A galaktikus lakópark százéves lovardája, ami Szeged legklasszabb boltja lett

Múlt héten szerdán adták át a szegedi Cédrus Liget lakópark egyik legfontosabb kapcsolódó beruházását, az egykoron itt található huszárlaktanya lovardaépületéből kialakított Príma Cédrus bevásárlóközpontot, melyben található többek között étterem, kávézó, konditerem is. Az átalakított épületet mi is szemügyre vettünk, hogy személyesen is megtapasztaljuk az általa nyújtott szolgáltatásokat és a felújítás minőségét.

Miközben a Cédrus Liget lakópark még mindig készül, a területen újjászületett egy műemléki épület, amely egy igencsak izgalmas projekt Szegeden, mivel az első ilyesfajta átépítéssel kialakított kereskedelmi létestményről beszélünk a városban. A szerdai átadón még Botka László polgármester is megjelent szalagot vágni, majd egy nappal később meg is nyitottak a széles publikum számára. Ezért fogtuk magunkat, és ellátogattunk mi is a kívülről nagyon szépen és elegánsan felújított épületet közelről is szemügyre venni, megtapasztalni. De mielőtt a jelenbe vágnánk, nem árt ismerni, hogy mi állt egykoron ezen a területen, hogyan jutottunk el idáig.

Lovas nemzetből a vas és acél országa

Az I. világháború 3. honvéd huszárezred domborműves, díszes keretbe foglalt márvány emléktáblája – amely a mai Huszár utcában lévő egykori laktanyaépület jobb oldali lépcsőházában található – meséli el azt nekünk, hogy mi állt anno ezen a helyen. „A szegedi 3. honvéd huszárezredet a szegedi II. toborzókerület szervezte meg 1869-ben. (...) Budapesttől Temesvárig, Lugostól Veszprémig összesen 31 vármegyéből jöttek az újoncok. A kaszárnyát, mely végleges helyéül szolgált az ezrednek 1889. és 1890. között építették fel.”

Funkcióját vesztve aztán 1959. november 1-jén alapították ezen a helyen a Szegedi Kábelgyárat, mint az egykori budapesti Kábel- és Sodronykötélgyár – a későbbi Magyar Kábel Művek – szegedi telepét. Ekkoriban kapott új lendületet a vidéki iparfejlesztés, a döntéshozóknál pedig a Huszár utcai lepusztult laktanya négy utcával határolt, tízholdas területét ajánlották létesítéséhez. Az egykori huszárlaktanyából lett kábelgyár 1974 körül elérte teljes nagyságát, ennek fő épülete volt az ipartörténetileg is kiemelkedő, héjas tetőszerkezetű betoncsarnok.

Ez egyébként nem ördögtől való, hiszen hatalmas belmagassága van korábbi funkciójából adódóan, és máskülönben nem lett volna kihasználva a tér. A kétszintesítés ellenére sem érezni azonban összenyomottnak a teret, van bőven belmagasság így is. Az éttermi részen és a parkoló felőli oldalsó bejáratnál – merthogy nem a hatalmas üveghomlokzatnál van a főbejárat, hanem oldalt – továbbra is a teljes belmagasság figyelhető meg, amely elég impresszív a tetőszerkezet elemeit láttatva. Az egyébként fizetős parkoló és a közösségi tér kövezése kissé szürke, de vállalható.

És ha már parkolás, érdemes megemlíteni az beruházás megközelítheségét is, ami most nem túl rózsás. Autóval nincs kanyarodósáv a Bakay utcán, ami miatt kvázi minden ide érkező feltartja a forgalmat, és bár ez még változhat az utca tervezett rendbeszedésével, ennek még nincs nyoma. Közösségi közlekedéssel sem állunk jobban, mert mindössze egyetlen egy járat, a húszperces követési idővel operáló 7-es trolibusz közlekedik erre, miután az önkormányzat megszüntette a 13-as buszjáratot.

A legkiábrándítóbb azonban kétség kívül a kerékpárosok fogadása:

annak ellenére, hogy az áruházban a sorok tetejét új városi kerékpárokkal díszítették, a két keréken érkezők mostoha ellátásban részesülnek. Arról nyilván nem tehet a beruházó, hogy nincs ide vezető kerékpáros instrastruktúra, arról viszont annál inkább, hogy nincs fedett kerékpártároló, és a XXI. századi elvásároknak megfelelő támasz sem. A régi fajta, „küllőrombolók” vannak, abból is annyi, hogy összesen húsz biciklit lehet lezárni rendesen. Ez ellen a Magyar Kerékpárosklub szegedi szervezet is szót emelt, ők azt írták, „reméljük, hogy ez csak ideiglenes megoldás, mert ha ennyire veszik komolyan a bringával érkező vásárlókat, akkor inkább máshova járunk”.

Külföldön is elismert, szegedi kötődésű belsőépítész

Bár egyes fórumokon felvetették, hogy loft stílusú irodaház is lehetne a Szegeden igen nagy számban jelen lévő techvállalatoknak, a beruházó végül az áruház, étterem, kávézó, konditerem és egyéb kiszolgáló egységek kombója mellett döntött. Az átalakítás terveit, ahogy a Cédrus Liget lakópark épületéit is, Bara Ákos (B.A.D Design) készítette, aki részben szegedi kötődésű. Világszínvonalú munkái miatt külföldön is keresett, de a Cédruson kívül is volt már munkája helyben; Újszegeden a Szeged Nova bevásárlóközpont belső kialakítása, hisz ő elsősorban belsőépítész.

