Moszkva miatt kuszálták össze a szegedi nagykörutat, aztán valahogy így maradt

Ez a változtatás kicsit el is csúfította a körút névszerkezetetét, eddig ugyanis az volt a "szabály", hogy minden körútszakasz egy-egy sugárút sarkánál ért véget, és kezdődött a következő. Az 1880-as években ez úgy nézett ki, hogy a Római körút a Ferencz József rakparttól (ma Felső Tisza-part) tartott a Vásárhelyi sugár útig (ma József Attila), a Brüsszeli körút a Csongrádi sugár útig, a Párisi körút a Budapesti sugár útig (ma Kossuth Lajos), a Londoni körút a Kálvira utcáig (ma sugárút), a Berlini körút a Szabadkai sugár útig (ma Petőfi Sándor), a Bécsi pedig a Boldogasszony sugár útig.

Ezt a rendszert rúgták fel 1972-ben, és egy kicsit belekontárkodtak a Londoni körútba is, abból ugyanis a Párizsi javára lecsíptek egy jó 150 métert a Mars térig. Ezzel a Párizsi 850 méteres lett, az új Berlini meg 300, ami különösen annak fényében nem szép, hogy a Moszkvai 550 méter hosszú. De a tanács döntött, úgyhogy 1973 januárjától ez volt az új rend, és ez most is, 2022-ben.

34 ezer forint

A rendszerváltáskor persze felmerült, hogy ahogyan a Sztálin sétányból idővel átnevezett Tanácsköztársaság útja is visszakapta a Stefánia sétány nevet sok másik közterülettel egyetemben, úgy a Moszkvai körút is legyen újra Berlini. Erre azonban nem került sor, minden bizonnyal azért, amit eddig ebben a cikkben sem említettem:

Oroszország is támogatta Szeged újjáépítését.

Micsoda csavar! gondolhatnánk, de ez mégsem annyira jó érv, hiszen 1880-ban sem véletlenül nem került be valamelyik orosz város neve a körútba. Az oroszok kerekítve 34 ezer forintot küldtek, aminél még a románok is többet, 35 ezret, és mint tudjuk, Bukaresti körútja sincs városunknak. Nem kapott ugyanis minden város tisztelethelyet a nagykörútban, csak a legtöbbet adakozók. Végül ez az érv tűnik úgy, hogy távol tarthatta az akkori vezetést az átnevezéstől, az pedig, hogy azóta miért maradt el mindez, egy másik cikk témája.

• Bécs 552 ezer forintot,
• Berlin 396 ezer forintot,
• Párizs 283 ezer forintot,
• London 144 ezer forintot,
• Róma 52 ezer forintot,
• Brüsszel pedig 47 ezer forintot

juttatott a város javára. Ez nem az összes támogató város, hanem azok, amelyek a legtöbbet segítettek, és így körútszakaszt is neveztek el róluk.

„Berlinhez Szeged népe nem lehet hálátlan”

Mindössze egy olyan körútnév van, ami eredetileg nem létezett, ma azonban mindennapi, hogy a szegediek a Moszkvai körutat említik, ha arra járnak. Hogy az orosz fővárosról is legyen körút elnevezve, hat és fél évtizedet, 1945-ig kellett várni. Ekkor egy júniusi nemzeti bizottság foglalkozott a szegedi utca- és laktanyanevekkel, hogy azért mégiscsak korrigálni kellene rajtuk. „Szegeden nagyon sok utcanév van, ami a reakciós világra emlékeztet, ugyanigy áll a helyzet néhány laktanyával is” – írta a Délmagyarország.

Ezen a bizottsági ülésen döntötték el, hogy a Berlini körutat Moszkvaira nevezik át.

