A különös Európa-rendezési terv, ami fővárossá tette volna Szegedet

Még tavaly egyszer egy igen érdekes poszt jött velem szembe Twitteren, egészen pontosan egy külföldi ismerősöm küldte. Egyébként is imádom a térképeket és a történelmi dolgokat, ezért jobban szemügyre vettem, és az 1920-as évben készített képen természetesen rögtön Szegedet kezdtem el keresni, meglepetésemre meg is találtam, mint egy fiktív ország fővárosa.

Ki ne gondolna erre az időszakra úgy, mint Magyarország – akkor épp Magyar Királyság az Osztrák-Magyar monarchia felbomlása után – legfájóbb történelmi csapásának egyikére, a trianoni békeszerződések miatti területveszteségre. Ez ugye a vesztes I. Világháború után történt, mintegy büntetésként, ami azért nagyon sok aspektusból hatott az országra. Na de ne is menjünk ebbe bele, hiszen jön a lényeg: a poszt szerint másképp is lehetett volna a területfelosztás egy bizonyos P. A. Maas nevű osztrák úriember elképzelései alapján.

Maas Bécs-központtal hozott volna létre egy, a mai Európai Unióhoz hasonló, Közép Európai Unió (Die Unionisierung Mitteleuropas) nevű szuperállamot. Azonban a belső határokat alaposan átrajzolta volna, a képen látható módon az USA egyes államait megszégyenítően, vonalzóval húzott határokkal, amik gyakorlatilag napsugarakként borítják be az öreg kontinenst, és egészen addig tartanak, amíg a külső határ – ami esetenként a kontinens partvonala – el nem vágja azt. Ezek hosszúkás, keskeny kantonok lennének, svájci mintára, amiknek a kiindulópontjánál, Bécsnél "kapuk" lettek volna. Ami viszont számunkra érdekes az az, hogy

az egyik kanton neve Szeged lett volna, hiszen Maas városunkat képzelte el ennek központjaként.

Már önmagában Bécs, mint központ is rendkívül utópisztikus így egy vesztes háború után, nemhogy a határok megrajzolásának mikéntje. Azonban a Cornell Egyetem digitális könyvtárában található angol nyelvű leírás szerint P. A. Maas ezzel vette volna elejét annak, hogy újra háborúk törjenek ki. Ami nem is csoda, hiszen ő már akkor láthatta a nyilvánvalót, miszerint a II. Világháború kitörése is részben a békediktátum területrendezési elveinek volt köszönhető, ami nemhogy csökkentette volna, de jelentősen élezte az Európán belüli nemzeti ellentéteket. A dokumentumnak részben ez is a címe: Az Új Európa Tartós Békével (Das Neue Europa Mit Dem Dauernden Frieden).

Maas azt mondta: rendben, szakítsuk szét a nemzetállamokat, de csináljunk mindből olyan szubrégiót, amely összeolvasztja a különböző nemzeteket, s így egy új emberi természet emelkedne fel az összjó érdekében az érintett nemzetek nemesebbik oldalával, ahol a rasszista gyűlölet nem érvényesül úgy, ahogy az előtte történt, ezzel pedig boldogságot és áldást hozva az egyesült nemzetekre. Ezt valamilyen módon az USA-ra hajazó (Einheitsstaates), integrált unióval képzelte el, nem a mai formában létező és lazább Európai Unióra hajazóval. A határokat elnézve az ember nem is tudja, mit gondoljon hirtelen, Maas szerint viszont így valósulhatna meg az igazságos területfelosztás, már ami a fentebbi térképen különböző színekkel jelölt négy fő etnikum megoszlását illeti (ezek: Romanen, Germanen, Slaven, Magyaren).

A térképre nézve felmerül a kérdés: miért éppen Szeged? Hogyan kerültünk be olyan díszes társaságba, mint például a Milánó, München, Párizs, Marseille, Berlin, de még Varsó, vagy Budapest nevét is viselő tartományok, amelyek még ha nem is mind fővárosok, elég jelentősek vagy gazdaságilag, vagy más módon. Persze vannak olyan városok is, amelyek kisebbek, nem olyan ismertek, mint például Pinsk, vagy Lemberg, amely szerepelt már Lvov/Lwów/Lviv/Leopolis néven is. Pinsk talán az, amely Szegedhez legközelebb áll lakosságban, ma 150 ezer alatt van.

Az ekkoriban 100 ezer lakossal rendelkező Szeged speciel meglepetésre nem a Budapest nevű kanton mellett van, hanem a belgrádi és a bukaresti között. De épphogy az is lehet, nem meglepetésre: a térképen egyértelmű, hogy a határok ugyan mesterségesen, bár ”igazságosan” lettek behúzva, azaz azonos szélességű ”tortaszeletekre” lett felosztva az öreg kontinens. Az igazságosság elve viszont ott nem teljesül, hogy a földrész partvonala itt-ott hamarabb megszakítja a kantonok kiterjedését, de nem is ez a lényeg: mi szegediek épp úgy estünk bele ebbe a szeletbe, hogy gyakorlatilag az akkor még európai viszonyatban jelentősebb városunk lett a főváros.

Kantonunkba épp belefért még például Temesvár (ami ekkor 86 ezer fős volt), és ha továbbmegyünk Bulgáriáig mint külső határig, talán Craiova (ekkoirban ~55 ezer lakos) nevezhető egyedül jelentősebb településnek.

Előbbi már akkor is jelentős volt, talán a Csongrád-Csanádi megyeszékhellyel vetélkedett, ezért nem tudni, miért épp mi lettünk a főváros a térkép szerint, mi volt az, ami miatt Szeged megfelelőbbnek ítéltetett, mindenesetre nem panaszkodunk. Sejthető, hogy a népesség, és a Bécshez való távolság szerepet játszott. Az is megfigyelhető, hogy a keletibb régiókban csúsztak be ilyen kisebb városok, ennek egyszerűen az az oka, hogy Nyugat-Európa már akkor is fejlettebb volt, nagyobb nép- és várossűrűséggel, így a Bécs-központú szeletek ott jóval több, jelentősebb várost foglaltak magukba.

Meg merem kockáztatni, hogy erről korábban nem sokan hallottak, ha egyáltalán, én mindenesetre nagyon meglepődtem, amikor egy ilyen elképzelésben megláttam városunkat is fővárosként jelölve. Bár igencsak utópisztikus, azért előbb-utóbb belátták az illetékesek is, hogy a határok ilyesfajta húzogatása, ami Trianonban is történt, semmi jóra nem vezet. Az Európai Unió messze nem tökéletes ugyan, de egyfajta igazolásként is felfogható, még ha egy sokkal súlyosabb világégés kellett is hozzá.