Úgy éreztem, jó lenne egy olyan irány, ami minden politikusból kihozza a lehető legjobbat

„Úgy éreztem, hogy jó lenne egy olyan irány, ami pozitív közeget teremt, és minden politikusból kihozza a lehető legjobbat. Gyűlöletkeltéstől, alákérdezéstől mentesen, kiforgatás nélkül. Úgy éreztem, hogy hiánypótló a független hozzáállás a politikához és a résztvevőihez, a pozitív vagy a negatív véleményt félre kell tenni, és minden politikusból ki kell hozni, amit lehet” – mondta a Szegedernek Tikvicki Dóra, az egyetem tv főszerkesztője, az Index.hu műsorvezetője, akivel a Cafe Radnótiban beszélgettünk az egyetem tv-ről, és arról, hogy mit tehet egy kis szegedi csatorna a politikai oldalak megbékítéséért.

Kezdjük egy keresztkérdéssel: miért van egyetem tv?

Mi az, hogy mért van egyetem tv? Nem én alapítottam.

De miért van? Miért van rá szükség, miért érzitek azt, hogy ennek mennie kell, hogy ezt csinálni kell? 

Az egyetem tv szerintem egy teljesen hiánypótló médium olyan szempontból, hogy pártpolitikailag teljes mértékben független, nem szól bele vezetőség a témákba, nincs hatalmi nyomás, hogy nekünk milyen tartalmat kell elkészítenünk. Úgy látom, hogy ezt a vendégek is észreveszik és eddig nem tapasztaltunk olyat, hogy egy fideszes vagy egy ellenzéki vendég azért ne jött volna el, mert a tartalmaink valamelyik irányba húznak. Mi tényleg próbálunk egy olyan közeget teremteni, ahol minden párt tudja magát képviseltetni. Mi legalábbis igyekszünk és próbáljuk a teljes képet mutatni, és nem csak a politikáról.

Másfél éve vagy a tévé főszerkesztője, mit csináltál azelőtt?

Előtte a JATE Sikersztoriknál voltam műsorvezető és programszervező, onnan hívtak át az egyetem tv-be. Azelőtt és közben meg egyetemista voltam és projektszerűen dolgoztam az MTA-nál. Még azért fiatal vagyok, nincs nagy múltam.

Amikor átvetted a főszerkesztői széket, akkor ugye még Török Márk irányítása alatt működött az egyetem tv. Milyen volt a légkör akkor, mennyire szólt bele a munkátokba?

Hát igen, Török Márk egy eléggé megosztó személyiség, és őszinte leszek, én is féltem attól, hogy milyen lesz majd vele dolgozni, mennyire fog beleszólni a tartalmakba. Igazából nem volt zökkenőmentes vele a kommunikáció, volt egy pont, ami után többet nem is igazán keresett. Nem voltunk rosszban meg semmi, csak valahogy hagyta, hogy a saját utamat járjam, és abszolút nem szólt bele abba, hogy mi hogyan működjön.

Mi volt ez a törés?

Nem törésnek mondanám, csak nagyon nehezen értettük meg egymást. Nagyon nehezen silabizáltam ki, hogy ő konkrétan mit is akar, és mondtam neki, hogy akkor keressen, amikor konkrétan meg tudja mondani, hogy mit várna el. Nem degradálóan, csak hogy értelmezni tudjuk. Aztán mondta, hogy oké, én meg azt gondoltam, hogy ha valami nem tetszik neki, akkor majd szól. Nem szólt.

Ezek a kvázi konfliktusok beleszóltak a munkátokba?

Nem is konfliktusnak nevezném ezeket, mert konkrét konfliktusom nekem Török Márkkal nem volt, hanem inkább egy ilyen egymás mellett elbeszélés működött. Az eszközparkunk azóta haldoklik, amióta ott vagyok és mindig könyörögtem, hogy újítsunk, például mikrofont, hogy ne recsegjünk vagy kamerát, hiszen végtére is egy televízió vagyunk. Ezekért én mindig könyörögtem, amire az volt a válasza, hogy előbb bizonyítsunk. Aztán bizonyítottunk ezres videóval, tízezres videóval, százezres videóval és nem történt semmi.

Szerinted a tévé politikai iránya, illetve a finanszírozás tekintetében áldás vagy inkább átok volt a jelenléte?

Igazából mi az EHÖK alatt futunk, ez a TV nem Török Márké…

De közvetlenül irányította.

Egyrészt már nem igazán van képben, legalábbis én már elvesztettem a fonalat, ami az EHÖK-öt illeti. Szóval mi az EHÖK alatt állunk, az EHÖK finanszírozása alatt, és… Mi volt az eredeti kérdés?

