Flamingó-ügy: börtönbüntetést kaptak a vadaspark-mutyi vádlottjai

Vannak, akik vadasparki mutyinak, mások Flamingó-ügynek hívják azt a történetet, amely a Szegedi Törvényszék tárgyalásain rajzolódott ki az utóbbi években. Az elsőfokú ítélet megszületéséig hosszú volt az út, hiszen 2018 tavaszán volt az első tárgyalás, és egy éve úgy tűnt, hogy lezárul a bizonyítási eljárás, ám a három vádlott és ügyvédeik mindent elkövettek a per elnyújtása és újabb bizonyítékok beszerzése érdekében.

A Szegedi Törvényszék ítélete alapján V. Rezső elsőrendű vádlott 3 év 3 hónap börtönbüntetést kapott folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntette miatt. A másodrendű vádlott H. Gáborra bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette miatt 2 év 5 hónap börtönbüntetést rótt ki a bíróság. A harmadrendű vádlott D. Zoltán szintén bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette miatt 2 év és 2 hónap börtönbüntetést kapott. Mivel mindhárman voltak előzetes letartóztatásban, a büntetésükből ezt az időszakot levonják. Mindhárman felelős cégvezetőként követték el a bűncselekményeket, ezért 5 évre eltiltották őket attól, hogy vezető beosztást viseljenek gazdasági tevékenységet végző cégeknél. Ezen kívül hosszabb-rövidebb időre a közügyektől is eltiltották őket. Az ügyész, az első- és másodrendű vádlottak 3 nap gondolkodási időt kértek, hogy elfogadják-e az ítéletet, vagy fellebbeznek.  

A vádirat szerint valótlan tartalmú vállalkozási szerződések, teljesítési igazolások, valamint számlák alapján V. Rezső elsőrendű vádlott a Titan Project's House Kft. vezetője 2013. március 18. és december 13. napja között több részletben mintegy 185 millió forintos összegben hívta le a pályázati támogatást jogosulatlanul, és ezen összegnek megfelelő vagyoni hátrányt okozott így az Európai Unió és Magyarország költségvetésének. A projekt egyik legnagyobb tétele a Flamingó nevű szoftver fejlesztése volt, és H. Gábor másodrendű vádlott cége kapta erre a megbízást.

A vádlottak a bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése miatt valótlan tartalmú szerződéseket kötöttek egy liechtensteini gazdasági társasággal

a támogatási szerződésekben is hivatkozott Flamingó névre keresztelt szoftver unión kívüli felhasználására. E cég vezetője, D. Zoltán, a per harmadrendű vádlottja. A valóságban azonban a felek között gazdasági kapcsolat nem volt, a szerződéskötéskor a szoftver még el sem készült és a liechtensteini céget képviselő harmadik vádlottnak nem volt felhatalmazása a társaság képviseletérre. A szerződésekre azért volt szükség, hogy többszörös átutalásokkal, off-shore cég bevonásával és a cégek közötti pénzmozgatásokkal a jogosulatlanul felvett támogatás összegét legális eredetűként tüntessék fel.

A projekt visszásságaira felfigyelt Ménesi Imre szocialista önkormányzati képviselő, aki feljelentést tett. Ez alapján kezdett nyomozni az Európai Csalás Elleni Hivatal (angol nyelvű rövidítése OLAF), majd a magyar nyomozóhatóságok is vizsgálódni kezdtek. Az ügyben az OLAF jelzése után a Csongrád Megyei Főügyészség 2017 novemberében emelt vádat, a következő év tavaszán pedig elkezdődött a tárgyalássorozat. Azóta több ezer oldalnyi perirat született, melyek közül a tavaly december 8-i tárgyaláson azokat ismertette Gaudi Tibor bíró, melyeket az ítélet meghozatalakor bizonyítékként figyelembe fog venni. Ekkor még mód volt kiegészítéseket tenni, és ha valaki igényelte az érintettek közül, felolvasták a kért dokumentumokat.

Végül az ítéletet közel egy év múlva, december 3-án hirdette ki a Szegedi Törvényszék.   

A per egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy Flamingó nevű szoftver értéke mekkora lehet. Ezt ugyanis V. Rezső azért rendelte meg H. Gábor szlovákiai cégétől (H. egyébként szegedi), mert azt remélték, hogy ezt a szellemi terméket majd külföldön is értékesíteni tudják, így komoly profithoz jutnak majd a vadasparki bevételek mellett. A DARFÜ-vel (Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség) megkötött eredeti szerződésben 154 millió forint jutott volna a játszótér elkészítésére, 52 millió pedig a virtuális sétát segítő számítógépes program megírására. Egy módosító okirat azonban megfordította a költségek elosztását, így végül 152 millió forintot állítottak be a szoftverfejlesztésre, 83 milliót pedig a játszótér megvalósítására. A korábbi tárgyalásokon nem derült fény arra, miként történhetett meg a költségek átcsoportosítása annak ellenére, hogy erre semmilyen indok nem volt. A tárgyalás során két informatikai szakértő véleményét kérte be a bíróság, és ők egyetértettek abban, hogy

a Flamingó értéke nem lehet több 13 millió forintnál.

A nyomozás megindulása után érzékelték az érintettek is, hogy egy olyan szoftverről, melynek főbb elemei ingyenesen elérhetők, nehéz elhitetni, hogy 152 millió forintba került a fejlesztése. Ezért került a képbe az a Csenki Krisztián (későbbi nevén Maximilian Sheffield), akinek a vád szerint az lett volna a feladata, hogy utólag „felturbózza” a szoftvert, ellássa azzal az arcfelismerő (VR) technológiával, amellyel eredetileg nem rendelkezett. Csenki azonban már korábban is a rendőrség látókörében volt, és szegedi tanúmeghallgatására is rendőrök kíséretében érkezett meg Budapestről. A vallomástételét követő nap a házi őrizetből ismeretlen helyre távozott, így Csenki után csak a vallomása maradt, ami nem igazán erősítette a három vádlott állítását, mely szerint ez egy korát megelőző startup termék, amelyben komoly potenciál van, csak a botrány kirobbanása miatt nem tudták azt értékesíteni a nemzetközi piacon.

Az idén november 4-én tartott utolsó tárgyaláson H. Gábor és V. Rezső továbbra is ragaszkodott ahhoz a teóriához, mely szerint ennek a szoftvernek hatalmas jövője lett volna, amennyiben nemzetközi értékesítésre is lett volna lehetőségük. Ekkor újabb indítványokkal álltak elő, többek között újabb informatikai szakértők bevonását kezdeményezték az ügybe, és olyan tanúk beidézését kérték, akiket a tárgyalás évei alatt nem tartottak szükségesnek meghallgatni. Gaudi Tibor bíró azonban minden indítványt elutasított, mondván, az ügy minden szegmensét alaposan körbejárták, új szempontok nem merültek fel. Ezt követően került sor az ítélethirdetésre. Az ítélet indoklásakor Gaudi Tibor bíró megjegyezte:

Összesen 264 millió forint állt rendelkezésre, melyből három tétel alapján a játszótérre 15 milliót, a Flamingó szoftverre mintegy 13 milliót, egyéb eszközbeszerzésre és tereprendezésre körülbelül 11 milliót költöttek.

A fennmaradó összeg különböző számlázási trükkök miatt eltűnt, így komoly kárt okoztak a vádlottak Magyarország és az Európai Unió költségvetésének. Azt is hozzátette, hogy a bizonyítási eljárás során egyértelművé vált, hogy az ellenőrzés hiányosságai és a pályázati rendszer átláthatatlansága miatt következhetett be ez a veszteség.