Száz éve nem volt ilyen, mégis seperc alatt megszoktuk a szegedi közlekedés legújabb szereplőjét

A századforduló tájékán volt legutoljára olyan, hogy egy addig nem látott közlekedési módszer jelent meg a városban, amit a mai napig használunk. Aztán 2021 májusában, Szeged napján eljött a néhány éve az óceánon túl alapított Lime közrollerrendszer, és ezzel átalakította azt, ahogyan közlekedünk. Azóta eltelt egy nyár, a Lime pedig szignifikáns szeletet hasított magának a városban lévő közlekedési módok között. Ebben a cikkben megkérdezzük a városatyákat, milyen tapasztalatok születtek, én pedig azt fejtegetem, miért működik a Lime Szegeden, és miért használhatatlan a fővárosban.

Szegeden az 1880-as évekig nem nagyon voltak közlekedési lehetőségek. Lehetett lóra szállni (ami nem volt azért jellemző); ha indokolt volt, lovas szekérrel menni (volt menetrend szerinti omnibuszjárat is); vagy maradt a gyaloglás. A kerékpár ekkor még inkább az óriási első kerekű velocipédként létezett, mai változata csak évtizedekkel később kezdett elterjedni. 1884-ben a lóvasút jelent meg Szegeden, 1908-ban a villamos, a kettő között pedig az automobil, az autóbusz és a kerékpár. Ha a trolibuszt a villamossal és a busszal egy kalapban kezeljük mint közösségi közlekedés, akkor kijelenthető, hogy 2021-ben olyan új, eddig csak elvétve látott közlekedési forma vetett gyökeret Szegeden egy évszázad után először, amit látható mennyiségű ember használ. Ez nem más, mint az elektromos roller, amit bár néhányan már korábban is használtak, de igazi elterjedése a Lime nevű céghez köthető. Az e-rollereket "futtató" Lime szegedi megjelenéséről még májusban írtam egy hosszú cikket, ez ide kattintva érhető el.

November első napjaiban arra lehettek figyelmesek a szegediek, hogy lecserélték az összes Lime rollert a városban. Az eddigi könnyű, fürge gépeket lomha dögök váltották, amelyeken már indexlámpa is található, és bár némileg lassabbak (az eddigi ~27km/h helyett csak ~23km/h a végsebességük), biztonságosabb is vezetni őket. Összességében nehéz megmondanom, hogy jó-e a váltás, mert pont az hiányzik az új gépekből, ami annyira jó volt a régiekben: a fürgeség és a sebesség. Emlékszem, milyen jó volt még tavasszal a boszorkánysziget erdőkben (na ezért kerül 50 forintba egy perc!) meg a Stefánián vagy épp a múzeum felhajtóján veretni a rollerekkel, igazán új élmény volt ez mindenkinek. Megint lehettünk BMX-esek, mint annak idején, vagy valami hasonló.

Szóval lomhák az új gépek, viszont ez előnyükre is van, hiszen sokkal stabilabbak, s ezáltal biztonságosabbak is. El lehet engedi egy kézzel, és nem kezd el imbolyogni rögtön. Ami nem hátrány, ugyanis biztonságosnak soha nem mondtam volna az e-rollerezést. Ezen valamelyest változtat az új konstrukció. Továbbá van rajtuk indexlámpa, amit a kormány baloldalán található két kis gombbal lehet egyszerűen és logikusan kezelni.

Az igazgató ígérete szerint azon szeretnének dolgozni, hogy egyrészt legyen ez egy alternatíva az autózás helyett, másrészt oldja meg az „utolsó mérföld” problémáját: így tegye versenyképessebbé a közösségi közlekedést eljutási időben a gépkocsi mellett. „Ennek érdekében azon is dolgozunk, hogy a jövőben legyen olyan megoldás Szegeden, amikor a havi közösségi bérlet mellé kedvezményes Lime-szolgáltatást tudunk majd nyújtani” – tette hozzá.

Az SZKT mint városi logisztikai partner elszámolási rendszere teljesítményarányos: a töltések és a rollermozgatások után tételes elszámolásra szerződtek az amerikai céggel. Havi bevételük ezen keresztül jelenleg átlagosan 2–3 millió forint között mozog, ami várakozásaiknak megfelel, és fedezi az ezzel kapcsolatos költségeiket.

