Ha valaki alázattal dolgozik és próbál kitűnni, a piac értékelni fogja

A fényképeket böngészve könnyen felismerhető egy-egy ikonikus szegedi helyszín, ezek sem csak úgy találomra lettek kiválasztva. „Hát, ez nálam a mumus.” Daróczi nem szeretné, ha akár egy is ismétlődne, ezért mindig igyekszik azt a területet megtalálni, amit a téma megkövetel. „Ez néha 1–2 órába is beletelik, de a végeredményért megéri a fejtörés.”

Hogy nem szereti a véletlenre bízni a dolgait, az a névválasztás terén is látszik. Már az Instagramra való regisztráció előtt tudta, hogy nem akarja tárgyiasítani vagy túl hivatalossá tenni az oldalát, így a kisgyerekek száját gyakran elhagyó, „jaj anyu, nézd!” felkiáltásra alapozva választott nevet. „Szerintem nagyon barátságos hangulatot ad az egész kis kalandomnak” – magyarázza.

Bár sok dicséretet kap, a hibáit is látja, és úgy van vele, hogy ezek segítenek kiküszöbölni a túlzott magabiztosságot, ami gátja lehet a fejlődésnek is.

Általában a képek szereplői keresik fel, de megesik, hogy ő említi meg a fotózás lehetőségét, ha egy-egy személy karaktere megragadja. Gyakran előfordul, hogy az Instagramra rakja ki, hogy van nála lehetőség egy sorozat elkészítésére, ugyanis azt vette észre, hogy azok az emberek,

akiket ő keresne, néha nagyon visszahúzódóak.

„Könnyebb reagálni egy storyra, mint csak úgy rám írni. Szeretem megkönnyíteni ezt az egészet, segíteni abban, hogy ne féljenek kilépni a komfortzónájukból” – fűzi hozzá. „Nagyon fontos a modell magabiztossága. Magabiztosak pedig akkor lehetünk, hogyha minden konkretizálva van” – vallja a komponálással kapcsolatban. Visszaemlékezései alapján ő sem érezte magát jól, ha instrukciók nélkül kellett szerepelnie a lencse másik végén.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a modellnek ne lehetnének ötletei, épp ellenkezőleg. Az egyeztetés során fontos szempont, hogy mennyire specifikusak az elképzelései a fényképsorozat szereplőjének – ha vannak felvetések, azok mentén indulnak el.

Szerinte a szegedi fotós piac jól strukturált, minden szereplő megtalálja benne a saját körét. „Az én esetemben örülök, hogy az emberek nyitnak az új dolgok felé, és szeretik a különlegességet. Szerintem ha valaki alázattal dolgozik és próbál kitűnni, a piac értékelni fogja.

Mindennek ellenére változó a közeg,

van, amikor nagyon sok embert tud fényképezni, máskor neki kell vadásznia a leendő modelleket. „Aki ebből szeretne megélni, annak szinte biztos, hogy számítania kell hullámvölgyekre, vagy arra, hogy valamikor Budapestre kell utaznia, hogy fenntartsa magát.”

Daróczinak korábban volt egy kiállítása az Agárúr kávézóban, akkor még nem mert nagyobb volumenű eseményt szervezni, így a megnyitón többnyire a barátai voltak jelen. Ettől függetlenül a tárlat három hónapja sokat tett ahhoz, hogy többen megismerjék. December 1-én pedig sor kerül a második bemutatójára, melynek ezúttal a Nyugi Kert ad otthont.

Daróczi Brigitta másfél éve vette meg első fényképezőgépét, és ennyi idő elteltével meglehetősen bátran mozog a portréfotózás világában. Az Instagramon @fotoztamanyu névre hallgató profilja arcképcsarnokká bővült, melyről rengeteg karakteres tekintet és ötlethiánytól nem szenvedő koncepció kacsint vissza.

„Kiskorom óta rajzolok. Számomra ez hihetetlenül fontos, egy hozzám közel álló emberre emlékeztet” – mondja Daróczi, aki eredeti végzettsége szerint grafikus, és mindig is inkább fényképekben gondolkodott. Sokáig nem értette, miért nem tudja papíron úgy átadni az elképzeléseit, ahogy azokat kigondolta. A portréfotózáson kívül más ágakban is szereti magát próbára tenni, ezért készít tájképeket, mélyebb hangvételű fényképeket, termékfotókat és videókat, korábban írással is próbálkozott.

„Ezek ilyen mélyebb, szomorkás szösszenetek,

amiket leginkább egy érzelmes portréhoz tudok a legjobban társítani” – mutatja írásait, amik most leginkább az Instagram-posztok alatt köszönnek vissza – ezekből merít motivációt és kreativitást a képek elkészítéséhez.