Pusztaság és hideg, és egy rejtélyes földhalom a semmi közepén

Meglepően bizalomgerjesztő volt az a köves út, ami Mártély felől lekanyarodva a félhomályba vezetett. Legalábbis nem kapartunk el, ami az egész napos esőzések dacára kisebb csodának is mondható, így a két fényszóró csóva lángja, ha döcögve is, de magabiztosan vezetett át a fagyos szürkületen. Az út mellett csonka malom áll, amitől mindössze negyed óra séta látogatásunk célpontja, a Mártély melletti Fekete-halom.

Negyed óra. Az autót leparkoltuk, és gyalog vágtunk neki a mély tócsákkal és saras barázdákkal kirakott halovány földútnak. A traktornyomok árkaiban lépkedve rétegekben tapadt talpunkra a sár, kötve meg itt-ott, hosszas mérlegelésekbe szorítva, hiszen bármelyik lépés végzetes lehet. Negyed óra, na persze.

A lovecrafti pusztaság

Ahogy befelé haladtunk a semmibe, körülöttünk a szürke égbolt a friss szántásra ült. Az út mellett balra öreg tanya, amit szemünkú láttára emésztett fel éppen a kor, ahogy a vadon nőtt erdő csápjai lassan húzták vissza oda, ahonnan jött. Lovecrafti pusztaság és hideg, a penészszínű ég alatt egy sápadt domb kuporgott: a Fekete-halom.

A Mártély melletti Fekete-halom egy azon kunhalmok közül, amikből egykoron 40 ezer állt őrt az Alföld kies pusztasága fölött. Mesterséges földhalom mint a többi, amiknek keletkezése különböző korokra tehető. Van, ami a neolitikumból maradt ránk, azokat egyszer ember lakta, majd a bronzkor temetkezési, a későbbi idők őr- és határhelyként hagyták őket örökül. A mártélyi halom emlékét egy II. József császár korabeli katonai térkép is őrzi.

Sárkányok, boszorkányok járják a vidéket

Van az a pont, ahonnan már inkább továbbmegy az ember, minthogy visszafordulna. A cipőm beázott, a Fekete-halmot meg mintha valaki ravasz mód zsinóron húzta volna előttünk, hogy a horizontra csaljon. De az is lehet, hogy csak próbára tett a messziben derengő délibáb. Nem csoda, hogy

a semmiből kinőtt földkupacokról számos regét, legendát őriz a népi emlékezet.

Az ember nem is gondolná, mennyire színes az alföldi parasztság mondavilága, hogyan látta a pusztai ember a szabályos dombokba letűnt birodalmak csonka tornyait, rejtélyek alagútjait, elásott kincseket, hogyan költötte a halmok köré sárkányok, táltosok és boszorkányszombatok történeteit.

Bede Ádám Kurgánok a Körös–Maros vidékén… című munkája számos ilyet megjegyez. Javarészük a törökvilághoz vagy az Attila-mítoszhoz köthető, de szólnak mesék halmok rejtekéről, ahol betyárok tanyáztak, egy szarvasi gyűjtés szerint pedig a világ teremtésénél összevesző angyalok kötényéből hullottak a dombok a földre. Más szájak azt mesélik, hogy sapkával vagy kalappal, hátizsákkal hordták össze őket, vagy a harcokban, csatákban elesettek halmaira húztak végül eleink hideg földtakarót.

A kiszombori Király-halom a néphit szerint Vak Béla pihenőhelye volt, míg a szegedi nagytáj jövendőmondó táltosa, a Teknyőkaparó jóslata szerint a világot bevégző nagy háború végső csatája is egy ilyen dombon dől majd el a Derekegyháza határába lévő Ördöngösön. „Ott van egy hármas halom, annak a tetejin van egy feszület. Oda térdel a két győztes, ott fognak imádkozni, annál a feszületnél, és ott még egy harc lösz” – szól a gyűjtés.

A borongós ég alatt

A tüdőnkben a hideg, az orrunkban az ázott föld szaga. Az út elfogyott előttünk, így a tarackoson keresztül haladunk tovább a domb felé a szántóföldek között. A cipőnket teljesen megette a fekete sár. A halom is erről, a fekete földről kapta a nevét, és emellett a Száz Magyar Falu sorozat szerkesztői megjegyzik azt is, hogy

az egykor a környéken élők állítása szerint sírok is voltak benne.

Régészeti feljegyzések későbronzkori, valószínűleg a halomsíros kultúrába sorolható edénytöredékekről mesélnek. Az 1960-as évektől a domb keleti oldalát elkezdték építkezésekhez elhordani. Olyannyira, hogy ott halom helyett már inkább gödör keletkezett, de ezt az időszakot is már csak pár romos tanya idézi.

Végül dús, zöld szőnyeggel és buja indás vad erdővel várt a halom. Felfelé a csapást magunknak számoltuk ki, s mire a nagyjából tíz méteres magasságot elértük, pár eséssel is gazdagabbak lettünk. Odafönt a semmi.

A mélabús láthatár a durva bozót gyomrába fut.

Pedig régen nagy élet volt erre. 1878-ban az itt álló tanyákat már a református egyház pártfogásából iskola fogta össze, aminek helyéül az egyik gazda által adományozott fél hold föld szolgált.

De mára az idő már azt is elhordta. Csak a domb maradt itt, a földet művelő pár kósza traktor, meg mi, akik néha erre járunk. Ahogy a különböző borok is eltérő hőmérsékleten mutatják meg a legszebb formájukat, úgy-e tájban is van valami, ami csak ritka konstellációk alkalmával ül a felszínre. A Fekete-halom környéki tájat én csak így, délután fél ötkor fogyasztanám, a borongós ég alatt.

Túrablogunkat azért készítjük, hogy olvasóink is tudják, mit és hol érdemes felkeresni Szeged környékén egy kellemes túrázáshoz. Ezért az itt bemutatott helyeket térképen is jelöljük, ami ide kattintva érhető el.