Fendler: Mi kérdeztük, de a hallgatók nem ellenezték a modellváltást

Interjút adott a Szegedi Tudományegyetem kancellárja a Mandinernek. Főként a modellváltásról, illetve az akkori ellenállásról beszélgettek, de szóba került az egyetem évfordulója és az, milyen céljaik vannak manapság.

Az első kérdés arról szólt, hogy a 29–16–7 megoszlású igen–nem–tartózkodás a modellváltásról szóló szenátusi ülésen azért nem mondható elsöprőnek (56% igen); ennek fényében Fendler elégedett-e. A kancellár szerint a számok azt mutatják, hogy demokratikusan vitték végig a folyamatot, amire egyébként kevés idejük volt csak. Alapvetően szerinte azért az arány, mert a teljes hallgatói önkormányzat a változás ellen szavazott.

A következő kérdés egészen pontosan úgy szólt, hogy az egyetem részéről megkérdezték-e a hallgatókat, miért szavaztak a modellváltás ellen, amire a kancellár a következőt felelte: „Többször is, de nem kaptunk olyan választ, ami ellenezte volna a modellváltást. Sőt, azt is megkérdeztük tőlük, mit szeretnének elérni a modellváltás kapcsán, illetve utána, biztosítékot adtunk arra, hogy kéréseiket vállaljuk. Ezen túlmenően volt lehetőségük közvetlenül tárgyalni Palkovics miniszter úrral, és a minisztérium vezetőivel is.

Ezért is volt érthetetlen számunkra, hogy egy az egyben a változás ellen szavaztak.”

A kancellár szerint a szegedi egyetemistáknak „nem volt érvelésük, magam is többször beszélgettem a HÖK elnökével, nem fogalmazott meg ellenérveket. Mint mondtam, azokat a biztosítékokat, amiket a hallgatók kértek, vállalta az egyetem vezetése. Ez teljesen természetes, egyrészt, mert nem kértek vállalhatatlant, másrészt, mert alapvető érdekünk, hogy a hallgatók jól érezzék magukat Szegeden. Nekünk nehéz időnként azzal is megküzdeni, amikor a város vezetése egyetemi ügyekben a kormányzattal és a kormányzati intézkedésekkel szemben igyekszik magát pozícionálni és ezzel esetenként az egyetem érdekeivel szembemegy.”

Mint mondta, a modellváltás előkészítésének időszakában heteken keresztül naponta több, az egyetemet negatív színben feltüntető cikk jelent meg a városi sajtóban, ami szerinte oka lehetett annak, hogy a szintén ekkor zajló egyetemi felvételi időszakban az országos átlag alatti hallgatónövekedést tudott csak elérni az SZTE.

Azt Fendler is elismerte, hogy a 4–5 hetes átfutási idő „sokkterápia” volt az egyetem részére, de „így visszanézve az előkészítés teljeskörű volt, nem merült fel olyan információ azóta, amire akkor nem gondoltunk. Én magam is mintegy tíz fórumon vettem részt, kari, dolgozói, és egyéb szervezésekben, minden információs felületünkön megosztottuk az anyagokat, prezentációkat, volt kérdezz-felelek összdolgozói rendezvény és közvetítés is. Az időszűke rászorított minket, hogy az egész egyetem intenzíven dolgozzon és sikerült.”

A szombati nagy évfordulóról (október 9-én száz éve, hogy megtartották az első évnyitót) is szó esett, ennek kapcsán a kancellár azt mondta, „ha Trianon után, 1921 és 1931 között Klebelsbergnek sikerült felépíttetnie azokat az egyetemi épületeket, klinikákat, amelyeket a mai napig használunk, és el tudtak indulni a leginkább munkaerő- és infrastruktúraigényes karok, akkor nekünk is sikerülhet a repülőrajt főleg, hogy sokkal stabilabb ugródeszkáról indulunk.

Szeretnénk világszínvonalú egyetem lenni, és szeretnénk minél több külföldi hallgatót a régióba csábítani,

ám a legfőbb és átfogó célunk az oktatás, a kutatás, a gyógyítás és a társadalmi felelősségvállalás egységének megteremtése a köz érdekében. Az egyetem missziója az, hogy az egészségügyi ellátásunk révén minél többen születhessenek és éljenek a régióban hosszan és egészségesen, mindenki, aki szeretné hozzájuthasson a legmagasabb szintű, versenyképes tudáshoz minden életszakaszban és ennek birtokában a régió gazdasági szereplőivel együtt, járuljunk hozzá ahhoz, hogy helyben találják meg boldogulásukat, kamatoztathassák tudásukat. Ezért dolgozunk, az új modell és finanszírozás pedig egyedülálló eszköz lehet ehhez. Szeretnénk továbbvinni a klebelsbergi hagyományt és tapasztalást, vagyis azt, hogy nehéz helyzetből hogyan lehet kiváló eredményeket elérni.”