Hogy a politikai irányt, illetve a finanszírozást nézve áldás vagy inkább átok volt-e a személye?

Nem tudom, hogy milyen lett volna, ha nem ő van. Tehát, persze, mi is így gondolkodtunk, hogy „mi lenne, ha Márk nem lenne? Mi lenne, ha más lenne?”, ilyenek, de igazából nem kaptunk pénzt, rosszabb meg így nem igazán tudom, hogy lehetett-e volna. Mondjuk, ha nekünk kell azért fizetnünk, hogy ott dolgozhassunk.

Ha jól tudom, nemrég került ki a vezetői körből Török. Ez a váltás hogyan nézett ki a gyakorlatban?

Erről beszéltem az előbb, hogy én már elvesztettem a fonalat, hogy mi van az EHÖK-ben. Ilyen-olyan belharcok voltak, ilyen-olyan váltások voltak, hallani mindent, tényleg, már elképesztő pletykákat is, hogy ott mik zajlanak. Igazából ez a váltás jelenleg is történik, és én is kíváncsian várom, hogy milyen jövőt fog hozni. Nyilván pozitívak vagyunk, reménykedünk abban, hogy pozitív lesz a változás, de megmondom őszintén, még én sem tudom, mi lesz.

De hozzád mint vezetőhöz sem csorognak le ezek a sztorik?

Sztorik csorognak, csak tények nem, és én most itt nem akarok olyat állítani, ami nem úgy van, vagy még csak folyamatban van, mert lehet, hogy holnapra már nem úgy lesz. Ezekről olyan mélyen én nem tudok nyilatkozni.

Szegeden ugye két TV van, ti és a Szeged TV. Hogyan különböztetnéd meg magatokat tőlük, konkurenciának tekintitek őket?

Én nem tekintem őket konkurenciának, mert alapvetően mindenben különbözünk: a témák feldolgozásában, a műsorpaletta tekintetében, a célközönségben is. Különbség abban is van, hogy szerintem ők nem tudnak, és nem is akarnak függetlenek lenni. Hogy ez előny vagy hátrány, azt mindenki döntse el magának. Én előnynek érzékelem a mi részünkről, mivel mi meghívhatunk bárkit és bármit kérdezhetünk a vendégektől. Ilyen tekintetben biztos különbözünk. Nem akarok semmi rosszat mondani a Szeged TV-ről, dolgoznak ők is, dolgozunk mi is, más forrásokból, más témákkal.

Egyébként ti hol sugároztok, és milyen nézettségi adatokat produkál a csatorna?

Mi Csongrád-Csanád megyében vagyunk foghatóak hetvenezer háztartásban, és a nézettségi adatokról fogalmam sincs. A tévés szabályokat betartva, de inkább a YouTube-ra koncentrálunk, ott azért a párszázas megtekintésektől kezdve a több tízezres megtekintésekig szépen vannak számok. Nyilván hogyha olyan vendégünk van, aki országszerte híres, az nagyobb elérést produkál, de igyekszünk a kisebb műsorainkra is nagy hangsúlyt fektetni. Van egy pszichológiai műsorom például, ahol nyilván fontos a nézettség, de ha már egy embernek segít, hogy a koronavírus-depresszióról beszélgetünk, akkor már megérte. 

Amikor átvetted a vezetést, megszaporodtak a közéleti tartalmak. Készítettél interjúkat vezető politikusokkal, amik több tízezres nézettséget értek el. Milyen volt a kvázi semmiből belépni a közéleti újságírás világába?

Ez egy érdekes dolog, mert előtte őszintén szólva nem sokat foglalkoztam politikával. Aztán az egyetem tv-nél rájöttem, hogy főszerkesztőként sok mindenben kipróbálhatom magam, és a politikára esett a választás, mert úgy éreztem, abban van egy hézag, amit be lehetne tömni. Úgy éreztem, hogy jó lenne egy olyan irány, ami pozitív közeget teremt, és minden politikusból kihozza a lehető legjobbat. Gyűlöletkeltéstől, alákérdezéstől mentesen, kiforgatás nélkül.

Úgy éreztem, hogy hiánypótló a független hozzáállás a politikához és a résztvevőihez, a pozitív vagy a negatív véleményt félre kell tenni, és minden politikusból ki kell hozni, amit lehet.

Ki volt eddig a kedvenc?

