„Visszajáró lelkek” Kübekházán: Árpád-kori leleteket tártak fel a Móra Ferenc Múzeum régészei
Ezen a héten véget ért a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeinek idei eddigi legnagyobb feltárása – írják. Kübekháza közelében február közepe és április eleje között több, mint 10 ezer négyzetmétert kutattak át, amelyen közel 500 régészeti jelenség került feltárásra. Már 2017 óta végeznek itt feltárásokat, amit korábban a határátkelőhöz vezető közút, az idei évben pedig magának a határátkelőnek az építése tett szükségessé.
Azzal a nem titkolt „elvárással” indultak neki az idei feltárásnak, hogy a 2019-ben bontómunka során talált kelta temetőrészletet folytassák. Ez részben sikerült is – bár közel sem olyan mennyiségű és főleg gazdagságú sírokkal, mint az előző évadokban – ugyanis a korábbi temetőrészlet sávjában találtak még egy erősen bolygatott és lelet nélküli sírt, valamint szintén ugyanezen a részen néhány kelta telepjelenséget is megfigyeltek beszámolójuk szerint.
A lelőhelyen a legtöbb objektum továbbra is az Árpád-korra keltezhető.
mint írják, a hatalmas kiterjedésű településnek a feltárás most is főleg az ipari részét érintette, mindössze 1–2 épület esetében merülhet csak fel lakófunkció. Az épületek többsége inkább a 2019-ben is megfigyelt, belső részükön két téglalap alakú mélyedéssel tagolt típushoz tartozott. Néhányban sarkokba vájt tüzelőberendezéseket is találtak. Ezeken kívül előkerült két úgynevezett nyeles ház is. Az épületeken kívül igen jelentős mennyiségű kemencét és kemencebokrot tártak fel, ahol sok esetben akár három rétegben is megújított platnik (sütőfelületek) kerültek elő.
A platnik alatt a legtöbb esetben egy vagy több edény összetört darabjaiból készült kerámiaréteg volt, melyet néhány esetben állatcsonttöredékekkel és kövekkel is kiegészítettek, de ez csak nagyon ritkán fordult elő. Szintén igen érdekesnek bizonyult a két megfigyelt edényégető kemence: az egyiknél 5, a másiknál a beomlott rostély szélén 2 szelelőlyukat sikerült dokumentálniuk. A szelelőlyukak fala vastagon volt átégve vörösre. Néhány épületben, főleg a kemencék környékén nagyobb mennyiségű vassalak került elő.
Az egyik hatalmas kiterjedésű és igen mély munkagödör szélében mintegy 10 centi vastagon átégett falú tüzelőgödröt találtak, melyből a felszálló füst egy közel 1 méter széles kürtőn keresztül távozott. Néhány nagyméretű, amorf alakú, aljukban szabálytalan mélyedésekkel sűrűn tagolt anyagnyerő gödröt is kibontottak, melyek szintén az ipari létesítményekhez közel helyezkedtek el. Az anyagnyerő gödrök és az ipari épületek, illetve munkagödör-komplexumok mellett a leggyakoribbak a kerekded alakú, kb. 1–1,5 méter átmérőjű, méhkasos falú gödrök voltak.
Mindezeken kívül szögletes vagy kerek alakú, általában elég sekély karámárokrendszerek kerültek elő, valamint néhány igen tekintélyes méretű ívelt árok is, melyek talán területhatároló szereppel bírtak. Az Árpád-kori telep szerkezetét tekintve elmondható, hogy a meglévő közúttól nyugatra, a kiemelkedés tetején helyezkedhetett el az ipari telep központja, a közúttól keletre, főleg a mélyebben fekvő részeken pedig a bonyolultan elrendezett, egymást sok helyen metsző karámárokrendszerek és kutak voltak inkább jellemzők.
Leletanyag tekintetében elsősorban durvaszemcséjű, csillámos homokkal soványított, réteges törésfelületű bogrács- és fazéktöredékek kerültek elő, melyeken gyakorta figyeltek meg díszítést is – hullámvonal, vonalköteg, körömbenyomkodással kialakított díszítősor, kereszt alakú fenékbélyeg –. Mindezek mellett jelentős mennyiségű állatcsont, kő- és őrlőkőtöredékek, illetve tapasztásrögök, valamint a műhelyek közeléből salakrögök kerültek még elő. Az apróleletek közül kiemelhető az egyik kútban talált bronz lemezes pántgyűrű, amely a 13. századra keltezhető.
