1930-as átadásakor még szép, a mai szemnek szokatlan kőkerítés ölelte körbe Szeged fogadalmi templomát. Mára már nincs ott. De mégis, mi történt vele? Megsérült a háborúban és széthordták? Zavarta a püspököt? Egyik sem. Ronda volt az akkoriak szerint, ezért lebontották tizenegy év után.
Meglepően sokminden változott a Dóm téren 1930 óta: eltűnt a mára elfeledett Horthy Miklós-dombormű, jócskán átszabták a templom előtti lépcsőt és emelt teret, és két modern épületet is felhúztak az évszázad második felében, egymással szemben, mintegy satuba fogva ezzel a kéttornyú székesegyházat. Volt azonban valami, amire elsőre nem talál megfejtést az ember. Miért bontották el már oly hamar, 1941-ben a templomot körülvevő fehér kőkerítést?
A megfejtés rendkívül fura: egyszerűen nem tartották szépnek akkoriban. Nem az emberek, elsősorban, hanem az Országos Közművelődési Tanács. Ennek határozata alapján volt köteles a város lebontani, és gyeppel helyettesíteni a kerítést.
„A város kulturügyosztálya most utasította a mérnöki hivatalt, hogy készítsen költségvetést a lebontási munkálatokra. Egyelőre csak egy részét bontják le a kerítésnek s akkor a közművelődési tanács ismét megtekinti a képet, amit a kerítsénélküli Dóm nyújt” – írta a Délmagyarország 1941. január 10-én.
A hivatal indoklása egészen pontosan az volt, hogy a kerítés zavart okoz a dóm építészeti stílusában, és zavarja a rálátást a székesegyház épületére. A döntés legitimnek látszott, júliusban még a Délmagyarország is megírta, hogy
„a kőkerítés nélkül impozánsabban bontakozik ki a Dóm hatása”.
Volt kerítés, nincs kerítés. Az így felszabadult kőanyagot kápolnaépítésre akarták fordítani, de kiderült, hogy ahhoz sokba kerülne feldolgozni azt. Meg aztán a kápolna sem épült meg a második világháború miatt, de erről egy következő epizódban.
1941-ben, már a kőkerítés nélkül
Fotó: Ferencz Zoltán Zénó / Fortepan