Kedvencem nincs, de többször megkérdezték, hogy kivel volt a legérdekesebb beszélgetni a politikusok közül, és talán aki a legjobban megmaradt, az Toroczkai László volt. Azért, mert róla egy elég negatív kép élt bennem is, meg amit a médiában láttam, hogy nagyon kevés interjúban hagyták szóhoz jutni, kihívássá tette a feladatot. Aztán izgalmas volt látni, hogy úgy ült be hozzánk is, hogy abszolút volt egy fal köztünk, egy védekező mechanizmus a részéről, mert megszokta, hogy neki nagyon bekérdeznek, nem hagyják szóhoz jutni. Én meg hozzá is ugyanúgy álltam, mint a többiekhez, hogy akkor nézzük meg, hogy ki az a Toroczkai László valójában, és milyen gondolatai vannak. És amikor látta, hogy hagyom szóhoz jutni, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondol, akkor egyre jobban látszódott, hogy elkezd oldódni, és előjöttek olyan dolgok, amiket én addig róla nem láttam. Ezért szoktam őt felhozni példának, mert izgalmas volt így átélni azt, hogy hogyan tudom lebontani egy politikus elől az említett falat.

Kitől féltél a legjobban?

Annyira nagyon nem féltem senkitől, akit viszont nagyon szeretnék látni a székben, az Lázár János, és hogyha ő igent mond, tőle nem is félni fogok, de biztos, hogy izgatott leszek, mert ő azért biztos izgalmas beszélgetőpartner. Akit elhívok, arra mindig kíváncsi vagyok, Gyurcsány Ferencre különösen kíváncsi voltam, hogy milyen lesz élőben, hogy mit fog szólni egy vajdasági műsorvezetőhöz.

Mit gondolsz arról, hogy többek szerint csinos fiatal nőként könnyebb érvényesülni ezekben a körökben?

Ennek megvan az előnye is és a hátránya is. Egyébként amikor megkeresek valakit, annak fogalma sincs, hogy hogy nézek ki, egy telefonhívásból ez nem derül ki, a hangomból meg inkább egy ötvenes nőre szoktak asszociálni. De a hátránya az egésznek az, hogy újra és újra bizonyítanom kell, mind a nézőnek, mind a vendégeknek, hogy komolyan vegyenek, mert meglátják, hogy fiatal lány, akkor sokakból előjön az a sztereotípia, hogy ez mit keres ott, biztos nem is ért hozzá, satöbbi. Ezt a sztereotípiát szeretném leküzdeni, mert úgy gondolom, hogy minden műsoromhoz a lehető legnagyobb alázattal állok hozzá, nem tartom magam exhibicionista embernek, és remélem, a képernyőről sem az jön át.

És mit szólnak vezető politikusok, amikor egy szegedi egyetemi média képviselője megkeresi őket, hogy jöjjenek le és adjanak interjút, vagy vitatkozzanak egymással különböző témákban?

Ez változó, vannak, akik nagyon örülnek annak, hogy teret kaphatnak, mondjunk egy koronavírussal kapcsolatos vitában, ami azért máshol nem igazán volt jelen, és vannak, akik nem vesznek komolyan, nem írnak vissza. Vannak nagy szívfájdalmak, akik nem jöttek el.

Például? 

Például Botka László.

Ő hogyan utasított el?

Nyilván az asszisztense utasított el, elméletileg továbbította a megkeresésemet, amire a koronavírusra hivatkozva mondtak nemet. Pedig a Politika és lélekbe akartam hívni, magáról kellett volna beszélnie meg a politikai hozzáállásáról, értékeiről, szóval szerintem semmi durvább téma nem lett volna. De majd megpróbálom még egyszer megkeresni, hátha azóta felolvadt a jég.

Egyéb emlékezetes eset?

Ami nagy szívfájdalmam volt még, és nem akarom az ellenzéket rugdosni, de az Márki-Zay Péter. Ő volt már nálunk egy interjún még jóval az előválasztás előtt, és utána is hívtuk Toroczkai Lászlóval vitázni, amire folyamatosan nemet mondott. Pedig azelőtt hívtuk, mielőtt ő Orbánt vitára hívta volna, majd utána is megpróbáltuk, de úgy tűnt, hogy Toroczkaival nem szeretne leülni, csak Orbán Viktorral, és írta, hogy ő csak az országos médiába megy el erről vitázni, és hozzánk nem. Aztán hívtam beszélgetni arról is, hogy hogyan áll a külhoni magyarsághoz, mert nálunk a Vajdaságban nagyon sokan mondták, hogy félnek az ellenzéktől, mert nem tudják, hogy mit akarnak, ezért szerettem volna teret adni annak, hogy a külhoni magyarok félelmeit kibeszéljük. Itt tőle függött volna, hogy jól vagy rosszul jön ki a dologból, de erre sem jött el.

Az ő indoka mi volt?