De nemcsak erről határoztak, hanem arról is, hogy például a Ferenc József rakpart József Attila rakpart, a Horthy Miklós utca Dózsa György utca, a Rudolf tér Roosevelt tér, a József főherceg tér Somogyi Béla tér, a Stefánia sétány Sztálin sétány, az Erzsébet rakpart Móricz Zsigmond rakpart, a Mars tér Marx tér, vagy a Baross tér Táncsics Mihály tér legyen.

A szegedi nagykörút arról ismert, hogy egyes szakaszait az 1879-es nagy árvíz utáni újjáépítést támogatói európai városokról kapta. Ha ma végighajtunk ezen a hatkilométeres gyűrűn, így jönnek sorba a névtáblák: Temesvári, Római, Brüsszeli, Berlini, Párizsi, Londoni, Moszkvai, Bécsi. Ám az 1880-as években az orosz főváros még nem szerepelt itt, azt csak a szovjet megszálláskor, 1945-ben intézték el, Berlint lecserélve. A rendszerváltáskor felmerült, hogy mindent visszacsináljanak, de az ellenérvek győztek.

Arról jóformán mindenki hallott már, hogy 1879. március 12-én az ország történetének egyik legsúlyosabb árvízkatasztrófája súlyotta Szegedet: közel 5 és fél ezer épület omlott össze, épségben mindössze 265 maradt, ezért az a kifejezés, hogy Szegedet teljesen újjáépítették a XIX. század utolsó két évtizedében, egyáltalán nem túlzás. 36 ezer holdnyi (146 km²) terület került víz alá, és legalább 146-an meghaltak.

Láthatatlan töltések

Hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő – és lekopoghatjuk, eddig nem fordult –, különböző fejlesztésekkel jöttek elő a kor mérnökei, mint amilyen az árvízvédelmi töltések jobb kiépítése, egy téglából készült rakparti mellvéd felhúzása, vagy a város részleges feltöltése. Utóbbi annyit tett, hogy egy terület minél közelebb volt a Tiszához, annál magasabbra töltötték azt fel földdel. Ekkoriban jelöltek ki a városban ma létező három körútból kettőt: a Tisza Lajos körutat (köznyelven kiskörút), ami az akkori belváros határát jelentette, és a nagykörutat, ami inkább már a külvárosi részeket szelte.

Ha úgy vesszük, ezek kvázi láthatatlan töltésekként is tudhatók, hiszen a körutak jelentették a város feltöltésekor a határvonalakat: a kiskörút 82,5, a nagykörút pedig 81,4 méter magasságban fekszik a tengerszinthez mérve. A két körút között az eredetihez képest 3–4 méter, a kiskörúton belül 4–6 méter volt a feltöltés mértéke. A nagykörúton kívül már kevésbé volt fontos mindez, itt nem is egyenletesen terítették el a földet, és a 2 métert is alig haladta meg a változás. Ekkor alakult ki Szeged legmagasabb pontja is, ami a régi közúti hídfő táján található 83 és fél méteren.

Az újonnan kialakított nagykörút az árvíz 0 szintjéhez képest 700 centiméterrel volt magasabban, és a mérnökök egységesen úgy tervezték meg, hogy végig 38 méter széles legyen. A körutakat egyfajta gátrendszerként is tekintették akkoriban, hogyha újra bekövetkezne egy árvíz, oda menekülhessen a város népe, és ez indokolja a szokatlan szélességet is.

A helyi sajtóban egy a városházán tartott „szükebb körü érteközlet” után írtak 1879 októberében arról, hogy Szegednek újdonságnak számító körútjai és sugárútjai lesznek majd. „A két körútnak védelmi célzata, mint az az expozéban kifejtetett, a körutak építési méreteiben éppen nem nyer érvényesülést, másrészről maga a körtöltés, méreteinek csekélyebb arányai miatt szintén nem nyújt a városnak teljes biztonságot. Márpedig Szeged rekonstrukciójának létfeltétele a vizár elleni teljes biztonság” – fejtette ki aggodalmát a Szegedi Hiradó nevű lap újságírója, amikor egyszer felmerült, hogy mégsem töltenék fel rendesen a város területét.

