Ön most egy unalmas cikket fog olvasni, mondom előre. Arról lesz szó, hogy felszálltam a buszra meg hogy bementem egy kerékpárszervizbe. Tényleg.
Az egész azzal kezdődött, hogy szerdán négyre siettem Balogh Gergő kollégához online meetingre a Rókusi körútra, de a pláza előtti magas padkán kicsit megrobbantottam a hátsó kerekemet felugratás közben, aminek következtében abból, illetve annak gumijából jelentős mennyiségben fogyott el a levegő. Elkönyveltem, hogy a meeting után akkor leadom a Kossuth Lajoson a Maniac bringaboltban, hogy tegyék bele vissza a levegőt.
A Maniac 18 óráig volt nyitva, ami azért kellemetlen, mert a körút elején, a nagykörforgalomnál található panelház IV. emeletén ültem egy szobában még '38-kor, amikor eszembe jutott, hogy indulni kéne. Elköszönés, felöltözés, lifttel le, és irány a villamosmegálló. Merthogy úgy döntöttem, életemben először villamossal fogok kerékpárt szállítani, ha már van ilyen lehetőség. És milyen jó, hogy van!
'44-kor már a 2-es villamoson kanyarodtunk rá a Kossuth Lajos sugárútra, éppen jegyet váltottam, de lőttem egy képet a Csodáról, ahogyan villamosozik, először:
Kérdeztem az egyik utasszámlálót, merthogy pont ma van az utasszámlálás, hogy a bringákat is számolják-e, de sajnos nem. Pedig mekkora egybeesés lett volna már, hogy pont ma viszek bringát villamoson!
Leszálltam a Tavasz utcánál, gyors beadtam a bicót, ez volt vagy másfél perc, majd kifelé menet jött is egy 75-ös busz, de lényegében azonnal, amivel a Mars térig mentem. Ott átsétáltam a körúti megállóban, pont jött a 9-es troli. Gurulunk be a Bartók térre, hunyorítva nézem a megállóhelyi kijelzőt, mikor jön valami, ami közelebb juttathat a végcélomhoz – ami a No Milk Today nevű pub volt a Szentháromság utca és a Bécsi körút sarkán –, és pont ott volt, hogy a 76-os busz érkezik egy percen belül.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Ekkora szettet még életemben nem hoztam össze, gondoltam magamban. Illetve egyszer volt egy hasonló, amikor az Anna-kútnál leszálltam a 2-es villamosról pár évvel ezelőtt, mert láttam, hogy jön mögöttünk az 1-es, ami még a Rókusi templomnál van. Bementem a Tescoba, vettem egy Snickers csokit, kijöttem, az 1-es már bent állt, átszaladtam az úton, átugrottam a korláton, fel a lépcsőn, és abban a pillanatban már csukódik is az ajtó. Na, ilyen Snickers-reklámot írni nem lehet!
Vissza a jelenbe: a Dugonics téren kicsit megtréfált a 76-os, mert ráfordult a Kálváriára, úgyhogy gyorsan leugrottam, unlockoltam egy Lime rollert, majd azzal lényegében végig nyélgázon, 3 percen belül már a No Milk elé faroltam be.
Egy villamos, egy bringaszerviz, egy trolibusz, egy autóbusz, egy Lime, s mindezt 32 perc alatt. Úgy ráadásul, hogy a "stopper" még a IV. emeleten indult, és akkor állt csak le, amikor már egy hosszúlépéssel ültem le a No Milkben az egyik asztalhoz.
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder