórházat. Végül kiderült, hogy ilyen leadás nem létezik, egyből támogatóvá vált mindenki azzal, ha megvette poharat.

Összességében számunkra Korda György és Balázs Klári fellépése biztosan maradandó élmény volt, de általánosságban is jól éreztük magunkat az idei Deja Vun. Azért egy hordozható csikktartót nagyon hiányoltunk a fesztiválról, de reméljük, ezt jövőre pótolják a szervezők. A Deja Vu arra, amire kitalálták, kiváló, valóban hiánypótló fesztiválról van szó.

Fotó: Bálint András / Szegeder