Róma, Brüsszel, Páris, Lon­don, Berlin, Bécs

Mivel ritkán pusztul el egy teljes város, hamar világszerte híre ment a szegedi katasztrófának, és valamennyi földrészről támogatták is a város újjáépítését. Jótékonysági hangversenyeket tartottak több helyen, például Párizsban is, egyes számítások szerint pedig a költségek egyhatodát külföldi adományok fedezték. A közel hat kilométer hosszú nagykörút egyes szakaszai ennek tükrében azokról a nagyvárosokról kapták a nevüket, amelyek jócskán hozzájárultak Szeged újjáépítéséhez.

Így 1945-ben teljesen eltűnt a szegedi Berlini körút, holott Németország volt az újjáépítés második legtöbbet adományozója. További érdekesség, hogy 1879-ben nem Moszkva, hanem Szentpétervár volt az oroszok fővárosa, mégsem Szentpétervári körút lett a régi Berlini. Egy a lényeg, a döntés gyorsan átment: június 26-án még arról cikkeztek a helyi lapok, hogy a bizottsági döntést a helyi közgyűlésnek is el kell majd fogadnia, július 5-én pedig már úgy jelentek meg újsághirdetések, hogy a hirdetett áru/szolgáltatás címe „Moszkvai-körút (volt Berlini-körút)”-ként volt feltüntetve.

Néhány nappal az imént említett bizottsági ülés előtt a Szegedi Népszava újságírója „a nemzetközi szolidaritásnak a szimbóluma”-ként írt a körút neveiről, szerinte azonban nem feltétlenül volt jó ötlet törölni Berlint. „Igen, Berlin is a testvérvárosok sorába tartozott. Ahhoz a Berlinhez Szeged népe nem lehet hálátlan még akkor sem, ha Hitler Berlinje örök szégyenfoltja marad az emberiség történetének.”

Negyed évszázad után újra

Még néhány évig odaírták zárójelbe a hirdetések után, hogy a Moszkvai régen Berlini volt, 1947-től azonban teljesen eltűnt ez a szokás, és jó ideig nemigen írták le a Berlini körutat sem a helyi, sem az országos sajtóban. Volt olyan, hogy a Magyar Nemzet egy évforduló kapcsán így hivatkozott a körútra 1959-ben, de lényegében ennyi. A táblákat lecserélték, az ott élők pedig szépen lassan megszokták, hogy kihúztak alóluk egy fővárost, és egy másikat tuszkoltak oda.

Egészen sok idő telt el, mire felmerült, hogy legyen újra Berlini körút. 1972 decemberében volt egy tanácsülés, amin alapvetően a hasonló csengésű utcákat tervezték átnevezni, ám volt egy nagyobb volumenű feladat is: az ekkor már 27 éve eltörölt Berlini körút revitalicáziója. Érdekes, hogy a Csongrád Megyei Hírlap, ami ekkoriban mint „a magyar szocialista munkáspárt lapja” hirdette magát számtalan másik sajtóval együtt, a vonatkozó cikkében még csak meg sem említi, hogy annak idején már volt ilyen nevű körútja Szegednek, csak azt elcsaklizták Moszkva kedvéért.

„Tekintettel arra, hogy az árvíz sújtotta Szeged újjáépítésének megsegítésében részt vett fővárosok nevét a Nagykörút őrzi — itt egy régi adósságot szeretne Szeged törleszteni. Berlin neve nem szerepel, de a közeljövőben a Nagykörút egy szakaszát Berlini körútnak nevezik el” – szól a lap tudósítása. Csakhogy nem a régi Berlini körút kapta vissza nevét, esetleg vágták félbe a Moszkvai körutat, és tették fel az utcák túloldalán az orosz főváros mellé Berlin nevét, hanem a körút egy jóval arrébb eső részén, majd' másfél kilométerrel távolabb felezték le a Párizsi körutat.