Nappal alszunk, éjszaka vásárolunk

Egy fiatal srácokból álló baráti társasággal is találkozunk, akik Röszkéről, Szombathelyről, illetve Karcagról gyűltek össze Szegeden. Az interneten ismerkedtek meg, ezért a nagy távolság. A Zápor József Kávézója kocsmából érkeztek, elmondásuk szerint maradtak volna tovább is, de bezárt.

Kezükben burger kinges shakek, darált hús és némi szeletelt sajt. Hogy mit keresnek itt épp ilyenkor? Nemsokkal találkozásunk előtt találták ki, hogy másnap ebédre hamburgert szeretnének csinálni, és nagyobb boltok közül csak a Tesco volt nyitva a városban hajnali egykor, meséli egymásnak adva a szót Bálint, Pisti, Lóránt és Levente. „Nincs kedvünk holnap hamar fölkelni, így egyszerűbb most megvenni”, mondják.

ㅤ

Késő estére az ország legtöbb szupermarkete és élelmiszerboltja bezár. Maradnak a belvárosi és lakótelepi éjjel-nappalik, amik jellemzően apró kis üzlethelyiségek egy eladóval, és ahol a legszükségesebb dolgokat be tudja szerezni az ember, ha nagyobb bevásárlást nem is tudunk kerekíteni.

De nincs ez mindenhol így, az országban van négy nagy hipermarket, amelyek ünnepnapok kivételével soha nem zárnak be: három Budapesten, egy pedig Szegeden. Az üzletlánc elmondása szerint a szegedi Tesco Extra hipermarket az egyik legnagyobb forgalmú az országban, a magas vevőszám és a vásárlói igények indokolják az áruház nyitvatartását.

A szegedi Rókusi körúti Tesco Extra sorai között éjszaka több az árufeltöltő munkatárs, mint a vásárló, mégis akár a hajnali órákban is úton-útfélen kisebb-nagyobb kosarakkal, bevásárlókocsikkal kolbászolókba botlik az ember. Van, aki azért jár éjszaka bevásárolni, mert nappal dolgozik, vagy otthon van annyi teendője, hogy csak ekkor jut el, de egy közös a legtöbbükben: azt mondják, ilyenkor van csönd, nyugalom, ilyenkor nincs tömeg, ilyenkor inkább tud kikapcsolni a vásárlás, és nem csak egy elviselhetetlen hétköznapi nyűg lenni.

Bencével az egyik húsárukkal megrakott soron futunk össze. „Csak egy darab húszméteres vékonybél van” – veszi épp tudomásul szomorúan a nyitott hűtőajtó előtt állva. Beéri a tízméteressel, éppen azt pakolgatja a kosarába, mikor éjfél körül megszólítjuk, de azért a lelkünkre köti, hogy szóljunk, ha találunk a húszméteresből.

„Kitaláltuk, hogy az irodában fogunk csinálni saját kolbászt” – meséli a pénzügyi közvetítő cég igazgatójaként dolgozó férfi. „Most indultam vissza, mert nem zártam be az irodaajtót, szólt a riasztórendszer”. Ha már úgyis útba esett, bejött az éjjel is nyitva tartó hipermarketbe belet szerezni. „Mindig ilyenkor vásárolok”, mondja, és még viccelődik is azzal, hogy évek óta vár arra, hogy valaki megszólítsa, mit csinál itt ilyen későn.

„Már elaludtak a gyerekek, ekkor tudom megcsinálni azt, amit a többi ember napközben, és csak ez van nyitva” – mondja Bence. „A fizetés azért elég érdekes, amikor csak egy kasszás hölgy van. Előfordul, hogy fél órát kell sorban állni. De még mindig egyszerűbb, mint tömegben vásárolni.”

„Azért járok éjszaka, mert nyugodtan lehet vásárolni. Nincs senki, átlátható az egész” – mondja Szilvi, egy fogászati alapanyagokat forgalmazó cég vezetője, vele családja körében az édességek soron találkozunk. Általában egyedül vásárol, most a családja is vele tartott. „Hajnalban szoktunk lefeküdni mindig” – mondja. „Nappal főleg alszunk”, teszi hozzá párja, Gyuszi, az egyébként szintén vajdasági származású gitáros, aki már félig átköltözött Szegedre.

„Ha odavagyunk mozizni, akkor utána beugrunk, mert útbaesik” – ezt mondja Edina és Trisztán, akik azt mondják, amikor leszólítotjuk őket, hogy már legalább egy órája csak a sorok között nézelődnek. „Általában az van, hogy bejövünk egyvalamiért, aztán itt kolbászolunk egy óra hosszat.” És mit vettek eddig, kérdezzük, mire egyszerű a válasz: sört. De „a ruhaosztálytól kezdve a gyümölcsökön körösztül a speciálisétkezés-részlegig mindent átnéztünk már”.

Van is rá idejük, a Vajdaságból jöttek, ilyenkor már nincs nyitva a határ, felesleges hazaindulni Magyarkanizsára, itt alszanak Szegeden. Otthon náluk nincs 0–24-es bolt, a helyi Lidl-be szoktak járni, vagy ami épp nyitva van. Trisztán legtöbbször munka után, délután kettő körül intézi a bevásárlást, „ha megkapkodom, akkor belefér a csúcsidő előtt”. 

Az ásványvizek között kocsiját toló János sem szereti a csúcsidővel járó tömeget, ezért rendszeresen éjszaka jár a Tescóba. A legkésőbbi időpont, amikor valaha betért az üzletbe, hajnali négy óra volt. „Ilyenkor viszem haza a munkásokat a pizzériából, és hazafele menet bejövök vásárolni”, mondja az étteremtulajdonos férfi.

„Mondjuk azt nem szeretem, amikor az online kassza van, és magadnak húzod le. Még én dolgozzak, amikor vásárolok?!” János ezért figyel arra, hogy amikor bemegy vásárolni, nyitva legyen a rendes pénztár, de szerencsére mint mondja, éjszaka is vannak ilyen időszakok.