A szegedi Dóm furcsa kistestvérét rejti egy pesti lakótelep

Néhány sarokra a pesti Váci úttól, egy angyalföldi lakótelep ötemeletes panelházai között bújik meg a Szent Mihály-plébániatemplom. A kéttornyos, 59 méter magas téglatemplomot épp csak egy hónappal a szegedi Dóm előtt szentelték fel, de ha a kettőt egymás mellé tennénk, akkor is letagadhatatlan volna, hogy egy tőről fakadnak.

Ez a tő pedig nem más, mint az a Foerk Ernő, aki a szegedi Dóm tervezését az 1910-es években átvette az eredetileg azt fehér kő burkolattal megálmodó Schulek Frigyestől. Az inkább a lombardiai téglaarchitektúrához vonzódó Foerkkel módosították is a terveket, de elsősorban azért, mert így jóval olcsóbbra jött ki az építkezés.

A szegedi templom alapkövét és a bele rejtett pergamenre írt alapokmányt ünnepélyes keretek között 1914 nyarán rakták le, bár az építkezés már egy évvel korábban megkezdődött. Az első világháború által megszakított munkálatokat csak 1923-ban tudták újra folytatni. 1926-ban tették fel az utolsó gömböket és kereszteket a tornyokra, a közelgő gazdasági válság miatt azonban a templom belsőépítészeti munkáit nem tudták teljességgel a tervek szerint befejezni, így történt, hogy végül csak tizenhét évvel a kezdés után, 1930. október 24. szentelték fel a Dómot, Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, valamint mintegy 30 ezer vendég jelenlétében.

De ugorjunk egyet térben Budapestre, ahol a Váci út külső területén jóval egyszerűbben összejött Foerk itteni templomának megépítése. A környéken 1917-ben indult meg a szervezett hitélet, ekkor alakult meg ugyanis a Hóvirág Kisegítő Kápolna Egyesület, ezután karmelita szerzetesek tartottak istentiszteletet a Tomori utcai iskola két tornatermében. Az egyházközséget 1923-ban szervezték meg, majd pár év múlva hozzáláttak egy templom tervezéséhez.

A pályázaton Foerk Ernő, a szegedi Dóm tervezője nyert, az ő általa elkészített tervek alapján indult meg az építkezés 1929-ben. Igen, a szegedi tizenhét évvel szemben itt egy év alatt végeztek is, persze egy jóval szerényebb épülettel. Úgy is néz ki kicsit a Szent Mihály-plébániatemplom, mintha egy jóval nagyobb székesegyház arányosan lekicsinyített változata lenne, amiről persze a kicsinyítés során lehullott jó néhány részlet. Érdekes például, hogy míg a kezdeti időkben voltak számlapok (mutatók nem) a toronyórákon, addig mára már csak a fehér négyzetes vakolás emlékeztet erre.

A templom 1930-ra el készült el, szeptember 21-én szentelték fel. Bár az építéskor még nagyrészt üres környék mára beépült, az út túloldalán álló, az utcára merőleges panelházak között a templommal szemben tér nyílik, ezzel még hangsúlyosabbá téve a kéttornyú épületet, ami előtt a szegedi hatalmas macskaköves térrel szemben csak egy aszfaltozott parkoló van.

A három hosszanti (egy fő- és két mellékhajó) és egy kereszthajóból felépülő a pesti templom hagyományos román kori elrendezést mutat. Vöröses téglából és fehér kőből épült, a két szín kombinációjával létrehozott geometrikus formák fokozzák a templom külső díszét, és persze nagyon emlékeztetnek szegedi nagytestvérére.

A bejárat fölött a karjait széttáró Jézus látható, a homlokzat közepén kilenc körablakból összeálló rózsaablak kapott helyet. A timpanonban, a tető alatt a templom védőszentje, Mihály arkangyal domborművét helyezték el. A mai ólomüveg ablakokat a 90-es évek folyamán restaurálták, az egyiken „Foerk Ernő és családja” felirat szerepel.

A templom orgonáját csak jóval a felszentelést követően, 1955-ben kapta meg az esztergomi tanítóképzőtől. Mindhárom harangja a keleti (szemből a bal oldali) toronyban van elhelyezve, a másikban soha nem volt egy sem.