A felhőket csak azért festem, hogy ne kelljen felfelé nézni

Marton Ákos mindig is az élete részeként tekintett az alkotásra, de az igazán nagy áttörést egy újság hozta el, melyben érdekes graffitikre lelt. Később grafikusként végezte tanulmányait, és mára mondhatni alacsonyra becsülhető azon személyek száma, akik megfordulnak néha itt-ott Szeged vendéglátó egységeiben, és ne találkoznának egy-egy munkájával.

Ákos kedvenc projektjeként a Napfényfürdő Aquapolis Szeged teljes belső dekorációját említette, de a Nyugi Kert falait díszítő festményei sem csúsznak le a dobogóról, melyeknek tavasszal újabb minták veszik át helyüket. Jelenleg a Mondolo Egyesülettel és a Szegedi Távfűtő Kft.-vel van készülőben egy hosszabb munkálat, melynek nem csak városunk színesebbé tétele a célja, hanem a környezettudatosságról való informálás is egyben. 2022-ben az egyesületet jelölték a Highlights of Hungary-n is.

Vonásai végigkísérnek bennünket a városon, számtalan helyen felbukkannak, mint például a Régi Híd vendéglőben, a Tiszavirág Hotelben, a Honguest Hotel Forrásban vagy a Studio55 kávézóban, hogy néhányat említsünk. Egyébként be sem kell hatolnunk feltétlen egy adott épületbe, hogy lássuk valamely alkotását, mivel az utcán is belebotolhatunk egy-egy általa készített streetart-darabba.

Szinte egyértelműen következik Ákos sokrétűségéből, hogy úgy gondolja, hogy a lehető legtöbb irányba érdemes elindulnia az embernek, ha komolyabban foglalkozik a képzőművészettel. A különböző platformok nyilván más-más előnnyel kecsegtetnek, a street-artnak nagy előnye például szabados életérzése, és hogy indirektsége lévén több mindenkihez juttatható el, a vászonképek pedig inkább a piacra és kiállításokra orientálódnak, viszont maradandóbbnak bizonyulnak.

Néhány kérdésemmel a szegedi művészközegről faggattuk Ákost. Szerinte érezhető, hogy az underground világban jelenleg minden őrlángon ég; akad, de kevés az új figura. Akik jelenleg aktívak, akár már évtizedekre visszamenőleg is azok voltak.

A klasszikus értelemben vett képzőművészeti közeggel szerinte egyáltalán nem rendelkezik Szeged.

Korábbról említett még két, főként rajztanszékes csoportot, a Randomot és a Hermészt, akikkel több közös kiállítást is bonyolítottak le közösen. Néhány arcot is kiemelt a sorból, mint Galog Márton, Katona Márk, Mostoha Marcell, Kovács A. Gyula és Vinkó Leó, akivel több közös dekorációt alkottak és bemutatót szerveztek már.

Elnézegetve Ákos műveit, talán nem meglepő, hogy az impresszionizmust és a dadaizmust emelte ki kedvenc irányzataiként. A street-art világából Roa-t, Blublut és Etam Cru-t emelte ki, de megjegyezte, hogy rengeteg jó munkával találkozhat az ember, ha figyelmes.

Munkásságában gyakorta visszatérőelemekként szerepelnek a felhők, így nyilvánvalóan azok sem maradhatnak szó nélkül. Kifejtette, hogy a városban sétálva gyakran még az előttünk lévő dolgokat sem vesszük figyelembe, nemhogy még azt a rengeteg mindent, ami felettünk van,

így felhőket fest, hogy ne kelljen feltétlen felfele néznünk, hogy lássuk őket.