A sajtósával beszéltem, azt mondta, hogy nem kívánnak élni a lehetőséggel.

Említetted a koronavírussal kapcsolatos vitákat. Van a tévének álláspontja az ilyen és hasonló tudományos viták szereplői felé, vagy mindenki mondhat, amit akar?

Igen, ez érdekes. Ugye politikailag könnyebb függetlennek lenni, de amikor van egy koronavírusos téma, amin akár emberéletek is múlhatnak, akkor ott azért jobban át kell gondolni, hogy kinek mennyi teret ad az ember. Nyilván ott is függetlennek kell maradni, egy ilyen vitát nem azért szervezünk, hogy elmondjuk, hogy ki mit mondjon, de ha nagyon átmegy a dolog összeesküvés-elméletekbe, vagy ha nagyon uralja valaki a beszélgetést, akkor közbe kell lépni. De teret azért ott is kell adni, és inkább a vendégeknek kell dominálniuk a beszélgetést, mint a moderátornak. Akkor jó, ha inkább ők reflektálnak a ferdítésekre.

Az egyetem tv-re úgy hivatkozol, mint független médiára. Miben áll ez, és mi a te függetlenség-definíciód?

Erről beszéltem az elején, hogy a pártpolitika nem szól bele abba, hogy milyen műsorokat gyártunk, kiket hívunk meg és hogyan kérdezünk. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy a magánéletemben sem tudok kötődni úgy isten igazán politikai párthoz. Örülnék neki, ha lenne olyan párt, aki mellé oda tudnék állni, mert nagy százalékban azt képviselik, amit én szeretnék, de ilyen jelenleg nincsen. Ha viszont lenne ilyen, azt úgy gondolom, hogy reggel munkába indulás előtt kiraknám a szekrényre, mert az én munkámban az ilyen kötődésnek semmi helye.

De az Indexnél is dolgozol, és a Pesti TV műsoraiban is szerepeltél már. Ez hogyan egyeztethető össze a függetlenség-koncepcióddal?

Kezdjük a Pesti TV-vel, ahová meghívtak és mentem. És azért mentem, mert örültem, hogy sikerült beférkőznöm egy véleménybuborékba, mert nyilván ők nem mondják magukat függetlennek, egy fideszes, jobboldali tévé, és úgy éreztem, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadnom, mert nem szeretek buborékban élni. Ott szerettem volna reflektálni azokra a dolgokra, amik szerintem ott az adott témákon belül nincsenek rendben. Egyáltalán nincs bajom azokkal a tévékkel, meg azokkal az emberekkel, akik egyértelműen kiállnak egy bizonyos párt mellett, viszont a ferdítésekkel, a hazugságokkal igenis van problémám.

Az Index megítélése is eléggé vegyes manapság, és ott munkát is vállaltál.

Igen, tudom. Amikor ők először jelezték, hogy érdeklődnek irántam, akkor az volt az első gondolatom, hogy én ide biztos nem megyek el. Aztán bementem az interjúra, elmondtam, hogy mit szeretnék, aztán ők is elmondták, hogy mit szeretnének, ami tök szimpatikus volt. Akkor mondtam, hogy nekem egyetlen egy problémám van, hogy én nem szeretnék olyan médiumhoz elmenni, ami nem független, nem szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol beleszólnak a munkámba ilyen téren. Nyilván azt mondták, hogy függetlenek, hogy nem fognak beleszólni, én meg úgy vagyok vele, hogy amíg ez így van, addig maradok. Eddig még nem szólt bele senki.

Ha ott az Index, és így a nagyobb kilátások egy országos karrierre, akkor mi keresnivalód van még az egyetem tv-nél?

Mert az egyetem tv a szívügyem, és nehezen tudnám elengedni a kezét. Számomra fontos az, hogy politikai témákban megpróbáljak egy gyűlöletmentes közeget teremteni az egyetem tv-nél, és hogy kicsit más úton közelítsek ehhez a témához, nem feltétlenül mindig az aktuálpolitikai vonalakon keresztül, hanem kicsit mélyebbre menve, és ebben úgy gondolom, hiánypótló ez a csatorna.

Én hiszek abban, hogy lehet jobb a politika, lehet jobb a közéleti diskurzus, lehet gyűlöletmentesebb.

Teljesen naiv nem vagyok, gyűlöletmentes nem lesz. Tudom, hogy kishal vagyok a tengerben, de úgy gondolom minden apróság számít, és azért küldetésem ez az egész. Ha nem rúgnak ki, addig szeretném csinálni az egyetem tv-t, amíg eljut egy olyan szintre, hogy majd nélkülem is megmarad ez a hozzáállás.