Az éttermi és az áruházi rész dizájnján tehát abszolút az újszegedi Nova áruház köszön vissza, ami nem meglepő, hiszen az ilyen multik az egységes arculatra törekednek, és a Prímának ez a harmadik szegedi áruháza már.

A játékos formák és az abszolút ízléses anyaghasználattal ötvözött színek találkozása a védett épülettel itt mégis más,

jó értelemben véve. Az áruházban járva a polcok között megfelelő tér van, színben és hangulatvilágításban is jól elkülönül a hátul lévő húspult vagy akár a pékáruk. A minőségi kőburkolat mellett meghagyták látszóbetonként a födémet és a pilléreket, így tényleg indusztriális loft hatása van.

Indulása után 39 évvel ironikus módon éppen egy gazdaságilag kiemelkedően sikeres négy év után (1993-ban a német Siemens vette át a gyárat) 1998-ban bezárt. Eközben a kaszárnyaépületbe költöztek a szegedi Polgármesteri Hivatal egyes irodái, de a Szegedi Járási Hivatal is. Okmányiroda működött itt, később azonban, a kormányablakok megjelenésével 2014-ben megszűnt, ma már lényegében csak adóiroda üzemel az épületben.

A gyár helyén pedig – ahogy az avatóünnepségen elhangzott – 2009-ig a Hansa-Kontakt Kft. legnagyobb, hat hektáros telephelye volt, ahol naponta több száz kamion is megfordult. A raktáraikat és a logisztikai részlegüket ekkor kiköltöztették a város szélére.

Szeged futurisztikus ufólakóparkjában

Még 2007 körül készült részletes terv a kisebb üzletekel és cégekkel benépesült kábelgyár területének hasznosítására. 2008-ban dőlt el, hogy lakópark épül, azonban az építkezés – részben a kitört válság miatt – nem kezdődött el egészen 2017-ig. A bontási munkálatok 2015-ben indultak be, 2017 körülre végeztek is a két emelet mély ásással. Ekkor

mindenki meglepetésére nyilvánossá váltak az országos lapok által is csak „ufólakóparknak”, vagy „galaktikus lakóparknak” becézett projekt tervei.

A tervek valóban nagyon merészek voltak, egyben igen megosztóak mind a mai napig a méretei és a dizájn miatt a szegediek és a szakma körében egyaránt. Ugyanakkor a kaszárnyán – amely a mai Huszár utcában található hosszú, keskeny épület, és amely nem volt a projekt része – kívül meghagytak egy másik védett, régi épületet, ez az egykori lovarda, amely a kábelgyár telkének északi csücskében áll (a nyitókép alsó részén látható), a Bakay Nándor ás Mura utcák által határolva.

A telek szélén található istállóépületekkel szemben – huszárezredről lévén szó istállók is voltak, melyek a mai Rigó utcai és Bakay Nándor utcai telekhatárokon voltak elhelyezve, a kábelgyár idején is megmaradtak, átépültek, egy trafóház is létesült itt – tehát ez a műemléki lovarda végül megmaradt, átépült, és mára többek között egy 850 négyzetméteres áruháznak ad otthont, aminek 1,5 kilométer mély geotermikus kút biztosítja a fűtését.

Később kezdték, mégis előbb lett kész

A Cédrus Liget lovardája magával a lakóparkkal ellentétben nem 2017-ben kezdett átalakulni, mindössze 2020 körül kezdték el, miközben a teljes projekt eredeti átadási dátuma volt 2019 decembere (legalábbis az első lakások átadása). Ez nem így lett: a lakópark jó része máig nincs kész, sok helyen lóg a szigetelés például, a lovarda viszont a napokban befejeződött.

Előbb, mint a lakópark első lakásainak várható átadása, ami április második felében lehet csak.

A lovardát először kibelezték, a tetőszerkezet jó részét leszedték és újjáépítették eredeti anyagok, azaz fa felhasználásával, acél tartószerkezettel. Az épület külső falait részben visszabontották, majd főleg a lakópark, illetve a Bakay Nándor utca felőli oldalán hatalmas üvegfelületekkel helyettesítették, amely nem rontott az összképen, sőt. Az épület Mura utca felőli részén megmaradt végigfutva az itt-ott már hiányos téglaanyagú lábazat, az ablakok is kisebbek, hiszen ezen az oldalon belül kétszintesítettek: vasbeton födémet építettek be, amely alatt található maga a Príma Cédrus áruház, felette pedig egy konditerem.

Eddig leginkább külföldön vagy a fővárosban volt jellemző, hogy ilyesfajta, minőségi felújításon esnek át ezek az épületek, majd loft irodaként, esetleg lakásként vagy más módon hasznosították őket. Mostmár Szegeden is van egy összességében igazán jól sikerült példa, amire büszkék lehetünk. Azt is megkockáztatom, hogy ez lett az ország egyik legszebb ilyesfajta áruháza, és reméljük, nem az utolsó a városban.