Innen jött egy kellemes séta a rakparton a Lánchídig, ahol két tiltózóna határán éppen sikerült lezárni a rollert. Rengeteg időveszteség, percenként ötven forinttal dagadó cekk.

A második alkalommal az Operától az Astoriáig tartott utam, itt mindössze annyi bibi volt, hogy végcélomkor, a körúton a járdán nem szabadott letenni a rollert, mert a körúton túli utcák már tiltott zónába tartoznak. A körút az nem, de a rosszul megcsinált térkép miatt épp ott sem lehetett parkolni, így maradt az út közepén a villamosmegálló peronja.

Harmadjára a Lósy Imre utcából az Üllői úti metrópótlómegálló volt a cél, de a roller valamiért folyamatosan vesztett lendületéből. Fél percig működött, aztán elvette a gázt és újra kellett indulni. Végül gyorsabb volt gyalog menni.

Ezzel szemben

Ami számomra is meglepő, hogy ezzel szemben Szegeden viszonylag eseménytelen utazásaim voltak, abból viszont jó sok, összesen 25–30. Nyáron használtam viszonylag sokat, amikor valahonnan haza kellett jutni az éjszaka közepén, de csütörtökön is ezzel mentem ki a Kereskedő közbe (pontosabban csak a belvárosi temetői sarokig, tovább nem szabad) az autószerelőhöz.

Nem is tudok felidézni incidenst Szegeden, sem technikai, sem lefedettségi jellegűt. Hajtani szinte mindenhol lehet, egyedül alacsony sebességű zónák vannak, például a Kárász utca, ahol 8km/h fölé nem mehetünk. Lezárni pedig szintén tudjuk szintne mindenhol, habár vannak tiltott helyek, de ezek is teljesen érthető okokból. Nem zárhatunk le Lime-ot például a következő területeken a városban:

• Széchenyi tér parkosított része;
• Kárász utca, Klauzál tér, Kölcsey utca (itt sebességkorlát is van);
• Dugonics és Árpád tér;
• Roosevelt tér, Móra park, Stefánia;
• Huszár Mátyás rakpart, továbbá a Tisza-part töltés "alatti" területei;
• Korányi fasor;
• Árkád bevásárlóközpont (valószínűleg a mélygarázs miatt);
• újszegedi liget egésze, kivéve a középső sétány.

A Rózsa utcai deszkás temetőben mondjuk elméletileg le lehet zárni és szabad is bent közlekedni, ami azért furcsa.

Tehát eltelt négy hónap, és a Lime-nak sikerült a radar alatt maradnia, egyáltalán nem lett közfelháborodás belőle. Nem is nagyon születtek cikkek a helyi sajtóban az indulás óta. Mi szeptember végén kiraktunk egy képet arról, hogy valaki kidobott egy rollert egy villamosmegálló kukájába, ez alatt mondjuk érdemes megnézni a kommenteket. Jellemző, hogy néhányan itt is inkább a rollert sajnálták, semmint saját biztonságukat a veszedelmes rollerekkel szemben. De olyan is volt, aki szerint el kéne takarítani az összes ilyen „elektromos szart”, mert aki nem tudja lökni magát a rolleren, annak tolószékben a helye.

Itt érdemes azért megjegyezni, hogy az e-rollerek nem a sima roller, hanem az autózás és más közlekedési módok alternatívái. Hogy bebaszva ne taxit hívjon az ember és szennyezze a várost, hanem szépen halkan juthasson haza. Vagy akár járjon ezzel munkába, mert az autózás minden költségét (tankolás, biztosítás, útadó, szervizköltség, amortizációs veszteség, fenyőfa alakú illatosítók stb.) figyelembe véve még az anyagi vonzata sem olyan taszító a Lime-nak.

Ezrek rolleren

Megkerestem Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester és Majó-Petri Zoltánt, a Szegedi Közlekedési Társaság ügyvezető igazgatóját, hogy mégis milyen tapasztalatai vannak a városnak és a rollerek töltésével megbízott közlekedési társaságnak.

Nagy Sándor általánosságban kifejtette, hogy az elektromos roller, és nem csak a bérelhető, hanem a privát tulajdonú is, látható méretű szelete lett a helyi közlekedésnek. Jelenleg határozatlan idejű szerződésük van a Lime-mal, de tervezik, hogy kialakítanak egy pályázati rendszert Szegeden, amiben hosszabb távon egyértelmű szabályok szerint lehetne a rollerbérletnek működni Szegeden. Ezt nyilván sürgősebbé tehetné, ha több szolgáltató is lenne. (Budapesten már jelen van a Bird is.)

A közelekdési szokásokra gyakorolt hatás jelenleg nagyon nehezen mérhető, mert van egy sokkal erőteljesebb hatás: a covid, de Nagy szerint nemzetközileg tudjuk, hogy a roller mindenhonnan visz, nem csak az autóforgalomból. Ugyanúgy csökken így a gyalogosok, a bringások és a közösségi közlekedők aránya is, de pontosabbat még becsülni sem lehet most.

A nyári adatok szerint havonta kb. 10 ezren használták a Lime-ot, azóta jelentősen csökkent a forgalom,

ami ugye az időjárás rosszabbodásámnak tudható be. Ilyenkor sajnos sokan váltanak már inkább autóra.

Az ugye ismert, hogy a rollereket az SZKT tölti, emiatt járnak is furgonnal a cég dolgozói éjjelenként, hogy begyűjtsék a rollereket. (Az új gépeket már valószínűleg nem viszik el, ezeknek ugyanis könnyen kivehető akkumulátoraik vannak.) A város elvárása itt az volt, hogy ezt a cég piaci alapon kell végezze, tehát pluszos kell legyen. Nagy azonban annyit elmondott, hogy a város szempontjából a közterület használatáért fizetett díj mindenképpen többletbevételt jelent.

Majó-Petri Zoltán szerint volt olyan nap szeptemberben (amikor még jó idő volt, de már ideért a rengeteg egyetemista), amikor 3–4 ezer felhasználó volt 24 óra alatt. Sok volt az eseti használó ekkor. Az SZKT vezetője úgy gondolja, egyrészt a covid, másrészt az eddig eltelt rövid idő miatt tendenciákról nehéz még nyilatkozni, már csak a szezonális hatások miatt is. „Abban biztosak lehetünk, hogy rollerezés a közösségi közlekedésnek része lett egész Európában, és Szeged után a többi vidéki nagyvárosban is egyre több helyen elérhető ez az utazási mód” – mondta.

A Lime-ot egyébként még 2017-ben alapította Brad Bao és Toby Sun az Egyesült Államokban, először kerékpárokat lehetett bérelni egy észak-karolinai egyetem kampuszában. Az év júliusában 500 bringával elárasztották Chicagót, és rögtön a város legnagyobb közbringarendszere lettek. A cég hamar unikornissá nőtte ki magát, 2018-ra már 1,1 milliárd dolláros tőkével rendelkezett. 2019 szeptemberére már 30 ország 120 városában voltak jelen, elsősorban a világ legnagyobbjaiban, és főként nyugaton. A Lime egyébként szűkszavú honlapján elérhető térkép szerint Ázsiában mindössze két városban vannak jelen.

A lényeg, hogy eltelt az indulás óta több mint öt hónap, ami két dolgot jelent: egyrészt sikeres volt a négyhónapos tesztüzem, hiszen maradt a cég; másrészt pedig eltelt elegendő idő ahhoz, hogy újra foglalkozzak a témával. Ebben a cikkben saját tapasztalatokat vegyítek városi szakemberek nyilatkozataival, így adva képet arról, hová is jutott a szegedi e-rollerbiznisz novemberre.

Ég és föld

Kezdeném is rögtön Budapesten akkor, egy rövid kitekintővel. A fővárosban ugyanis inkább hatalmas kínszenvedés és fájdalom a lime-ozni, mint Szegeden tapasztalataim alapján. Itthon körülbelül harminc alkalommal használtam a rendszert az elmúlt négy hónapban, Budapesten pedig háromszor. A szegedi élményekre is kitérek rögtön, de előbb a rollerpokolba szeretném a kedves olvasót irányítani.

Háromból háromszor ugyanis egy felfoghatatlan és elfogadhatatlan szarhalmaz volt, amit a Lime nyújtott szolgáltatás néven. Egyik alkalommal a Budapest Pride alatt szerettem volna eljutni a Szent Gellért tértől a Déli pályaudvarig, és ehhez gondoltam, felveszek egy rollert. Ez sikerült is, majd elindultam lent a rakparton, ahol párszáz méter után a roller megállt. Mint kiderült, tiltott zónába értem, ami egészen a Margit hídig tartott. Ekkor eszméltem rá, hogy Budapest egy hatalmas vörös folt a Lime térképén, számos kerületbe egyáltalán nem szabad behajtani: